Azúrkék mázli

Persze ellenérvként felhozható, hogy a négy évvel ezelőtti ázsiai vébén, illetve a két éve megrendezett Eb-n meg szaftos bírói csalásokkal fűszerezett pechszéria sújtotta őket, ám a mostani vb eseményei olasz viszonylatban már olyan jelleget öltöttek, mintha néhány erre az alkalomra szerződtetett jó tündér vagy szabadságát töltő arkangyal vigyázná Tottiék minden lépését, és a sorsdöntő pillanatokban – gyakran játékvezetőnek álcázva – közbelépne az érdekükben. Ámbátor az is tény, hogy az azzurrik már nem azt a totális antifutballt játsszák, mint négy éve, de azt azért továbbra is meglehetős túlzás lenne kijelenteni, hogy szerethető focit mutatnak be. Hiszen az offenzív játék ma is csupán addig sajátjuk, amíg szert nem tesznek egy egygólos előnyre, onnan kezdve ismét csak a villámgyors ritmusváltásokra épülő kontrákra alapoznak – igaz, azt halálos pontossággal.
De ehhez a döntőbe jutáshoz akkor is akkora mázli kellett, hogy az arkangyalok és jótündérek mellé még Fortuna istenasszonyt, valamint a már kétezer éve lecserélt teljes pantheont is mozgósítani kellett, Jupiterestül és Vulcanusostul együtt. Az amerikaiak ellen az egyenlítő öngólt és De Rossi kiállítását azonnal két amerikai piros lappal kompenzálták, a cseheknek meg az összes valamire való csatáruk az ambulancián nézte a meccset. Az ausztrálok ellen az utolsó pillanatban befújt ajándék tizenegyeshez már nem is érdemes semmit hozzáfűzni, az ukránok meg elvoltak azzal, hogy első vébéjükön a nyolc közé jutottak, és még bevásárlásra is jutott alkalom. Az elődöntőben már egész mutatósan, sőt a németeknél jobban játszottak, de azért Archundia sporttársért is elrebeghetnek majd egy imát, amiért először Pirlo kezezéséért nem ítélt büntetőt, másodszor meg Podolski tizenhatoson belüli letaglózásáért valamilyen sajátos ötlettől vezéreltetve szabadrúgást ítélt – befelé.
Hogy a döntőben ez úgy folytatódik, hogy a játékvezető éppen az oldalvonal melletti pitypangokat számolja, miközben Gattuso az ellenfél csatárának sípcsontján ugrál páros lábbal, vagy csak reflexből befúj egy tizenegyest a kilencvenedik percben, amikor mindenki a kezdőkörben tartózkodik, az persze nem biztos. De hogy ellenük nem fogadnék nagy összegben, az hétszentség.