Zsebtelefon

Merthogy az amcsi mágnások és pénzes emberek az autójukból hívták a kisasszonyt, vagy nagyasszonyt, vagy valaki mást. Vagy az ügyfelet. Persze később az amerikai kormányzat makacsul ellenezte a hordozható telefonkészülékek országos üzembehelyezését, de ez már rég történt, a helyzet azóta gyökeresen megváltozott. Maholnap, ha nem vigyázunk, a bilin trónoló óvodások is mobiltelefonon hívják anyut, aput, az óvó nénit, a bébiszittert, nagyit, vagy aki éppen kéznél van, hogy: Kééész vagyoook!…

A helyzet a tekintetben is változott, hogy az imént emlegetett amerikai filmek óta eltelt harmincadik esztendőtől errefelé már nem volt érdekes a mobiltelefon, mert már mindenkinek van. Hát akkor minek, hogy ő is mindenkihez hasonló legyen? Emígyen érvelt mindig, pedig milyen jó lett volna, ha néha elérhető, és a család munkában levő tagjai hazaszólhatnak, hogy: Most már odateheted az ebédet, mert háromnegyed órán belül otthon vagyunk, ebédeljünk együtt. Vagy: légy szíves hozd el a legkisebbik manót az óvodából, mert ma késünk egy kicsit. Vagy ehhez hasonlók. Ő nem és nem. De csak addig, amíg az alsó szomszéd őszi nagytakarításkor ki nem rámolta a fiókját. Az alsó szomszéd tudniillik elektronikus műszerész, minden mütyürt megszöszmötöl, ami csak áramot zabál, alacsony-, vagy magasfeszültségűt, egyen- vagy váltóáramút, mindegy. Nos, egy ölnyi, rég letett zsebtelefon-készülékkel állított be az alsó szomszéd, hogy: Válassz, amennyi kell, neked ingyen adom. Megiszunk egy kupa bort.

Azóta neki is van mobiltelefonja. Most már ő is felhívhatná az autóból a titkárnőt, mint egy amcsi olajmágnás, de nem teszi. Mert 1. nincs autója, 2. nincs titkárnője, 3. olaja legfeljebb csak a reggeli tojásrántottában, 4. most tanulja a gombok nyomogatását. Már mindenkit fel tud hívni, csak azért boszszankodik még, hogy kivel beszélhet folyton, mert amikor a saját számát hívja, az ócska gép örökkétig foglaltat jelez.