Vajda Ferenc fotókiállítás Árkoson

A templomajtón belépve azonban megdöbbentő látvány fogadta: az épület teteje be volt omolva, az épen maradt karzaton varjak ültek, az elhagyatott istenházában fű nőtt, az egyik szenteltvíztartó színültig megtelt esővízzel, a másik földdel. Ennek a nem mindennapi tempomlátogatásnak az élményét örökíti meg Vajda árkosi fotókiállítása, amelyet pénteken nyitott meg Farkas Wellmann Endre költő és Makkai Péter református lelkipásztor.

„Vajda Ferenc világában a művészi leképezés túlmutat önmagán, képei dokumentumok is egyben, a mi életünkkel párhuzamos valóságok lenyomatai. E kiállítás már csak témája révén is létjogosult, a történelem sodrában szemmel láthatóan pusztuló civilizációs értékek meg- és felmutatása megrázó élmény lehet a szemlélőnek, pontosabban mindazoknak, akik életükben bár egyszer megélték a szentséggel való találkozást” – fejtette ki megnyitóbeszédében a költő.

Mint mondta, a művész a pusztulás kontextusában ragadta meg a funkcióitól megfosztott és önmagában is műalkotásértékkel bíró épületet, és ez a látvány felerősíti a kiállítás alcímeként megfogalmazott kérdést – Mi marad utánunk? –, amely egyformán megválaszolhatatlan, ezért mindegy, hogy az ateista vagy a vallásos ember teszi föl.

Makkai Péter szerint a képek, bár egy szent hajlék pusztulását örökítik meg, pozitív üzenetet hordoznak, hiszen arról árulkodnak, hogy élt valahol egy közösség, amelynek olyan erős hite volt, hogy hatalmas és pompás templomot emelt, ráadásul mára már ez az egyetlen épület, amely őrzi a falu egykori lakosainak emlékét.

Malcoci volt ugyanis az első német katolikus település Dobrudzsában: 1843-ban alapította huszonöt Németországból kivándorolt család. 1940-ben azonban több mint ezerszáz személyt erőszakkal visszatelepítettek a náci Németországba. 2002-ben a falu egykori lakói őseik emlékére márványtáblát helyeztek el az omladozó templomban.