
Szerdán 19 órai kezdettel a kolozsvári Diákművelődési Házban mutatja be az Ördögtérgye Néptáncegyüttes legújabb, Gondolatok a régiekről – Gyimes című előadását Sára Ferenc, a gyimesi táncok avatott ismerőjének rendezésében. Both Józseffel, a társulat művészeti vezetőjével a hagyományőrzés elveiről, a néptánc kifejező erejéről és misztikumáról beszélgettünk.
2014. március 10., 20:132014. március 10., 20:13
– Hogyan jutott el az Ördögtérgye Néptáncegyüttes a gyimesi témához?
– A gyimesi hagyomány mindig is a szívünk csücske volt, már 10 évvel ezelőtt foglalkoztunk vele. Volt egy koreográfiánk, amelyet az akkori együttes tagjai is nagy lelkesedéssel fogadtak. Nem
könnyen emészthető tánc, elég nagy munka, amíg élvezhetővé kezd válni, de sokat dolgoztunk vele, és a sok munka el is érte célját, mert lett egy erős produkció akkoriban, ami jó pont lett az együttes életében. Viszont az is közrejátszott, hogy itt a környéken, Kolozsváron nem igazán foglalkozott senki ezzel a tánccal, éppen ezért nem is olyan kedvelt, hiszen kevesen ismerik.
– A jelenlegi csapat nagy részének is újdonság ez a stílus. Ők hogyan találkoztak vele?
– Igen, mert cserélődik a csapat, egyetemisták frissítik a táncegyüttest, de mégsem szeretnénk évente, kétévente ugyanazt a műsort létrehozni új tagokkal. A jelenlegi csapat nagy részének ez az első találkozása a gyimesivel, viszont vannak régebbi tagok is, akiknek volt alkalmuk egy nyertes pályázat révén ellátogatni a Gyimesekbe, körülbelül három-négy éve.
Emellett olyan szerencsésen jött össze minden, hogy tavaly nyáron az edzőtáborunkat is a Gyimesekben Kósteleken tudtuk tartani, illetve az is fontos, hogy egy hónapja részt vettünk egy találkozón Borospatakán, ahol öreg adatközlőket hívtak össze. Ezek a találkozók nagyon fontosak, ott kell lenni a hagyomány őrzői között, beszélgetni kell velük, minden alkalmat kihasználni, amikor ilyen tiszta forrásból láthatjuk a néphagyományokat. Most érződik a táncosainkon valami, talán az a legjobb kifejezés, hogy íze lett a táncuknak.
– Nem olyan rég kezdett el az együttes egész estés műsorokat tartani – a gyimesi műsor is ilyen lesz. Mennyi időt igényel egy-egy ilyen produkció előkészítése?
– Arra törekszünk, hogy kétévente legyen új műsor, amelyet egy évig viszünk.
– És mi alapján választja ki az oktatót, koreográfust egy új táncanyaghoz, műsorhoz?
– A koreográfus választásában figyelembe veszem, hogy felfogása közel legyen az enyémhez, a csapatéhoz. Szeretek olyan emberekkel dolgozni, akik a táncot alaposan szeretnék tanítani. Semmiképp sem az a lényeg, hogy valami összedobott show-műsor legyen a végeredmény. Az emberek kiválasztásában az is jelentős szempont, hogy legyen bennük egyféle csapatkovácsoló erő, mert nekem nagyon fontos, hogy a csapatom jótékony hatású folyamatokon menjen keresztül.
Éppen ezért olyan szakembereket szoktunk hívni, akik minőségi munkát végeznek, így Orza Călin rendezte például a Ki mint veti táncát, és az említett okok miatt állítja össze Sára Ferenc a Gondolatok a régiekről... című mostani produkciót. Ő nagyon benne van a gyimesi táncokban, de ez nem is csoda, hiszen feladta a városi életét azért, hogy kiköltözhessen Gyimesbe.
– Ön dolgozott már együtt Sára Ferenccel?
– Igen, még a csíkszeredai Hargita táncegyüttesben. Már ott is nagyon tetszettek a Feri által összeállított műsorok. Tudtam, hogyan dolgozik az emberekkel, hogy milyen elvei vannak. Azt is tudtam, hogy kicsit kockázatos lesz, mert nem is sejtetettem, hogyan fog reagálni rá a csapat, de hál’ istennek, meglátták az embert a nagy, szúrós kerítés mögött, amit maga körül fel szokott építeni, és első perctől jó hangulatban teltek a próbák.
– Sokszor említi a felfogását, az elveit. Milyen elvek mentén érdemes vezetni egy táncegyüttest manapság?
– A falu emberéről fontos tudni, hogy nem azért táncolt, mert muszáj volt, hanem mert ez volt az egyetlen szórakozási lehetősége a munka után. Ez az, amit ez a felfogás takar. De a népi tánckultúra nemcsak a mulatság, a szórakozás, mert nem ennyiből áll az élet, hanem ott van a másik véglet is: a gyász. A kettő között nagyon széles a paletta, és ezt táncban mind ki lehet fejezni. Nem egyszerű ilyen érzéseket közölni a nézőkkel, ha a csapat nincs megfelelő hangulatban, akkor nem biztos, hogy a kívánt hatást éri el. Ez esetben nagyon rossz tud lenni egy ilyen műsor, viszont ha a táncosaink megfelelően sugározzák az érzést, akkor közeli az út a közönséghez.
– A régi bálok, mulatságok struktúrája a színpadon is működik?
– Igen, ha fel tudjuk tölteni saját érzésekkel. Egy falusi közösség kitermelte azt a formát, ami a legemberközelibb. A mozdulatokra érvényes, hogy az egésznek van egy természetes folyamata, természetes belső energiákat szabadítasz fel vele, hogyha úgy csinálod, ahogy kell. Nem azért ragaszkodom én ezekhez a formákhoz, szerkezetekhez, mert hagyományt őrzünk, persze az is fontos, de nemcsak azért bulizok egy jót, mert hagyományt akarok őrizni, hanem azért, mert jól érzem magam bulizás közben.
– Visszatérve a gyimesi táncra, mi az a misztikum a gyimesi körül, ami miatt olyan kevesen mernek hozzányúlni?
– Minden táncban megvan a misztikum, csak alaposan el kell mélyülni benne, hogy ezt megsejtsük. Egy mezőségit eltáncolhatsz úgy is, hogy végigsuhansz ötven figurán, de igazából nem érzed, miről is kellene hogy szóljon az a tánc, és el lehet úgy is táncolni, mint az öregek: három-négy figurával, amelyet ők hatvan éven keresztül táncolnak. Itt rejlik a misztikum, mert képesek azt a pár figurát úgy eltáncolni, hogy az állad leesik. Ez azért lehet, mert egy ilyen táncban nemcsak figurák vannak, hanem a mozdulatok mögött egy egész élet és annak a tapasztalata, ami átsüt az egészen. Ez a misztikum benne van tehát mindegyik táncban, a gyimesi zenéjének egyszerűen más a hangzásvilága.
Stanik Bence
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
szóljon hozzá!