2011. július 13., 07:572011. július 13., 07:57
Az űrből érkezett alakváltó óriásrobotok 2007-es kasszasikere két év múlva a második, újabb két év múlva pedig immár a harmadik epizódot is elhozta – a közönség pedig a 2009-es, valamint a mostani epizódot is imádja, pedig őszintén szólva e sorok szerzője úgy véli, hogy a Transformers 3-at tulajdonképpen semmi sem predestinálja arra, hogy még a premier utáni második héten is toronymagasan vezesse a mozijegybevételeket számon tartó listákat.
A film ugyanis az erős kezdés után meglehetősen gyorsan érdektelenné válik, a történet a lehető legkiszámíthatóbb – ezt pedig a nagyipari menynyiségben adagolt számítógépes animáció sem képes kompenzálni.
Maga az alapötlet egyébként zseniális – persze ez nem a film alkotóira vonatkozik, hanem a játék és a képregény kiötlőire. Az ember könnyen maga elé képzeli a 80-as évek sci-fi-őrületében új ötleteket kereső játékgyári kreatívokat, akik szeretnének rátromfolni a vetélytárs egyre többet tudó robotjaira. Aztán elkezdenek agyalni, hogy mik azok a dolgok, amiket a srácok mindennél jobban kedvelnek. Hát persze: a robotok és az örök favorit: az autók. Márpedig mi lehet menőbb az autónál meg a robotnál? Ha a kettő egy játékban egyesül. Az amerikai Hasbro és a japán Takara játékgyártó cégek együttműködése nyomán így jelentek meg a piacon 1984-ben a Transzformerek, akik egyrészt földön kívüli, az emberek megsegítésére fölesküdött robotok, másrészt viszont különféle autó- és repülőcsodákká képesek alakulni. A franchise körül hamarosan megjelentek a szatelitintézmények: a képregény, a rajzfilm, majd 2007-ben Michael Bay rendezésében a film is.
A nagyszabású, lélegzetelállító látványtrükkök százaitól hemzsegő, nagy ívű romantikus történeteket vászonra álmodó direktornál nem is tűnhetett senki alkalmasabbnak a sztori megfilmesítésére, és az ötlet ekkor még bejött. Bár tudtuk, hogy a végén úgyis a jó győz, kellemes kikapcsolódásként nyugodt szívvel be lehetett ülni a filmre, mivel akkor még sikerült egy viszonylag érdekes sztorit összehozni, amelyben helyenként élvezhető humormorzsák is helyet kaptak, az átalakuló robotok látványa pedig minden pénzt megért – bár természetesen a nagy klasszikus, a Terminátor 2. T 1000-es modelljének impaktfaktorát már nem tudta elérni. Mindemellett végig lehetett szurkolni, hogy a Shia LaBeouf játszotta béna főhős a végére összejöjjön a Megan Fox alakította ügyeletes jó nővel, és az Autobotok és az Álcák közötti csata is látványosra sikeredett.
Ez azonban csupán egyszeri sikerhez volt elég – a második rész már a nyomába sem ért az elsőnek, és ugyanez mondható el a harmadikról is. Bár az elején érdekes a történelmi nyitány – az 1969-es holdra szállást az indokolta, hogy egy idegen űrhajó csapódott be égi kísérőnk sötét oldalán – a sztorit nem tudták kibontani. Hiába tűnik fel a filmben John Malkovich és a holdra szállás egyik hőse, Edwin Aldrin, mindez nem kompenzálja az értékelhető történet szinte teljes hiányát. Az alkotók a sztorit azzal szerették volna megmenteni, hogy maratoni hosszúságú, fél Chicago porig rombolásával járó számítógép-animált háborús jelenetet kreáltak, de ettől függetlenül a film képileg sem képes újat mondani, csupán lelkesen megismétli a korábbi részekben már felmondott leckét. Megan Fox lecserélése sem volt nyerő húzás – a furcsa szájberendezésű Rosie Huntington-Whitley-t lélegzetelállítóan hosszú lábai és brit akcentusa ellenére sem igazán lehet megkedvelni. Persze ha ez lenne a film egyetlen hibája, könnyű szívvel átsiklanánk fölötte. A Transformers 3 azonban nemcsak emiatt kiábrándító: vontatott történetével, elcsépelt sablonmegoldásaival többet árt Optimusz fővezér és a Transformer-univerzum nimbuszának, mint egy egész bolygónyi elvetemült Álca.
Transformers 3 (Transformers: Dark of the Moon. Amerikai akciófilm, 154 perc, 2011). Rendezte: Michael Bay. Producer: Lorenzo di Bonaventura, Don Murphy. Szereplők: Shia LaBoeuf, Rosie Huntington-Whitley, Peter Cullen, John Malkovich, Leonard Nimoy, Patrick Dempsey. Írta: Ehren Kruger. Kép: Amir M. Mokri. Zene: Steve Jablonsky. Értékelés az 1–10-es skálán: 6.
A Kolozsvári Magyar Opera és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) hivatalos partnerségi megállapodást kötött
Ötödik alkalommal tartanak könyvünnepet Sepsiszentgyörgyön, a SepsiBook könyvvásárra és kortárs irodalmi fesztiválra május közepén várják a közönséget.
Marius Andruh kémiaprofesszor lett a Román Akadémia új elnöke.
Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.
szóljon hozzá!