A marosvásárhelyi hangszerkészítő régi szakemberek hangszerei után készít sablonokat
Fotó: Facebook/Csibi István
A hangszerkészítéshez nem elég csak jó asztalosnak lenni, faragási, festési, hangtechnikusi tudás is szükséges – vallja Csibi István. A marosvásárhelyi hangszerkészítő mestersége rejtelmeit osztotta meg a Krónikával, kitérve az alapanyagok fontosságára, az aprólékos és összetett munkára.
2024. november 17., 18:552024. november 17., 18:55
Már gyermekkorában is ezermester volt, mindenfélével szeretett foglalkozni Csibi István, akinek a faipari képzés során keltette fel érdeklődését a hangszerkészítés, a vele járó aprólékos és összetett munka. A szászrégeni születésű, Marosvásárhelyen élő fiatalember a Krónika érdeklődésére felidézte, kezdetben hangszergyárban dolgozott, majd teljesen más technikát alkalmazó magánműhelyben tanult meg igazán profi módon hangszereket készíteni.
tehát azt is, ami nem az én munkám. Viszont így tudtam megtanulni rengeteg részét ennek a mesterségnek” – fogalmazott a hangszerkészítő.
Csibi István a pontos munka híve
Fotó: Videófelvétel
Mint kifejtette, a munka az alapanyag kiválasztásával kezdődik, melynek hibamentesnek és száraznak kell lennie. „A tető lucfenyőből készül, a hát juharfából. Bár a hullámos juhar a fa betegségét jelzi, nem gyengíti a minőségét, hanem jellegzetes szépséget ad neki. Ezt követően kezdődik az asztalos munka, viszont az is fontos, hogy egy profi zenésznek vagy például egy kezdő gyereknek készül a hangszer, ugyanis mindkét esetben eltérő a beállítás” – hívta fel a figyelmet a hegedűt, brácsát és csellót készítő szakember.
A hangszerek lakkozási folyamata fél hónapot is eltart
Fotó: Facebook/Csibi István
Arra a kérdésünkre, hogy mennyi időt vesz igénybe ez a munka, Csibi István azt felelte, a
A cselló nagyobb méretét tekintve hosszadalmasabb asztalos munkát igényel, a lakkozási folyamatnál nincs eltérés. „Az igazi kihívás, amikor profi zenészeknek készítek hangszert, és büszke vagyok, hogy eljutottam erre a szintre, hiszen tőlük tanulok is. Én teszem rá a húrokat a hangszerekre, felhangolom őket, de sajnos játszani nem tudok rajtuk, ezért még nagyobb szükségem van a profi zenészekre” – részletezte Csibi István, aki többek között a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia és a Művészeti Főgimnázium zenészeinek készít, illetve javít hangszereket szászrégeni műhelyében.
A szászrégeni műhelyben készülnek az új hangszerek
Fotó: Facebook/Csibi István
Mint mondta, a javításból is nagyon sok mindent lehet tanulni. „Egy javításra szoruló régi jó hangszer olyan mint egy könyv, lehet belőle tanulni. Az újakhoz képest mások a méretei, mivel fából van, idővel változhat a formája, ahol gyenge az anyag, megreped, ezért a javításhoz kissé másfajta tudás szükséges, amire szintén a zenészektől tehetünk szert” – magyarázta a szakember,
Mint mondta, fontos, hogy ne legyen semmiféle mellékfeszültség, a különböző daraboknak ragasztó nélkül is össze kell állniuk, ha pontosan rakták össze őket.
A farészek összeállításakor nem lehet semmiféle mellékfeszültség
Fotó: Facebook/Csibi István
Rámutatott, ehhez a munkához nem elég csak jó asztalosnak lenni, faragási tudás is szükséges, hiszen a hangszer nyakán látható modell az alkotó aláírásának is tekinthető. „Amikor elkészítesz egy hangszert egy másik modell alapján, fontos, hogy az felismerhető legyen.
Van, aki a saját ötletei alapján dolgozik, nekem is tervben van, de már annyi mindent kipróbáltak, hogy igazából már nem lehet újat mutatni. Annyit lehet hozzátenni, hogy az ember minél precízebben dolgozik és minél minőségibb munkát végez” – összegezte a hangszerkészítés sikerének kulcsát Csibi István.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bármit is alkottál a konyhában, most egyetlen jól elkapott fotóval 400 lejes vásárlási utalványt nyerhetsz: elindult a Krónika legújabb nyereményjátéka, az Őszi gasztrokrónika fotópályázat.
Rétes, sütemény, kompót: az almáról szinte mindenkinek az édesség jut eszébe. Pedig egyes vidékeken a káposztáshordóba, a sült szárnyas mellé és a főtt húshoz kínált tormához is illeszkedett. Az almának igenis helye van a sós ételekben.
Ezer lejnél is drágább luxusmelltartó, márkás ruhák, parfümök és kozmetikumok szerepelnek többek között az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) költségvetéséből elszámolt, vagyis közpénzből vásárolt tételek között.
Görbe fák, ufótörténetek, rejtélyes eltűnések: a Hója-erdőt is ajánlja októberre a National Geographic. A legendák övezte kolozsvári kirándulóhely ösvényein a múlt hétvégén feltűnően sok francia, német és spanyol szót hallottunk.
Ugyanannak a vadkáposztának a leszármazottja mindkettő, mégis kissé különböznek ízben, színben és textúrában: a karfiol inkább szelíd és krémes, a brokkoli karakteres és élénkzöld.
A hétvégén a szamosújvári Téka Alapítvány őszi fesztiváljának közönsége is megismerheti Szövérfi Zsuzsanna széki születésű hagyományőrző ruhatervező és viseletalkotó kollekcióját. Az alkotó munkásságáról, céljáról beszélt a Krónikának.
Nagyanyáink aszalták, befőzték, pálinkát főztek belőle, mi mégis gyakran csak nyersen harapjuk. Pedig a körte a sós gasztronómiában is otthon van: szalonnával, májjal, juhtúróval vagy fekete borssal is készítik.
Mintegy 19 tonna építőanyagot juttattak fel helikopterrel a Retyezátba, hogy az Önkéntes Hegyiszolgálat tagjai felújíthassák a Zănoaga-tó partján, közel kétezer méteres magasságban álló, erősen leromlott menedékházat.
Új adatok láttak napvilágot egy átfogó genetikai vizsgálat eredményeként a Déli-Kárpátokban élő farkasállomány összetételének változásáról, territóriumairól.
Ilyenkor, szeptemberben talán a legízesebb, legzamatosabb és legváltozatosabban felhasználható „piros aranyunk”, a paradicsom. A nagyvilág gasztronómiái számunkra meglepő módokon használják fel.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!