
Hat erdélyi és két magyarországi városról jelent meg színes, gyermekek számára is befogadható kötet az immár tízéves Kincses Képeskönyv sorozatban. A kiadványok születéséről az alkotók beszéltek a Krónikának.
2018. január 07., 10:482018. január 07., 10:48
2018. január 07., 10:592018. január 07., 10:59
Tízéves lett 2017-ben a Kincses Képeskönyv című, erdélyi és magyarországi városok történetét látványos, varázslatos rajzokkal, felnőttek és gyerekek számára is érthető, érdekfeszítő szövegekkel bemutató sorozat, amelynek darabjai a városok különböző arcait és történeteit villantják fel.
Egyes kötetek románul, angolul és németül is megjelentek, összesen nyolc várost mutatott be eddig a 15 kötetet számláló sorozat. Románul megjelent a Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Segesvárt, Sepsiszentgyörgyöt, angolul a Kolozsvárt és Segesvárt, németül pedig a Segesvárt bemutató darab.
„Kezdetben senki nem volt még biztos a csapatból abban, hogy meg is tudjuk valósítani a várostörténeti sorozatot, de aztán sorra születtek a színes kötetek elsősorban Jánosi Andrea ilyen irányban is kibontakozó tehetségének köszönhetően.
Az, hogy szerzőként az én nevem szerepel az egyes könyveken vagy az öcsémé, Bálinté, annyit jelent, hogy megkapjuk a történészektől a nyersanyagot, amit a gyerekek számára is érthetően dolgozunk át” – mondta el Zágoni Balázs.
Zágoni Balázs szerkesztő
Úgy fogalmazott, mindig kihívást jelent, hogy színes legyen a kötet, nemcsak az illusztrációk tekintetében, hanem hogy legyen benne technikatörténet, oktatástörténet, szerepeljenek benne a fontos csaták és épületek, de egyik se domináljon.
– fejtette ki Zágoni Balázs. Hozzátette, az is sokat számít, hogy egy várostörténeti elem hogyan kapcsolódik a mához: ha például egy ma is álló műemlékről van szó vagy olyan személyiségről, akinek szobra áll, akkor ez úgy jelenik meg a könyvben, hogy a gyerek, aki olvasta, a városban járva össze tudja kapcsolni az adott épületet, szobrot vagy teret egy történettel.
„Ami a városok kiválasztását illeti, nem az eredetileg tervezett listánk szerint alakultak a dolgok, hiszen megkerestek bennünket önkormányzatok, múzeumok. Például Brassó rajta volt eredetileg a listán, de még nem készült el a könyv, közben meg olyan városokról, mint például Székesfehérvár, amire nem számítottunk, elkészültek.
ugyanakkor Budapestről szóló kiadványt is tervezünk, ami hosszasabb előkészületet igényel majd” – fejtette ki az ötletgazda.
Jánosi Andrea képzőművész, illusztrátor, a sorozat vizuális részének alkotója úgy értékelt, az elmúlt tíz év szerkesztői és rajzolói munka tekintetében is megfeszített volt. „Az elején nem tudtuk, mekkora fába vágtuk a fejszénket, és úgymond »lépcsőt másztunk«. Az első kötet megjelenése után kiderült, sikeres a kiadás, aztán azon gondolkodtunk, mi legyen a következő kötet. Közben érkeztek a felkérések, amiknek eleget kellett tennünk” – mondta a képzőművész.
Fotó: Sándor Csilla
Arra a kérdésre, hogy van-e kedvence a sorozatból, azt felelte, mindenik könyvbe beleszeret, amikor elkezd vele dolgozni.
De sikersztori a Segesvár-könyv, hiszen a város egy kis ékszer, angolul, németül egyaránt jól elkel helyben a kötet” – mondta Jánosi Andrea. Arra is kitért, a várostörténeti kötetek megrajzolása egyfajta időutazás, bele kell ásnia magát a különböző történelmi periódusokba, bár közelről sem oly mértékben, mint a történészeknek.
„Én egy kivonatolt, lecsupaszított várostörténeti szöveget kapok kézhez, az illusztrálásban pedig a történészek, valamint az összegyűjtött tapasztalatok, a különböző albumok, a világháló, a könyves források segítenek.
– ecsetelte a képzőművész.
Jánosi Andrea illusztrátor
Jánosi Andrea ha forrásokra támaszkodva is, de külön világot teremt, mint mondta, egyrészt szárnyalhat a fantáziája, van szabadsága, másrészt a pontosságnak, amihez ragaszkodni kell, különböző rétegei vannak.
