– idézte fel Csinta Samu, aki az elmúlt év tavaszán kezdte a dokumentálódást, a beszélgetéseket, melyek alapján végül összeállt a könyv.

Nyilvánvaló, hogy Kati nem tudta felidézni a korai gyerekkorát, hiszen arról alig vannak emlékei, ám tíz évvel idősebb Zita nővére nagyon pontosan fel tudta eleveníteni, miért nevezték Zágonban Utcakatinak, hiszen folyamatosan az úton, az ágak hegyén járt, az a tipikusan „égedelem”, örökmozgó kislány volt, akinek az életében törvényszerűen el kellett érkeznie a megállapításnak, hogy „ezzel a gyerekkel kezdeni kell valamit”.

Így kerültek Zágonból Onești-re, ahol már működött a sok világszintű sportolót kitermelő „tornászkombinát”, és ahol a Károlyi házaspár központi szerepet játszott. Hozzájuk vitték el a szülők az alig hatesztendős Szabó Katit, otthagyták, és ebben a világban maradt 1987-ig – idézte fel Csinta Samu a sportoló pályafutásának kezdetét.

Elmondta, a dokumentálódás során rengeteg olyan benyomás érte, amely az előzetes könyvképét is alakítani tudta. Kati emlékeinek felidézése során rengeteg kérdés felmerült, voltak olyan szilánkok, amelyekről alig voltak benyomásai. Ezért kezdett el párhuzamosan olyan embereket megkeresni, akik a tornász életét ilyen vagy olyan minőségben kísérték.

A sokszereplős történetben olyan elemek is felbukkannak, melyek eredetileg nem szerepeltek a szerző „kíváncsiságlistáján”. Csinta Samu elmondta, már induláskor feltételezte, hogy a világbajnoki és olimpiai aranyérmek mögött rengeteg erőfeszítés, munka áll, azt viszont nem tudhatta, hogy a pokoli edzésmunkára még az éhezéssel határos állandó fogyókúra is rátevődött. „Ezek a háttértörténetek hozták az új benyomásokat, amelyekre nem számítottam, de nagyon hálásan fogadtam, és meggyőződésem, hogy sok pluszt adtak a könyvnek” – fogalmazta meg az író.

Különösebb ellentmondások nem voltak, de másként élte meg a szakember, akinek most, hatvan felett is rémálmai vannak arról, hogy folyamatosan pirítja a lányoknak a kenyeret, és az sohasem elég. Az állandó dilemma, hogy mit adhat nekik, hogy ne is hízzanak, de megkapják a vitaminokat, nyomelemeket, hogy tornázni tudjanak” – részletezte Csinta Samu.

Úgy látja, a könyv épp a történetek miatt mutat túl egy sportpályafutás kronológiai felsorakoztatásán,

„Életek, emberek és sorsok, valamint olvasmány iránt érdeklődők számára jó szívvel tudom ajánlani ezt a könyvet” – összegez Csinta Samu, aki a Szabó Katival való találkozásra is biztat, hiszen mint mondta, Katinak nemcsak a mondandója, hanem egész lénye megindító.

korábban írtuk

Szabó Kati az M4 Sporton: „hát persze hogy fájt”, hogy a sikerek után nem a magyar himnuszt hallhatta

A rengeteg elvégzett munka eredményének tartja Szabó Katalin tornász, hogy a Los Angeles-i olimpián négy aranyérmet nyert.