2011. július 13., 07:572011. július 13., 07:57
Az űrből érkezett alakváltó óriásrobotok 2007-es kasszasikere két év múlva a második, újabb két év múlva pedig immár a harmadik epizódot is elhozta – a közönség pedig a 2009-es, valamint a mostani epizódot is imádja, pedig őszintén szólva e sorok szerzője úgy véli, hogy a Transformers 3-at tulajdonképpen semmi sem predestinálja arra, hogy még a premier utáni második héten is toronymagasan vezesse a mozijegybevételeket számon tartó listákat.
A film ugyanis az erős kezdés után meglehetősen gyorsan érdektelenné válik, a történet a lehető legkiszámíthatóbb – ezt pedig a nagyipari menynyiségben adagolt számítógépes animáció sem képes kompenzálni.
Maga az alapötlet egyébként zseniális – persze ez nem a film alkotóira vonatkozik, hanem a játék és a képregény kiötlőire. Az ember könnyen maga elé képzeli a 80-as évek sci-fi-őrületében új ötleteket kereső játékgyári kreatívokat, akik szeretnének rátromfolni a vetélytárs egyre többet tudó robotjaira. Aztán elkezdenek agyalni, hogy mik azok a dolgok, amiket a srácok mindennél jobban kedvelnek. Hát persze: a robotok és az örök favorit: az autók. Márpedig mi lehet menőbb az autónál meg a robotnál? Ha a kettő egy játékban egyesül. Az amerikai Hasbro és a japán Takara játékgyártó cégek együttműködése nyomán így jelentek meg a piacon 1984-ben a Transzformerek, akik egyrészt földön kívüli, az emberek megsegítésére fölesküdött robotok, másrészt viszont különféle autó- és repülőcsodákká képesek alakulni. A franchise körül hamarosan megjelentek a szatelitintézmények: a képregény, a rajzfilm, majd 2007-ben Michael Bay rendezésében a film is.
A nagyszabású, lélegzetelállító látványtrükkök százaitól hemzsegő, nagy ívű romantikus történeteket vászonra álmodó direktornál nem is tűnhetett senki alkalmasabbnak a sztori megfilmesítésére, és az ötlet ekkor még bejött. Bár tudtuk, hogy a végén úgyis a jó győz, kellemes kikapcsolódásként nyugodt szívvel be lehetett ülni a filmre, mivel akkor még sikerült egy viszonylag érdekes sztorit összehozni, amelyben helyenként élvezhető humormorzsák is helyet kaptak, az átalakuló robotok látványa pedig minden pénzt megért – bár természetesen a nagy klasszikus, a Terminátor 2. T 1000-es modelljének impaktfaktorát már nem tudta elérni. Mindemellett végig lehetett szurkolni, hogy a Shia LaBeouf játszotta béna főhős a végére összejöjjön a Megan Fox alakította ügyeletes jó nővel, és az Autobotok és az Álcák közötti csata is látványosra sikeredett.
Ez azonban csupán egyszeri sikerhez volt elég – a második rész már a nyomába sem ért az elsőnek, és ugyanez mondható el a harmadikról is. Bár az elején érdekes a történelmi nyitány – az 1969-es holdra szállást az indokolta, hogy egy idegen űrhajó csapódott be égi kísérőnk sötét oldalán – a sztorit nem tudták kibontani. Hiába tűnik fel a filmben John Malkovich és a holdra szállás egyik hőse, Edwin Aldrin, mindez nem kompenzálja az értékelhető történet szinte teljes hiányát. Az alkotók a sztorit azzal szerették volna megmenteni, hogy maratoni hosszúságú, fél Chicago porig rombolásával járó számítógép-animált háborús jelenetet kreáltak, de ettől függetlenül a film képileg sem képes újat mondani, csupán lelkesen megismétli a korábbi részekben már felmondott leckét. Megan Fox lecserélése sem volt nyerő húzás – a furcsa szájberendezésű Rosie Huntington-Whitley-t lélegzetelállítóan hosszú lábai és brit akcentusa ellenére sem igazán lehet megkedvelni. Persze ha ez lenne a film egyetlen hibája, könnyű szívvel átsiklanánk fölötte. A Transformers 3 azonban nemcsak emiatt kiábrándító: vontatott történetével, elcsépelt sablonmegoldásaival többet árt Optimusz fővezér és a Transformer-univerzum nimbuszának, mint egy egész bolygónyi elvetemült Álca.
Transformers 3 (Transformers: Dark of the Moon. Amerikai akciófilm, 154 perc, 2011). Rendezte: Michael Bay. Producer: Lorenzo di Bonaventura, Don Murphy. Szereplők: Shia LaBoeuf, Rosie Huntington-Whitley, Peter Cullen, John Malkovich, Leonard Nimoy, Patrick Dempsey. Írta: Ehren Kruger. Kép: Amir M. Mokri. Zene: Steve Jablonsky. Értékelés az 1–10-es skálán: 6.
A marosvécsi Kemény-kastély ad otthont a Helikon 100 jubileumi írótalálkozónak és emlékrendezvénynek, amely méltó módon idézi fel az Erdélyi Helikon száz évvel ezelőtti indulását.
Erdélyi társulatok és alkotók szerezték meg a legfontosabb elismerések jelentős részét a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján.
Visky András Kitelepítés című regényének német kiadása, a Die Aussiedlung kapta a Nemzetközi Irodalmi Díjat (Internationaler Literaturpreis) – jelentette be a marosvásárhelyi születésű szerző kiadója, a Jelenkor Kiadó szombaton Facebook-oldalán.
Krasznahorkai László „dühödt értetlenséggel” fogadta nemrég a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökétől azt a kérdést, hogy ha az jelölné a Nemzet Művésze elismerésre, elfogadná-e.
Bemutatóval zárja évadát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a közönség július 3-án és 4-én 19 órától láthatja a FESTEN című előadást Eugen Jebeleanu rendezésében.
Idén tavasszal rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak Ákosnál: az 58 éves, Kossuth-díjas dalszerző-énekes nemrégiben komoly műtéten esett át.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
szóljon hozzá!