Párizsban megnyílt André Kertész első európai retrospektív tárlata

A 20. századi fotó- és videóművészet egyik legjelentősebb franciaországi kiállítóhelyén, a Tuileries kertjében található Jeu de Paume-ban a Budapesten született fotóművész halálának 25. évfordulója alkalmából állították össze a tárlatot, amely a Kertész-életműnek szentelt első retrospektív kiállítás Európában. Megvalósításában a Párizsi Magyar Intézet is közreműködött.

A több mint háromszáz eredeti felvételből és korabeli dokumentumból összeállított gyűjtemény végigköveti Kertész életútját Magyarországtól Párizson át – ahol 1925 és 1936 között élt és a modern fotóművészet egyik legnagyobb mesterévé vált – az Egyesült Államokig, ahol több mint ötven évig élt, valamint felöleli szakmai pályafutásának legfontosabb állomásait.

Az időrendben és azon belül tematikusan szerveződő kiállítás rávilágít Kertész művészetének állandóságára, arra, amit a számos helyszín és téma ellenére a szakemberek a fotográfia költészetének, sajátos fotográfusi nyelvezetnek neveznek.

A művész Kertész Andor néven született 1894. július 2-án egy budapesti zsidó családban. Gyerekkorát Szigetbecsén töltötte, világlátását a nyugodt, természetközeli évek határozták meg. A család kívánságára tőzsdeírnokként helyezkedett el, de a hivatalnoki lét nem vonzotta, annál inkább a magazinok illusztrációi és a költészet. Amikor már elegendő pénzt keresett, fényképezőgépet vásárolt, és a család nem kis felháborodására földműveseket, cigányokat kezdett fényképezni. Első fotóját az Érdekes Újság közölte 1917-ben, mialatt Kertész katonaként szolgált.

A hatalmas párizsi tárlat több termet is szentel ezeknek a Magyarországon készült első felvételeknek, amelyek jelentős része amerikai gyűjteményekből érkezett Párizsba. Annie-Laure Wanaverbecq, a kiállítás egyik kurátora elmondta: ezeken a Franciaországban először látható képeken már jól megfigyelhető Kertész teljes művészete, amit a technikában és a témaválasztásban a szabadság, a spontaneitás és az ösztönösség jellemez. Ennek a hozzáállásnak köszönhetően egy teljesen sajátos fotónyelvet talált ki, amelyet egész életében meghatározott érzelmes természete és a magyarsága, elsősorban a költőiségében – hangsúlyozta a kurátor.