
Fotó: Barabás Ákos
Fennállásának 34. évfordulóját ünnepelte a hétvégén a Szentegyházi Gyermekfilharmónia. A 140 tagú gyermekkórus és zenekar koncertekkel, fáklyás felvonulással, táncházzal és nótaesttel ünnepelte a születésnapot. Haáz Sándor karnaggyal beszélgettünk.
2016. május 10., 19:052016. május 10., 19:05
– Miben volt egyedi és a korábbiaktól eltérő az idei Filinapok?
– Minden évben különleges a gyermekfilharmónia születésnapja. Az évfordulókon mindig rácsodálkozunk arra, hogy enynyi év után is működik és képes újjáépülni a mintegy 140 tagot számláló zenekar és kórus. Tulajdonképpen addig jó a születésnap, amíg nem másabb a megszokottnál. Ha megváltozna, azt jelentené, hogy valami miatt ez a folytonosság csorbát szenved, és azt nem igazán akarom.
Ami a tavalyi születésnapunkhoz képest újdonság volt, hogy repertoárunkon idén is tudtunk újítani. Három nagyszerű darabot sikerült idén előadni: egy indulót, ami egy igényes és nagyon nehéz zenekari mű, ugyanakkor egy jópofa, tréfás gyerekdalcsokrot, valamint egy egyházi éneket, amiben a régi filisek is, mostani kolléganőim egy gregorián énekszólót kaptak. Ez utóbbi különleges élmény volt, mert a korosztályokat eddig nem „vegyítettem”. Úgy vettem észre, hogy a kórus meghatódottan kísérte a „betétdalt”, amit a régi filisek énekeltek.
– Hogyan látja a zenekar jövőjét, van-e utánpótlás?
– Már megszokott, hogy a Filinapokon van a legnagyobb létszámú kórus, hiszen itthon vagyunk, és ilyenkor a kisebek is fellépési lehetőséget kapnak. Engem nagyon feldob, hogy ötsoros kórusnak tudok vezényelni, mert tudom, hogy ebből az alsó két sor a „jövő zenéje”, mivel rájuk négy-öt év múlva is tudok számítani, ami azt jelenti, hogy biztosított a folytonosság. Amire egy kicsit félve gondolok, az a zenekar, hiszen jelenleg zömében 16–18 éves gyerekekből áll, és ők jövőre már várhatóan pakolnak s távoznak a fili kötelékéből.
Sok munkával zenekar-utánpótlást kell biztosítanom, ami egy 70–80 darabos repertoár esetében nem könnyű, hiszen mindezt újra kell tanulni. Azoknak, akik elmennek a zenekarból, sok van a tarsolyukban, azoknak viszont, akik a helyükbe jönnek, nem fog egyhamar ilyen színvonalon szólni a hangszerük. Mindezek ellenére azért már látom a 3–4 év múlva a mostaniak helyébe lépő következő generációt. Remélem, hogy jövőre, a gyerekfili 35. születésnapjára sikerül már sínre tenni az új zenekart.
– A vendégek és a programok számát tekintve egy kissé viszszafogottabb volt az idei születésnap.
– Két oka van annak, hogy ezúttal nem többszázas közönségnek szerveztük a Filinapokat: egyrészt ami tíz-húsz éve zajlott itt a születésnapjaink alkalmából, az majdnem megismételhetetlen, hiszen akkoriban nagy létszámú diákkórusokat hívtunk meg, ilyenek pedig ma már nem léteznek. A kisebb létszámnak az is az oka, hogy nem kerek évfordulót ülünk, továbbá egészségi állapotom miatt sem mertem nagyobb kaliberű programsorozatot vállalni.
Az idei születésnapon két meghívott csoport szerepelt: pénteken este a budapesti Járdányi Pál Zeneiskola diákjai egész estés kamarazenekari előadással örvendeztették meg a szentegyházi közösséget, szombaton este a házigazda gyermekfilharmóniáé volt a színpad, vasárnap pedig az ózdi Bolyky Tamás Általános Iskola zenészei mutatkoztak be. Az ózdiakhoz is erős szállal fűződik a gyerekfili, hiszen náluk már kétszer is énekeltünk, és ezen a nyáron is hivatalosak vagyunk magyarországi és lengyelországi turnénk alkalmával.
Egyebek közt ezért is fontos számunkra a személyes kapcsolatok kialakítása és ápolása több zenekarral, iskolával. A meghívott zenekarok növendékei a fellépéseken kívül az esti táncházakért, nótaestekért is jöttek, ahol nagyon jól érezték magukat, hiszen késő estig nótáztak, és húzták nekik a talpalávalót zenészeink. Tulajdonképpen a Szentegyházi Gyermekfilharmónia idei zenei napjainak rendezvényén elértük azt, hogy határok nélkül együtt lehettünk határon túli barátainkkal, közönségünkkel is.
Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
szóljon hozzá!