Fejlődik a magyar futball a CFR-ifiből diósgyőri játékosmegfigyelővé váló Hadnagy Zsolt szerint

– Ifiként a Kolozsvári CFR-ben játszott. Milyen út vezetett Kolozsvárról a magyar élvonalban érdekelt Diósgyőri VTK játékosmegfigyelői tisztségéig?

– Hatéves koromban kezdtem focizni, és 16 évig voltam a Kolozsvári CFR labdarúgója. Később kiköltöztem Magyarországra, de ott már nem a futballban dolgoztam, hanem felsővezetőként a magánszférában. Külföldi – lengyel és német – cégnek dolgoztam, később pedig utóbbinak voltam a kelet-európai képviselője, amelynek most is van székhelye Bukarestben, Romániában pedig én építettem fel a cég piacát.

Ettől függetlenül a labdarúgás nekem mindig is nagyon fontos volt, nem szakadtam el tőle, és fiatal labdarúgóknak próbáltam segíteni abban, hogy azokat a célokat, amelyeket én nem tudtam elérni, nekik sikerüljön.

Az én személyes álmom akkor valósult meg, amikor felkértek Magyarországon: először a harmadosztályú – jelenleg másodosztályú – Szigetszentmiklóson, majd egy másodosztályú klubnál dolgoztam. Onnan kerültem az élvonalba a Lombard Pápához, utána jött a Diósgyőr, amellyel Ligakupát szereztünk, és egy ezüstérmet a Magyar Kupában.

– A Ligakupa megnyerésével a Diósgyőr 34 év után nyert trófeát. A munka tehát beérni látszik. Mi a csapat titka?

– Leginkább a stabilitásban, a stábtagok és a játékosok kiválasztásában van a csapat titka: Tomiszlav Szivics edző mellett kiemelném Kovács Zoltán sportigazgatót, és a klub korábbi ügyvezetőjét, Dudás Hunort, valamint Zorislav Kovacot – aki jelenleg a román szövetségben dolgozik –, akinek jóvoltából kerültem én is a csapathoz. Előbb az utánpótlásban dolgoztam, majd az első csapathoz kerültem. Emellett a siker titka a munka, munka és munka.

– A csapat emellett érdekelt volt a Magyar Kupa hétvégi fináléjában. Bár a DVTK büntetőkkel kikapott az Újpesttől, jelen állás szerint a lila-fehérek nem kapnak versenyengedélyt az UEFA-tól, a Diósgyőr pedig a következő szezonban nagy valószínűséggel az Európa Ligában indulhat. Hogyan készülnek a nemzetközi kupaszereplésre?

– Hát mindenekelőtt a Magyar Kupa-döntőről beszélnék, amely egy fantasztikus élmény volt, egy propaganda volt a magyar futballnak is. A két táborban 22 ezer szurkoló – 10-10 ezer plusz 2 000 semleges – volt, közülük kiemelném a diósgyőrieket, akik több mint kétszáz kilométert utaztak, különvonatokkal, buszokkal a mérkőzésre. Szerintem Magyarország történetében még nem volt olyan, hogy tízezer ember utazzon vidékről Budapestre a kupadöntőre. Hatalmas dolog volt, most is libabőrös vagyok, ha a hangulatra gondolok.

A csapat teljesítményéhez a szurkolók is hozzájárultak, akik minden alkalommal – helyszíntől függetlenül – támogatják az együttest. Sajnos igen, tizenegyesekkel kikaptunk, szerintem a tizenegyespárbaj az mindig rulett, bármi megtörténhet. azt hozzátenném, hogy a 90. percben egyenlítettünk A játékosok mindent megtettek, és elmondanám – ami lehet, hogy a tévéképernyőn keresztül nem jött át –, a szurkolók a vereség ellenére ünnepelték a csapatot.

