Világvége áramszünet okán

„Próbáltunk olyan rövid produkciót összeállítani, amely a mindenkori alkotó gondolatait, vívódásait, belső konfliktusait mutatja meg. A művészet, az értékteremtés procedúrájának elválaszthatatlan velejárója az alkotói kétség. Az alapkérdéshez kapcsolódva pedig adott a lehetőség, hogy egyéb problémák felé is irányítsuk a néző figyelmét” – tájékoztatta a Krónikát a darabot rendező Csatlós Lóránt. Mint mesélte, a közelmúltban egyre élesebben szembesült a ténnyel, hogy csökken a színházba járók száma, de egyre kevésbé találnak befogadóra a lírai vagy prózai művek is.

A téma adott volt tehát, és ehhez válogatott verseket a rendező. A fel nem szállt repülőről szóló Félszeg ballada, Kányádi 1977-ben írt verse erős és kifejező metaforája a „mit keres a művész a világban”– kérdésnek. „Döbbenetes és gyönyörű Kányádi Sándor 60-as, 70-es években született verseinek sértetlenül aktuális problémafelvetése. Például az, hogy életet megkönnyíteni szánt víz- és gázvezetékben senki nem látta a szörnyeteget. Régen özönvíz kellett a világvégéhez, ma elég, ha elveszik az áramot” – részletezte a rendezői koncepciót Csatlós. A rendező szerint sok tekintetben visszás az Oberon Csőszínház jelenlegi helyzete: a kultúra „marketingjére” jut a legkevesebb pénz, és ahhoz, hogy egy produkció eladható legyen, annak művészi céljairól kellene lemondaniuk. Hozzátette, panaszra azért nincs okuk, pályázati úton kapnak anyagi támogatást, idén A hitetlen után a Félszeg ballada már a társulat második bemutatója.

A félórás előadást minimális díszlet- és eszközhasználat jellemzi. A szereplők, Petru Anita, Tankó Kincső, Hanyecz Róbert, Hunyadi István és Kocsis Gyula játékukkal, mimikájukkal, mozgásukkal késztetik a nézőt a verssorok továbbgondolására. Az elhangzó szavak és a gesztusok közötti ellentmondás, a kartonlapra írt mondatok, az üres dobozok és álarcok sajátos hangulata a biztosítéka annak, hogy akár szeretik, akár nem a nézők az Oberon új produkcióját, közömbösek kevesen maradnak az előadás iránt.