Zárt tömbök művészete

A múzeum Tolerancia Termének robusztus kőoszlopai és évszázados árkádjai alatt kaptak helyet Hadik Gyula kőbe, fába faragott stilizált szobrai, nagyméretű krétarajzai, érméi. Vargha Mihály szobrászművész, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója felidézte a tárlatnyitón, hogy Benczédi Sándor sepsiszentgyörgyi építésztől kapta meg a Hadik műveit bemutató katalógust, és rögtön tudta, hogy ezeknek a műveknek nem a Gyárfás Jenő Képtárban, hanem erőteljességük és archaizmusuk miatt a Székely Nemzeti Múzeum lovagtermében a helyük. „Olyan természetességgel árad a művészi humánum ezekből a munkákból, mint ahogy a levegőt vesszük” – méltatta a kiállított munkákat Vargha.

A Zárt tömbök nyíltsága tárlat kurátora a kiállító művész fia, Hadik András, aki úgy válogatta össze az anyagot, hogy a művész minden periódusából kerültek be szobrok, térplasztikák, rajzok. A korai és az egészen új művek között is nagy az egység: egy tőről, egy lélegzetről fakadnak, csak a keletkezésük dátuma változó. Hadik minden művében a találékonyság és az anyagtisztelet között egyensúlyoz, kőből, fából alkotott plasztikái nemes egyszerűséggel, emberi melegséggel megformáltak. Plasztikáiban az archaizáló jelleg némi groteszk hangvétellel párosul. Jelentős a művészekről készült portrésorozata is.

Hadik Gyulát 1949-ben sikeres felvételi után osztályidegenként eltanácsolták a Budapesti Képzőművészeti Főiskoláról, ez akár derékba is törhette volna a pályafutását, de ő konok kitartással kereste a lehetőséget a továbblépésre, a tanulásra – ismertette a múzeum igazgatója. „Jó is, hogy néha fejbe vágtak, különben ki tudja, milyen őrült művész lettem volna” – jegyezte meg Hadik Gyula. A nyolcvannégy éves szobrászművész úgy vélekedett, hogy kissé művészetellenes világban élünk, és örömének adott hangot, hogy a kiállítás megnyitójára mégis sokan eljöttek. A tárlat február 27-éig látogatható a Székely Nemzeti Múzeum Tolerancia Termében.