Ünnepelt a Szentegyházi Gyermekfilharmónia – Nehézkes az utánpótlás

– Miben volt egyedi és a korábbiaktól eltérő az idei Filinapok?

– Minden évben különleges a gyermekfilharmónia születésnapja. Az évfordulókon mindig rácsodálkozunk arra, hogy enynyi év után is működik és képes újjáépülni a mintegy 140 tagot számláló zenekar és kórus. Tulajdonképpen addig jó a születésnap, amíg nem másabb a megszokottnál. Ha megváltozna, azt jelentené, hogy valami miatt ez a folytonosság csorbát szenved, és azt nem igazán akarom.

Ami a tavalyi születésnapunkhoz képest újdonság volt, hogy repertoárunkon idén is tudtunk újítani. Három nagyszerű darabot sikerült idén előadni: egy indulót, ami egy igényes és nagyon nehéz zenekari mű, ugyanakkor egy jópofa, tréfás gyerekdalcsokrot, valamint egy egyházi éneket, amiben a régi filisek is, mostani kolléganőim egy gregorián énekszólót kaptak. Ez utóbbi különleges élmény volt, mert a korosztályokat eddig nem „vegyítettem”. Úgy vettem észre, hogy a kórus meghatódottan kísérte a „betétdalt”, amit a régi filisek énekeltek.

– Hogyan látja a zenekar jövőjét, van-e utánpótlás?

– Már megszokott, hogy a Filinapokon van a legnagyobb létszámú kórus, hiszen itthon vagyunk, és ilyenkor a kisebek is fellépési lehetőséget kapnak. Engem nagyon feldob, hogy ötsoros kórusnak tudok vezényelni, mert tudom, hogy ebből az alsó két sor a „jövő zenéje”, mivel rájuk négy-öt év múlva is tudok számítani, ami azt jelenti, hogy biztosított a folytonosság. Amire egy kicsit félve gondolok, az a zenekar, hiszen jelenleg zömében 16–18 éves gyerekekből áll, és ők jövőre már várhatóan pakolnak s távoznak a fili kötelékéből.

Sok munkával zenekar-utánpótlást kell biztosítanom, ami egy 70–80 darabos repertoár esetében nem könnyű, hiszen mindezt újra kell tanulni. Azoknak, akik elmennek a zenekarból, sok van a tarsolyukban, azoknak viszont, akik a helyükbe jönnek, nem fog egyhamar ilyen színvonalon szólni a hangszerük. Mindezek ellenére azért már látom a 3–4 év múlva a mostaniak helyébe lépő következő generációt. Remélem, hogy jövőre, a gyerekfili 35. születésnapjára sikerül már sínre tenni az új zenekart.

– A vendégek és a programok számát tekintve egy kissé viszszafogottabb volt az idei születésnap.

– Két oka van annak, hogy ezúttal nem többszázas közönségnek szerveztük a Filinapokat: egyrészt ami tíz-húsz éve zajlott itt a születésnapjaink alkalmából, az majdnem megismételhetetlen, hiszen akkoriban nagy létszámú diákkórusokat hívtunk meg, ilyenek pedig ma már nem léteznek. A kisebb létszámnak az is az oka, hogy nem kerek évfordulót ülünk, továbbá egészségi állapotom miatt sem mertem nagyobb kaliberű programsorozatot vállalni.

Az idei születésnapon két meghívott csoport szerepelt: pénteken este a budapesti Járdányi Pál Zeneiskola diákjai egész estés kamarazenekari előadással örvendeztették meg a szentegyházi közösséget, szombaton este a házigazda gyermekfilharmóniáé volt a színpad, vasárnap pedig az ózdi Bolyky Tamás Általános Iskola zenészei mutatkoztak be. Az ózdiakhoz is erős szállal fűződik a gyerekfili, hiszen náluk már kétszer is énekeltünk, és ezen a nyáron is hivatalosak vagyunk magyarországi és lengyelországi turnénk alkalmával.

Egyebek közt ezért is fontos számunkra a személyes kapcsolatok kialakítása és ápolása több zenekarral, iskolával. A meghívott zenekarok növendékei a fellépéseken kívül az esti táncházakért, nótaestekért is jöttek, ahol nagyon jól érezték magukat, hiszen késő estig nótáztak, és húzták nekik a talpalávalót zenészeink. Tulajdonképpen a Szentegyházi Gyermekfilharmónia idei zenei napjainak rendezvényén elértük azt, hogy határok nélkül együtt lehettünk határon túli barátainkkal, közönségünkkel is.