Szavak vándorköszörűse - Kányádi Sándor a Székelyföldön

„Aki megért és megértet, egy népet megéltet.” Kányádi Sándor ezen sorai végigkísérték a költő életét. Olvasói, rajongói nagy számban vettek részt a szerda esti közönségtalálkozón, voltak, akik már helyet sem kaptak a művelődési ház koncerttermében. A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Kossuth- és számtalan más díjjal kitüntetett erdélyi magyar költőnek a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja, a Bod Péter Megyei Könyvtár és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezett közönségtalálkozó körutat, hogy a székelyföldiek személyesen is találkozhassanak az innen elszármazott és évtizedekig Kolozsváron munkálkodó költővel.

A zsúfolásig telt teremben a kisiskolásoktól a nagyszülőkig mindenki hangosan kapcsolódott be a költő által elkezdett Petőfi-versbe. „Itt van az ősz, itt van újra…” – szavalta kórusban a közönség, Kányádi szerint ez amolyan vizsgapélda volt, amelyet tapasztalata szerint bárhol a világon ismernek a magyarok. De legalább enynyire ismerik a Kányádi-verseket is, hiszen a közönségből is többen szavaltak a költő alkotásaiból. Nem is meglepő a dolog, már csak azért sem, mert a Kányádi-versek a Napsugár gyereklaptól kezdve a magyar irodalmi tankönyvekig és a művelődési folyóiratokig mindenhol feltalálhatók.

A szerdai találkozón a költő életének számtalan fontos pillanatát elevenítették fel, beszélt például a kettős állampolgárság egykori és mostani megszerzésének körülményeiről és fontosságáról. Elmesélte, hogy az anyaországba való kitelepedésükkor jelentős összeget kellett kifizetni a magyar kormánynak az állampolgárság megszerzéséért annak ellenére, hogy már akkor nagyon sok verse szerepelt az anyaországi irodalmi tankönyvekben is, de akkoriban ez sem bizonyította kellőképpen magyarságát. Ez persze nem hagyott mély nyomot a költőben, csupán édesapja dédelgetett álmát váltotta valóra, aki a „kicsi haza” tagja szeretett volna lenni.

Szó esett a nagyvilágban való utazásairól, kiemelten a Buenos Aires-i látogatásáról, amelynek eredményeképpen a mai napig ápolja a kapcsolatot az ott megismert magyar családdal, akik távol a „kicsi hazától” is őrzik magyarságukat és ismerik a magyar irodalom nagyjainak alkotásait. Kányáditól származik a Benedek Eleknek emléket állító, erdélyi kősziklából faragott Elek apó kútjának ötlete, amelyből több anyaországi helyszín után Udvarhelyen is épült egy.

„A szavak vándorköszörűse vagyok” – jellemezte magát a költő, akinek a Kölcsey Himnuszához kötődő jeles naphoz is volt némi hozzáfűznivalója. „Isten, áldd meg a magyart ott, ahol van, felekezettől függetlenül” – hangsúlyozta Kányádi. Végezetül a Székelyföld jeles szülötte azt kívánta az udvarhelyieknek, hogy teljen minden nap a magyar kultúra jegyében. A szerdán útjára indított közönségtalálkozókörút ma délelőtt Kovásznán, délután pedig Kézdivásárhelyen folytatódott, de a következő napokban Baróton és Sepsiszentgyörgyön is találkozhatnak Kányádi Sándorral az érdeklődők.