2009. április 16., 11:222009. április 16., 11:22
Az izraeli rendező animációs filmben tárja a néző elé a hadjárat egyik legbrutálisabb eseményét, két palesztin menekülttábor lakóinak kiirtását, amelynek történései egykori bajtársai emlékfoszlányai alapján állnak össze a néző szeme előtt.
A narráció két idősíkban mozog: a jelenben, amikor Folman sorra keresi föl egykori bajtársait, hogy kiderítse, mennyire élnek emlékezetükben a katonaévek eseményei, és a múltban – itt azonban csupán a történések egy-egy szeletére derül fény, és a film során előrehaladva áll össze egyetlen egységes sztorivá, egy, az izraeli hadsereg asszisztenciájával végrehajtott tömeggyilkosság történetévé.
Waltz with Basir. Izraeli–német–francia animációs film, 2008, 90 perc. Rendezte: Ari Folman. Szereplők: Ari Folman, Roni Dajag, Ron ben-Jisáj, Miki Leon. Írta: Ari Folman. Zene: Max Richter. Értékelés az 1–5-ös skálán: 4. |
A történet főszereplőiben egy dolog közös: mindannyiuknak csupán halvány emlékfoszlányai vannak a múltbeli történésekről, mintha tudat alatt arra törekedtek volna, hogy a lehető legmélyebbre ássák el az átélt szörnyűségeket. Ezért aztán a visszaemlékezésekben szinte kivétel nélkül keveredik a valóság és a fikció: természetfölötti események, rémálmok képei vegyülnek a hiperrealista módon ábrázolt háborús történésekkel.
Az egyik leggyakrabban visszatérő motívum a film nyitójelenetében látható üldözés: huszonhat vérben forgó szemű kutya üldözi az egyik szereplőt. Mint kiderül, Folman egyik barátjának visszatérő álmáról van szó. Ő volt az a mesterlövész ugyanis, akit a hadjárat során azzal bíztak meg, hogy a települések megtámadása előtt végezzen a gazdáikat korábban rendszeresen riasztó kutyákkal. A rohanó kutyák ismétlődő képe ennek nyomán a film központi üzenetének metaforájává válik: a katonai akció résztvevői hiába próbálják elásni emlékeiket, azok folyamatosan üldözik őket, és nincs menekvés előlük.
Ahogy a történet lassan kibontakozik, érthetővé válik, hogy Folman miért épp az animációs műfajt választotta: már a film elején arra figyelmezteti egyik volt katonatársa, aki az emlékek elől menekülve Hollandiában telepedett le, hogy kutatásai során ne filmezzen, csak rajzoljon. És igaza volt: annak ábrázolására, hogyan élnek a hadjárat egykori főszereplőinek emlékezetében a háború képei, tényleg ez a műfaj a legmegfelelőbb. A látomásos, szürrealista képekkel vegyülő harctéri élmények képi ábrázolása csakis így válik lehetővé, így mutatható be a legjobban a háború abszurditása.
Jelképértékű az is, ahogy a földöntúli látomásokból a film végére lassan kibontakoznak a valós események, és a néző először szembesülhet azzal, mi is történt valójában a Szabra és Satila menekülttáborokban. Képről képre elevenednek meg az események, szemtanúi lehetünk, ahogy a keresztény falangisták az izraeli haderő biztosítása mellett bevonulnak a két menekülttáborba, hogy bosszút álljanak a szintén keresztény Basír Gemájel elnök meggyilkolásáért.
Három napig tartott a mészárlás, amelyben ugyan közvetlenül nem vettek részt izraeli alakulatok, de aktívan segédkeztek – például azzal, hogy éjszaka világító lövedékeket lőttek ki, hogy kellő fényt biztosítsanak a tömeggyilkossághoz.
Ahogy a rakéták világították meg a tömeggyilkosságok helyszínét, úgy világosodik meg az igazságot kutató főszereplő és a néző is a tekintetben, mekkora felelősséget is visel valójában az izraeli védelmi erő a bűncselekményért. A megvilágosodás hatását fokozza, hogy a zárójelenetben már nem rajzolt képkockákat, hanem a mészárlást követően a helyszínen forgatott, megrázó filmfelvételeket láthatunk.
A szándék egyértelmű: Folman szembesíteni akarja honfitársait a múltban elkövetett bűncselekményekkel, azzal, hogy hiába próbálnak menekülni az elkövetett bűnök miatti felelősség elől, az előbb-utóbb úgyis utoléri őket, akárcsak az álombéli élőholt kutyák az egykori mesterlövészt.
Demeter János barokk zenével társított természetfotóit bemutató tárlata nyitja az őszi kiállításszezont kedden a Liszt Intézet bukaresti központjában. A kiállítás október 10-ig látogatható.
Tízéves lett idén szeptemberben a Kolozsvári Állami Magyar Színház ESziK vagy isszák? című edukatív programja, az évforduló alkalmából háromnapos eseménysorozatot szerveznek a hétvégén.
Megállapodást írt alá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány: kutatói program keretében feltárják a II. világháborút követő évtizedek erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet történeti hátterét.
Nagy Pál (1929 – 1979) erdélyi festő, grafikus, művészeti író és pedagógus munkássága előtt tiszteleg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ soron következő tárlata.
A Jaful secolului (Az évszázad rablása) című alkotást nevezte Románia a 2026-os Oscar-díjra. A film – amely számos rangos fesztiváldíjat nyert már – egy valódi műkincslopás drámáján keresztül vizsgálja a Kelet és Nyugat közötti bonyolult viszonyokat.
Negyedik alkalommal szervezi meg a BukFeszt színházi fesztivált a Magyar Színházak Szövetsége (MASZÍN) a román fővárosban.
Őszi mozis csemege várja a filmrajongókat a Bánságban és a Partiumban szeptemberben. A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) két városban Temesváron és Nagyváradon is igazi különlegességekkel készül.
Puccini két egyfelvonásos darabját, A köpeny, valamint a Gianni Schicchi című műveket mutatja be egyazon produkció keretében a Kolozsvári Magyar Opera szeptember 18-án.
Erdélyi turnén lép fel József Attila-estjével Vecsei H. Miklós színművész október végén.
Öt friss magyar nagyjátékfilmet vetít romániai premierként az október 1. és 5. között zajló Filmtettfeszt filmfesztivál, amely további hat, az elmúlt egy-két évben készült egészestés fikciós alkotással várja a közönséget több mint 15 helyszínen.