Vári Attilát köszöntötték Marosvásárhelyen

„Vári Attila nem a természet csodáit követi figyelemmel, hanem a mindennapi életét befolyásoló embereket. Nem hideg tárgyilagossággal szemléli egyiket vagy másikat, hanem közel engedi magához őket, s az érzelemvilágán is átszűrve keresi, keresteti velük az igazságot\" – olvasható a Széltörésben című kötet fülszövegében a szerző világának, írásainak jellemzése. A frissen megjelent könyv 35 verset tartalmaz két ciklusba szedve, az Önarckép nemzettel, illetve a Forgószélben címűeket. Verscímei nagyon egyszerűek: Apám, Anyám, Bátyám, Nagyanyám, Nagyapám, Szomszéd fiú, Szomszéd elvtárs, Szomszéd néni az első ciklusból, vagy: Szerenád, Hintáztató, Vágy, Sem te, sem én a másodikból.

A Marosvásárhelyről még a nyolcvanas években Magyarországra telepedett szerzőt a Mentor Könyvek Kiadó nevében elsőként Káli Király István, a kötet szerkesztője köszöntötte. Vári Attiláról, a hűséges régi barátról írt kisesszéjében Káli az utolérhetetlen legendaszövőről és Marosvásárhely szerelmeséről beszélt, csillogó képzeletvilágát, nagyszerű írásművészetét, mesélőkészségét emelte ki.

Régi emlékeket, találkozásokat, nagy beszélgetéseket idézett fel Kovács András Ferenc, a Látó szépirodalmi folyóirat főszerkesztője, aki először 1971-ben találkozott Vári Attilával. A kötetet úgy jellemezte, hogy abban 20–21. századi versek vannak, élesen felvillantott és félhomályban maradó portrék. Az ünnepelt Ars poetica című versét a közönség nagy örömére közösen mondták el, egy sort Kovács András Ferenc, egy sort Vári Attila.

Legvégül a szerző olvasott fel a kötetéből, egy-egy vers kapcsán történeteket is elmesélt, például azt, hogy miképpen született a Lassított lónézés című kötetének a fedőlapja, illetve hogyan készült el a grafikája a Változatok ütő és védekező hangszerekre című kötet címlapjának, amin a cenzúra hetekig rágódott, próbálta megfejteni, hogy vajon mit jelenthet.

Elmesélte azt is, hogy 1983-ban Párizsban a Sainte-Chapelle-templomból kijövet Szilágyi Istvánnal és Farkas Árpáddal találkozott össze. Életéről szólva elmondta, elégedett lehet, hiszen 1983-as Magyarországra települését is sikerek követték, írt, közölt, jó szerkesztőségekben dolgozott, majd Bukarestben igazgatta a Balassi Intézet ottani központját. Az utóbbi időben Marosvásárhelyen jelenteti meg köteteit, ezért az a hír is elterjedt róla, hogy hazatelepedett, holott csak látogatóba szokott hazajárni.