Taps az Aranypálmának

A rövid bejátszás 2004-ben készült, abban az évben, amikor egyetlen román film sem szerepelt versenyben – tehát amikor egyetlen fiatal, első- vagy másodfilmes rendező sem rukkolt elő új alkotással. A felvételen külföldi filmkritikusok beszélgetnek a fesztivál szervezőivel, illetve elemzik a hazai helyzetet.

Borítékolt díj?

Amely mára viszont teljességgel megváltozott – hangzott el a végkövetkeztetés, hiszen Cannes-ból azóta egyre rangosabb díjakkal térnek haza a fiatal román alkotók: Cristi Puiu az Egy bizonyos tekintet szekció díjával, Corneliu Porumboiu az Aranykamerával, egy hete pedig Cristian Mungiu a fődíjat nyerte el – a tavaly elhunyt Cristian Nemescu alkotásának pedig az említett szekció díját ítélték.

A bemelegített közönség nem is várt az ovációkkal a film megtekintéséig: már a vetítés előtt színpadra lépő Mungiut „szűnni nem akaró” tapsorkán fogadta. „Soha nem gyűltünk öszsze ennyien” – fokozta a hangulatot Mihai Chirilov fesztiváligazgató. Valóban, több mint ezren szorongtak a nehezen szellőztethető Köztársaság moziban, a vetítést rosszullétek is megzavarták. A kommunizmus idején játszódó feszültségterhes film egy tiltott abortusz történetével sokkol, szögezi a székbe a nézőt, és nemcsak: erkölcsi kérdésekről beszél úgy, hogy az erkölcs szó egyszer sem hangzik el a négy és fél hónapos csecsemő meggyilkolása kapcsán. A főszereplő, Otilia (Anamaria Marinca) sem lesz hősnővé azáltal, hogy mindenre képes a barátnőjéért – teszi, amit tennie kell, és lefekszik az abortuszt ezen az áron elvégző Bebe úrral. Néhány pillanatot azonban hagy a rendező a „beszédre”: miután szinte mindent elintézett, Otilia belép a fürdőszobába, ahol a csempén hever a magzat – és nézi, rezzenetlen arccal. A kiváló alakítást Cannes-ban nem jutalmazták, de Mihai Chirilov már egy Aranypálmát méltató interjúban ígéretet tett a „kárpótlásra”. Ugyanígy borítékolható talán a TIFF nagydíja is, amint ezt a gáláról kiözönlő nézők közül többen megjegyezték.

Már netről is letölthető

Másnap délelőtti sajtótájékoztatóján a főszereplőkkel – Anamaria Marinca, Laura Vasiliu, Vlad Ivanov – közösen nyilatkozó Mungiu megköszönte a nézőknek, hogy a TIFF-en telt ház előtt vetíthette le filmjét, amely az Aranypálmán kívül a Francia Nemzeti Oktatási Hivatal díját is elnyerte Cannes-ban. Az alkotóval, a művészszel szembeni tiszteletlenségnek nevezte ugyanakkor azt a tényt, hogy a film kalózpéldányai máris elérhetővé váltak az interneten.

Mungiu az őszre tervezett hazai bemutató időpontjának megváltoztatását is kilátásba helyezte. A 4 hónap, 3 hét és 2 nap című film hetven nemzetközi fesztiválra kapott meghívást, és több mint harminc ország filmforgalmazója vásárolta meg a vetítési jogát. Bekerül a franciaországi iskolák oktatási tervébe, a diákok szemináriumok keretében fogják értelmezni. „A filmhez generációm legrelevánsabb vonásait keresve rájöttem, hogy a gondolkodásmódunk az, ami összeköt minket” – mondta a rendező, elárulva, hogy a forgatás előtt külön stratégiát dolgozott ki Oleg Mutu operatőrrel a minél direktebb közlés, a formalitások elhagyása, a minimalista filmnyelv megvalósítására. Rendezői elv volt az is, hogy a filmben nem jelenhet meg semmilyen, a kommunizmusra közvetlenül utaló sztereotípia. El akarta kerülni a szokványos filmes toposzokat, hogy csak a nagy emocionális töltetű történet maradjon a nézők számára – jelentette ki a rendező, aki Mesék az Aranykorból címen tervez trilógiát forgatni, bár egyelőre nem határozta meg következő filmje témáját. Arra a kérdésre válaszolva, hogy mennyire felkészült a hazai filmgyártás az Aranypálmát követő jövőbeli elvárásokra, Mungiu reményét fejezte ki, hogy valamivel könnyebben jutnak majd fiatal rendezők a megfelelő támogatáshoz. Ám kissé szkeptikusan megjegyezte, nem hiszi, hogy holnaptól munkaláz törne ki a kulturális minisztérium vagy a Román Mozivállalat ügyosztályain. A 4 hónap... cannes-i bemutatóját követő, Dan Mihu forgatókönyvíró által megfogalmazott plágiumvádakra egyetlen mondattal utalt Mungiu: rengeteg, bárki számára felhasználható téma van – a művészi látásmód, a létrehozott alkotás a döntő.

Burus János Botond, Rostás-Péter Emese