Velencei kút Nagykárolyban

A parkot szép padok díszítették, ezekből mára csak egyetlen darab maradt meg, amelyet nemrég restauráltak, mert kettétört, most viszont a múzeum előcsarnokában kapott helyet. A kastélykerti gyűjteményhez még két faragott oszlopból és egy rácsavarozható virágtartóból álló dísztárgy is tartozott, amelyek egy hatalmas virágágyás két végét zárták le. A velencei együttes az 1970-es évek végéig volt a nagykárolyi kastélykertben.

„Amikor a múzeumhoz kerültem, megpróbáltam megmenteni ezeket a remekműveket, mert a hozzá nem értők összevissza dobálták őket. Ekkor hoztuk be a lovagterembe a megtalált részeket” – ismertette a muzeológus a műtárgyak sorsát, amelyek a kastély nagytermében tartott időszakos rendezvények miatt az egyik sarokban, a lépcső alatt kaptak helyet. A gyűjtemény legérdekesebb darabja egy kút, amelynek sajnos már csak a felső része van meg. Németi szerint a díszítőelem a lovarda környékén állhatott. Az 1960-as évek közepén, Balogh Jolán magyarországi történész a Nagykárolyból küldött fényképek alapján a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti folyóiratában olasz nyelvű tanulmányt közölt az egykori kútról, amely datálása alapján 9–10. századi lehet. „Innen ismertem meg a témát, de magát a kutat nem találtam sehol. Többször elmentem egy nagyobb virágágyás mellett, de egy ideig nem tulajdonítottam jelentőséget neki. Egy nap aztán elővettem a kis gyalogsági ásómat, mert valamiért furcsálltam ezt a földhányást, és elkezdtem turkálni az ágyás tövén. Ekkor került ki a kútkáva felső fríze” – idézte fel Németi. Azóta a kút a kiállítási tárgyak között szerepel.

„Nem találtuk meg ott a kút alsó részét. Az történhetett, hogy amikor a lovardát mozivá alakították, és az épület előtti részt leaszfaltozták, a kútkávát, amely már akkor meg lehetett repedezve, mert jól látható, hogy valamikor fakapcsokkal fogták össze, leválasztották a kút alsó részéről, amely a földben maradt, és máig ott kell lennie a volt mozi előtti téren” – vélekedett Németi. „A megtalált rész az egyik legszebb román stílusú kútkáva, amelynek velencei készítőjéről még semmilyen adat nem ismert. Egy kimondottan szép fríz, amelyhez hasonlót a legrégebbi Árpád-kori magyar templomok díszítőelemei között is találunk. Alatta jellegzetes román díszítőelemek vannak, a kávába fantasztikus állatábrázolásokat, pávákat, mitológiai állatalakokat véstek, és valószínű, hogy az eltűnt alsó részt is hasonló fríz díszítőelem zárta le. A kőben még megvannak a nyomai a kovácsoltvas-szerkezetnek, amely a kutat annak idején kiemelte a földből, a vasrész viszont eltűnt” – ismertette a muzeológus a kiállított tárgyat. Németi szerint ez Erdélyben egyedüli darab, és eszmei értéke felbecsülhetetlen, de amikor a múzeum leltárába került, mégis nevetségesen alacsony összegre becsülték. A muzeológus információi szerint a valamikori járda mellett egy másik kút is állt, de arról csak fényképek maradtak fenn.