Azt követően a Krónikának elmondta: a kötet ötlete még 2014-ből származik, amikor egy finn egyetemen járva találkozott egy tallini professzorral. Amikor elmesélte neki, hogy gyermekkorában ő is részt vett a hegyi meccsnézéseken, érdesnek találta az eseménysorozatot, és úgy gondolta, hogy arról érdemes lenne könyvet írni a nyugati közönségnek.

Péter hozzátette, 2015-ben Gyergyócsomafalván voltak a BBTE diákjaival szakmai gyakorlaton, amikor már a könyv megírására készülve – lévén, hogy a Gyergyói-medence egyik központja volt a székelyföldi meccsnézéseknek – az első terepkutatást végezte.

Akkor értelemszerűen még csak az előzetes eredményekről számolhatott be, ám ezután megkereste őt a svájci Springer kiadócsoporthoz tartozó Palgrave egyik szerkesztője, hogy megjelentetnék a könyvét. Abban már nem csak a Gyergyócsomafalván, hanem a Kolozsvár környékén és Dél-Erdélyben elvégzett kutatási eredményei is szerepelnek.

Hiánypótlás és összetartozás

Péter László elmondta: a székelyföldi esettanulmány után már látta kutatásainak főbb irányait, azaz hogy médiafogyasztásról, azon belül is az illegális körülmények között külföldi médiatermékek fogyasztásáról fog szólni.

Kérdésünkre elmondta: a nemzetközi közönség számára az lehet érdekes, hogy a könyvben elmeséltek kiegészítik azt a meglehetősen kevés szakirodalmat, amely a 80-as évek Romániájára vonatkozik, egyfajta alternatív társadalomtörténetet kapnak a labdarúgás prizmáján keresztül. „Pluszhozadéka, hogy ebben kis történetek vannak, a megélt élethelyzetekből kiindulva, alulról mutatja a 80-as évek romániai társadalmát. Ilyen szempontból egyedi, mert ilyen szakirodalom nincs” – magyarázta Péter.

Életre szóló szeretetközösségek

A könyvből egyébként kiderül, hogy a diktatúrában a sportnak milyen fontos társadalomszervező ereje volt, amelyet az elitek, a Ceaușescu házaspár messze lebecsült akkor, és a mérkőzések tévés közvetítéseit levették a műsorról. „Ezt én nagy hibának tartom egyébként az ő részükről, ami így utólag nézve nagyon jó volt, mert delegitimálta a rendszert, erősítette a rendszerrel szembeni bizalmatlanságot, a vele szemben táplált negatív érzéseket, az ellenállást katalizálta.

Másodsorban, ami nagyon érdekes, hogy a totalitarizmusról szóló szakirodalommal ellentétben – amely arról beszél, hogy a diktatúrák mindig atomizálják az embereket, és olyan mértékben leépül a bizalom, hogy az emberek többé nem akarnak együttműködni, mert félnek a megtorlástól –

Hozzáfűzte: könyve talán attól lehet érdekes a nyugat-európai olvasóknak, hogy a kisemberek nézőpontjából nyújt betekintést a 80-as évek Romániájába, és aláhúzza a labdarúgás rendkívül fontos társadalomszervező erejét, amelyet az akadémiai szféra még mindig lebecsül.