2011. július 13., 07:572011. július 13., 07:57
Az űrből érkezett alakváltó óriásrobotok 2007-es kasszasikere két év múlva a második, újabb két év múlva pedig immár a harmadik epizódot is elhozta – a közönség pedig a 2009-es, valamint a mostani epizódot is imádja, pedig őszintén szólva e sorok szerzője úgy véli, hogy a Transformers 3-at tulajdonképpen semmi sem predestinálja arra, hogy még a premier utáni második héten is toronymagasan vezesse a mozijegybevételeket számon tartó listákat.
A film ugyanis az erős kezdés után meglehetősen gyorsan érdektelenné válik, a történet a lehető legkiszámíthatóbb – ezt pedig a nagyipari menynyiségben adagolt számítógépes animáció sem képes kompenzálni.
Maga az alapötlet egyébként zseniális – persze ez nem a film alkotóira vonatkozik, hanem a játék és a képregény kiötlőire. Az ember könnyen maga elé képzeli a 80-as évek sci-fi-őrületében új ötleteket kereső játékgyári kreatívokat, akik szeretnének rátromfolni a vetélytárs egyre többet tudó robotjaira. Aztán elkezdenek agyalni, hogy mik azok a dolgok, amiket a srácok mindennél jobban kedvelnek. Hát persze: a robotok és az örök favorit: az autók. Márpedig mi lehet menőbb az autónál meg a robotnál? Ha a kettő egy játékban egyesül. Az amerikai Hasbro és a japán Takara játékgyártó cégek együttműködése nyomán így jelentek meg a piacon 1984-ben a Transzformerek, akik egyrészt földön kívüli, az emberek megsegítésére fölesküdött robotok, másrészt viszont különféle autó- és repülőcsodákká képesek alakulni. A franchise körül hamarosan megjelentek a szatelitintézmények: a képregény, a rajzfilm, majd 2007-ben Michael Bay rendezésében a film is.
A nagyszabású, lélegzetelállító látványtrükkök százaitól hemzsegő, nagy ívű romantikus történeteket vászonra álmodó direktornál nem is tűnhetett senki alkalmasabbnak a sztori megfilmesítésére, és az ötlet ekkor még bejött. Bár tudtuk, hogy a végén úgyis a jó győz, kellemes kikapcsolódásként nyugodt szívvel be lehetett ülni a filmre, mivel akkor még sikerült egy viszonylag érdekes sztorit összehozni, amelyben helyenként élvezhető humormorzsák is helyet kaptak, az átalakuló robotok látványa pedig minden pénzt megért – bár természetesen a nagy klasszikus, a Terminátor 2. T 1000-es modelljének impaktfaktorát már nem tudta elérni. Mindemellett végig lehetett szurkolni, hogy a Shia LaBeouf játszotta béna főhős a végére összejöjjön a Megan Fox alakította ügyeletes jó nővel, és az Autobotok és az Álcák közötti csata is látványosra sikeredett.
Ez azonban csupán egyszeri sikerhez volt elég – a második rész már a nyomába sem ért az elsőnek, és ugyanez mondható el a harmadikról is. Bár az elején érdekes a történelmi nyitány – az 1969-es holdra szállást az indokolta, hogy egy idegen űrhajó csapódott be égi kísérőnk sötét oldalán – a sztorit nem tudták kibontani. Hiába tűnik fel a filmben John Malkovich és a holdra szállás egyik hőse, Edwin Aldrin, mindez nem kompenzálja az értékelhető történet szinte teljes hiányát. Az alkotók a sztorit azzal szerették volna megmenteni, hogy maratoni hosszúságú, fél Chicago porig rombolásával járó számítógép-animált háborús jelenetet kreáltak, de ettől függetlenül a film képileg sem képes újat mondani, csupán lelkesen megismétli a korábbi részekben már felmondott leckét. Megan Fox lecserélése sem volt nyerő húzás – a furcsa szájberendezésű Rosie Huntington-Whitley-t lélegzetelállítóan hosszú lábai és brit akcentusa ellenére sem igazán lehet megkedvelni. Persze ha ez lenne a film egyetlen hibája, könnyű szívvel átsiklanánk fölötte. A Transformers 3 azonban nemcsak emiatt kiábrándító: vontatott történetével, elcsépelt sablonmegoldásaival többet árt Optimusz fővezér és a Transformer-univerzum nimbuszának, mint egy egész bolygónyi elvetemült Álca.
Transformers 3 (Transformers: Dark of the Moon. Amerikai akciófilm, 154 perc, 2011). Rendezte: Michael Bay. Producer: Lorenzo di Bonaventura, Don Murphy. Szereplők: Shia LaBoeuf, Rosie Huntington-Whitley, Peter Cullen, John Malkovich, Leonard Nimoy, Patrick Dempsey. Írta: Ehren Kruger. Kép: Amir M. Mokri. Zene: Steve Jablonsky. Értékelés az 1–10-es skálán: 6.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
szóljon hozzá!