„Van a topográfiai pontosság, persze valamennyit enged ebből az ember, főleg ha felülről nagy távlatokat kell befogni. Ahogy közeledünk az objektumokhoz, a következő az építészeti sík, ahol oda kell figyelni az épületek külalakjára, a homlokzatokra, tagolásokra, itt pontosabbnak kell lenni. Aztán jön a tárgyi szint, az eszközök, járművek, tárgyhasználat, öltözékek, kiegészítők megrajzolása, itt már inkább rám bízzák a dolgot, de ezt is szeretem ellenőriztetni a szakemberekkel. Az arcok pedig végképp az én dologom, valamint az, hogy hány emberrel, kutyával, macskával gazdagítom az utcaképet” – mondta az illusztrátor. Beszámolt arról, hogy az alkotócsapat tagjai folyamatosan kapcsolatban állnak egymással, így volt ez a legújabb, a Csíkszeredát bemutató könyv esetében is, amikor helyi történészekkel, szakértőkkel működtek együtt.
A Mikó-várban gyűltünk össze havonta, inspiratív volt a környezet, gördülékeny a munka. Csíknak nagy értéke Csíksomlyó, és ez a kötet szerves részét képezi, megjelenik a kegyhely története a ferences rend megjelenésétől egészen napjainkig – ez külön kis kincse a könyvnek” – mondta Jánosi Andrea. Úgy fogalmazott, ebben a munkában a rutin nem működik: nem lehet könnyebb egy városról megjelenő kötet létrehozása csak azért, mert már jelentek meg kötetek a sorozatból.
Fotó: Sándor Csilla
„Mindenik könyv ugyanolyan fegyelmet, figyelmet, időt és munkát igényel. Számomra egy kötet megrajzolása, festése pont ugyanolyan szép és szerethető munka, mint tíz évvel ezelőtt” – értékelt a képzőművész.
Zágoni Bálint a várostörténeti sorozat másik ötletgazdája, szerkesztője, szerzője, akinek nevéhez fűződik a Nagyváradot, Segesvárt és Sepsiszentgyörgyöt, valamint a legújabb, a Csíkszeredát bemutató kötet. A Krónika kérdésére elmondta, a legutóbbi könyv szerkesztése kicsit más volt számára, mint a korábbiak.
Mivel a Csíki Székely Múzeum nyolc munkatársa is írt a könyvbe, kezdetben attól tartottam, hogy túlságosan heterogén lesz a végeredmény. Szerencsére mindenkinek sikerült ráhangolódnia erre a stílusra, és a múzeum egyik munkatársa kimondottan a szöveggondozásra összpontosított, így a könyvet lapozva nem érződik, hogy hány szerző tollából származnak a szövegek” – mondta Zágoni Bálint.
Zágoni Bálint szerkesztő
Úgy értékelt, sikeres az elmúlt tíz év, hiszen összesen több tízezer példány jelent meg ebben a hiánypótló sorozatban. A sorozatról részletek a Kincseskönyv.ro holnapon találhatók.
Pataki Adorján operaénekes, Borsodi L. László költő, kritikus, Egri István képzőművész, restaurátor és Szenkovics Enikő műfordító kapta meg az idén az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjat.
Máramarosszigeten a közösségért munkálkodók kaptak elismerést a magyar kultúra napján – jelentette be csütörtökön az RMDSZ Máramaros megyei szervezete.
Laczkó Vass Róbertet, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművészét nemcsak a színház és a Kolozsvári Magyar Opera színpadáról ismerheti a kultúrafogyasztó erdélyi közönség: a zene, az irodalom és a fotóművészet terén is jeleskedik.
A nagymúltú aradi Kölcsey Egyesület több mint húsz éve alapította a kitüntetést. A Magyar Kultúra Napja idei programját január 26-án, hétfőn tartják Aradon, a díjátadó után a békéscsabai Jókai Színház előadását láthatják az érdeklődők.
Ütő Gusztáv képzőművész, akcióművész, egyetemi tanár és Vinczeffy László képzőművész, képrestaurátor kapja idén a Háromszék kultúrájáért díjat, melyet január 22-én, a magyar kultúra napján adnak át Sepsiszentgyörgyön.
A magyar kultúra napja alkalmából a bukaresti Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ idén is gazdag programsorozattal várja az érdeklődőket. A rendezvények célja, hogy erősítsék a magyar–román kulturális párbeszédet.
Az előbemutató után a nagyközönség is láthatja a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház legújabb produkcióját: Örkény István Tóték című darabját Horváth Hunor vitte színre.
Krasznahorkai László, Gyula városának első Nobel-díjas írója egy különleges ajándékkal gazdagította a magyarországi történelmi fürdővárost: Nobel-díjának egy hiteles másolatát adományozta szülővárosának.
Kortárs költők részvételével tartott panelbeszélgetéssel, koncerttel ünneplik a magyar kultúra napját január 24-én, szombaton Erdélyben, a gyalui várkastélyban – tájékoztatta az MTI-t a rendezvény szervezője, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa.
A budapesti Nemzeti Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház közös nyilatkozatot bocsátott ki az előadásról, amelyet Tompa Gábor, a kincses városi teátrum igazgatója állít színpadra a magyar fővárosban, ám a bemutató elmaradt.
szóljon hozzá!