„Ősmusical” Kolozsváron és Budapesten

A tizenhat énekszámot és hat zenekari számot tartalmazó zenei anyag Szigligeti szövegével együtt az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratok közül került elő. A művet ugyanis az 1844-es Nemzeti Színházban tartott premiert követő bemutatók után nem játszották, holott a népszínmű műfaját tekintve egy reprezentatív Erkel-darabról van szó – mutatott rá az előadás rendezője, egyben karmestere. Selmeczi György szerint az is kimutatható, hogy bár a „főcsapás” iránya a verbunkos integrálása volt, Erkelt érdekelték az autentikus népzenei elemek és használta is azokat.

„Az Erkel-év sűrű eseményei közül hiányoztak a felfedezések, sem az ember jellemrajza nem lett gazdagabb, sem az alkotó és intézményteremtő képe nem vált igazán mozgalmassá, még mindig papirosízű, iskolás” – vélte a rendező, hangsúlyozva, hogy Erkel nemcsak a magyar operajátszás megteremtője volt, de a reformkori magyar nyelvű színjátszás is sokat köszönhet neki. A karmester szerint a magyar színházművészet különös jellemzője, hogy eleve zenés színházként indult. Mint mondta, erre sok momentum utal, amelyekre akkor bukkant, amikor előbb Schwajda György, majd Jordán Tamás megbízásából a budapesti Nemzeti Színház előadásokkal illusztrálható történetén dolgozott.

A Két pisztoly szerzője, Szigligeti Ede ugyancsak izgalmas személyiség, színész, rendező, író, dramaturg és könyvtáros is volt, megteremtette a népszínmű műfaját, amely a musical comedy magyar ősének tekinthető – emelte ki Selmeczi György, megjegyezve, hogy a Két pisztolyt Erkel igényes zenei kísérete fölértékelte. A darabot Szigligeti Ede szülővárosa, Nagyvárad állami színházának magyar nyelvű tagozata, a Szigligeti Társulat művészei – Gajai Ágnes, Tóth Tünde, Dimény Levente és Varga Balázs –, valamint a Kolozsvári Magyar Opera tagjai – Covacinschi Yolanda, Mányoki Mária, Bardon Toni és Mányoki László – adják elő a kolozsvári opera zenekarának közreműködésével. A népszínmű szövegét Solt Róbert dramaturg dolgozta át.