Darvay tanulmányait a kolozsvári Művészeti Akadémián végezte el, ezután költöztek ki férjével az Egyesült Államokba. Mint a Krónikának elmondta, férje Amerikában járt egyetemre, majd tanítani kezdett. Közben az alkotó Napocska művésznéven festett, rendszeresen kiállított, és tizenhárom év után a kincses városba költözött haza családjával. A festő 80%-ra becsülte az újonnan, Kolozsváron elkészített képeket, de olyan alkotásokat is láthatunk a kiállításon, amelyek Amerikában készültek.

Karácsonyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke a megnyitón elhangzott méltatásában úgy fogalmazott:

A felszínt pásztázó tekintet első következtetése, hogy minden rendben. Ugyan akad itt némi feszültség, játékosság, a nem evilági dolgok felé kacsintgató gesztus, de tulajdonképpen a hétköznapokat látjuk. Csak annyi történt, hogy a szürkét szelíden átszínezte a szerző. Tetten érhető szinte minden képen, hogy az alkotójuk a jelenvaló világra és a túlvilágra is egyaránt figyel, ahogyan a megidézett és felvállalt nagy elődökre is.

„A békésen szundikáló óra egyszerre csörgő- és zsebóra, két időbeni sík, két formai állapot között létezik, amely jellemzi a tárlat teljes anyagát. Az erős, mégis sejtelmes színvilág mindegyre ráébreszti a nézőjét arra, hogy a szín nem más, mint megtört fény. De szerencsére, ami leülepszik bennünk, az már csak derű és csendes öröm” – mutatott rá a költő.

Karácsonyi szerint a festményeken ábrázolt pipázó róka, létra lábú óriás, olvadozó óra eddig mind szürkén lakozott a valóságban. Darvay Tünde pedig felemelte ezeket, és otthonossá tette a tárlat látogatói számára. A világosság érzését azonban gyakran felülírja, hiszen a képeken szárnyként is ábrázolt kezek nem minden esetben érhetnek célt.

Darvay Tünde a Krónikának elmondta, művészetébe szereti bevinni a talált tárgyakat, hiszen ezeknek történetük van, amit csak tovább kell gondolni. „A tárlat képei közül legalább hét ilyen bútordarab vagy tányéralátét van” – jegyezte meg a szerző. Napocska kevert technikával elkészített festményeknek nevezte meg alkotásait, nem véletlenül. Nemcsak festékkel készíti őket, hanem papírt, csipkét, mozaikot ragaszt rájuk. De vésés és a szobrászkrém segítségével is többdimenzióssá teszi őket, illetve rámát használ, hogy a képek ne zártak legyenek.

„A múzeumok sterilitását bár megértem, viszont az Érints meg című amerikai kiállításomon többen elmondták, hogy miután megérintették a képeimet, teljesen másképp érzékelték a teret” – mondta Darvay Tünde.

Tőkés Hunor