Rivalda: Színpadra vitt Weöres-univerzum

Természetesen nem arról van szó, hogy kiálltak és szavaltak, hanem – kihasználva a Weöres-költeményekben rejlő zeneiséget – megzenésített formában adták elő a költeményeket.

Ezeket a gyerekkori élményeket idézte fel a nagyváradi Szigligeti Színház legújabb, Hazatérés című előadása, amellyel Weöres Sándor születésének századik évfordulóján tisztelegnek a költő előtt.

A Szabó K. István és Fazakas Márta közreműködésével színpadra állított pódiumelőadás – idomulva Weöres szellemiségéhez – játékos formában, de a legkevésbé sem komolytalanul idézi meg a költőt, és a szűk egyórás játékidő alatta a Weöres-univerzum teljesen magába szippantja a nézőt.

Köszönhető mindez az öt kiváló színésznek – Pitz Melindának, Ababi Csillának, Szotyori Józsefnek, Pál Hunornak és Kocsis Gyulának –, akik nem csupán felmondják, hanem eljátsszák a verseket, valamint a rendezésnek, amelynek nyomán nem csupán száraz szavalóestet kapunk, hanem – a lehető legkimerítőbben kihasználva a Weöres-versek játékosságát, ritmikusságát és muzikalitását – igazi színházi előadást, amely a szerző költészetének minden szegmenséből ízelítőt nyújt.

A leghálásabb, leginkább közönségbarát versek természetesen azok, amelyek olyan képlékeny anyagként használják a nyelvet, annak ritmikusságát, mint fazekasművész az agyagot, és zseniális, játékos, illetve, – mint azt az előadás során használt sámándob is jelzi –, ősi rítusok érthetetlen nyelvű sámánénekeit idéző univerzumot hoznak létre.

Az előadás során a művészek kitűnően képesek érzékletessé tenni e költemények zeneiségét és humorát, de – mint azt a címül választott költemény is jelzi – nem csupán a játékosabb, a nyelv határait feszegető, kísérletező kedvű versek kaptak helyet a válogatásban, hanem a mélyebb gondolatiságot sugárzó, komorabb, drámaibb költemények is.

Az előadás attól lesz igazán jó, hogy a színészek magabiztosan játszanak minden regiszteren – a játékosabb verseket vígjátéki stílusban adják elő, míg a filozofikusabb, önreflexív verseket felvonultató résznél igazi drámai feszültséget teremtenek. Ha valaki eddig nem ismerte behatóbban Weöres művészetét, az új váradi előadás kiváló bevezetés lehet a költő világába.

Ha ma még készülnének olyan televíziós műsorok, amelyek célja az, hogy színvonalas produkciók révén jelenítsék meg a szélesebb nyilvánosság előtt a líra univerzumát, ez az előadás kiváló alapanyag lenne a számukra. Soha ennél rosszabb „születésnapi” ajándékot.