Ez pedig szerintem még Nyugaton is, de Magyarországon különösen nagyon nagy dolog. Az, hogy az európai kupaporondon indulhatunk, egy másik megvalósult álom. Egyelőre ugye nem lehet kijelenteni, hogy mi indulunk, de szerintem több mint kilencven százalék, hogy mi megyünk az Európa Ligába. Erre természetesen nagyon büszkék vagyunk.

– A remek diósgyőri szurkolótábor miatt rendre kiváló hangulatú mérkőzéseket játszanak hazai pályán is. Mikor kezdődik a tervezett stadionátépítés, van-e igény a bővítésre?

– A bővítésre egyértelműen van igény. A Diósgyőr szurkolói mindent megérdemelnek, hiszen ahogy említettem, a hétvégén is elkísérték a csapatot, megmutatták, milyen fontos nekik a klub, és milyen remek közösséget alkotnak. Azt már többször is bejelentették, hogy átépül a stadion, úgy gondolom, lassan megkezdődik a munka.

– Játékosmegfigyelőként és szakemberként milyennek látja a magyar futballt?

– Őszintén szólva elég jó rálátásom van a magyar futballra, hiszen jelenleg is több olyan játékos van, akiket megfigyelek a magyar bajnokságokból. Ez azt jelenti, ifi, megyei, akár NB III-as, NB II-es és élvonalbeli szintű játékosokat figyelek. De azt mondanám, hogy egyelőre elég kevés az olyan, amilyet én szeretnék látni.

– Mit gondol, melyek a legnagyobb hiányosságok a magyar futballban?

– Mentalitás, harciasság, akaraterő.

– Az erdélyi, romániai labdarúgást mennyire követi? Milyen különbségeket lát a magyar és román foci között?

– Mondhatom, hogy napi szinten követem a román labdarúgást is. Rendszeresem utazom Romániába, Erdélybe. Jelen pillanatban azt mondanám, a román futball a magyar fölött van. De úgy gondolom, a most zajló befektetésekkel – infrastrukturális fejlesztéssel, stadionépítéssel és az utánpótlásneveléssel, illetve az akadémiák kiépítésével – rengeteget fejlődik a magyar futball. Két-három év múlva a jelenlegi U17 és U18 lesz az, amely Magyarországot elviszi arra a szintre, ahol a helye van.

– Esetleg a Diósgyőr kapcsán merült-e fel romániai játékos igazolása?

– Tomiszlav Sziviccsel és Kovács Zoltánnal egyeztetve több, Romániában futballozó játékossal is tárgyaltunk, és két-három esetben éppen az utolsó pillanatban hiúsult meg a megegyezés. Konkrét okokról, hogy miért nem történt meg, nem beszélhetek, ez egyébként is nagyon öszszetett dolog. De most is figyelemmel követem a román bajnokságot, úgyhogy bármikor megtörténhet.

Igaz, meg kell jegyezni, attól, hogy valaki adott esetben Romániában egy nagyon jó játékos, nem jelenti azt, hogy Magyarországon ugyanazt tudná hozni. Mindig nagyon sok kritérium van, ami alapján megítélek egy játékost. Lehet, rosszul hangzik, de nálam egy játékos nem azért jön a Diósgyőrbe, mert nagyon jó, hanem millió egy dolog van, amire figyelek. Egy-egy labdarúgót akár fél, egy évig is figyelek, többször is megnézem, amíg el tudom dönteni, hogy igen, ez a játékos képes vagy érdemes arra, hogy a Diósgyőrben játsszon.

– A világbajnokság előtti hajrában vagyunk, mit vár a brazíliai tornától?

– Sajnos csak négyévente rendezik meg, de ez a futball ünnepe. Minden mérkőzés mindenki számára igazi élmény, még akkor is ha tévén keresztül nézi. Szeretném, ha a fiatalok mindenképpen leülnének megnézni a mérkőzéseket, mert ezekből tanulni lehet, és hihetetlen motivációt jelent. Hiszem, hogy bárki kijuthat a világbajnokságra, Magyarországról vagy a világ bármely részéről, csak ez nagyon sok akaraterőt, harciasságot, kitartást igényel.