2009. március 04., 08:542009. március 04., 08:54
Ismerős tájak köszönnek vissza Fekete Zsolt fotóiról, deja vu érzést keltve olyanokban is, akik nem utazták be keresztül-kasul Erdély magyarlakta vidékeit, de forgatták Orbán Balázs híres A Székelyföld leírását. A marosvásárhelyi fotográfus évek óta járja az országot, fényképezőgéppel, állvánnyal a vállán mászik hegyet, keresi a helyszíneket, ahol Orbán Balázs majd százötven évvel ezelőtt elkészítette a hatkötetes főművének illusztrációiként szolgáló felvételeket.
A legnagyobb székely fotográfiáinak egyetlen negatívja sem maradt az utókorra, előhívott felvételeket viszont őriznek az Országos Levéltár marosvásárhelyi kirendeltségén. Fekete Zsolt e levéltári képek és A Székelyföld leírásában található, róluk készült metszetek alapján próbálta meg újrateremteni a felvételeket.
Az újrafényképezés tervének gyökerei Fekete Zsolt serdülőkorára nyúlnak vissza, arra az időre, amikor még meg sem fordult a fejében, hogy egykor majd hivatásszerűen fogja űzni a fényképezést. „A mi családunkban A Székelyföld leírása alapmű volt. A kommunizmus idején a nővéremmel egy magyarországi utazásról hazatérve beloptuk az országba, majd kirándulást is szerveztünk Orbán Balázs nyomában” – meséli a tágabb ismeretségi körében Lovacska néven emlegetett művész.
1998-ban kezdte el a barangolást Orbán Balázs nyomában. A felvételeket az egykorihoz leghasonlóbb technikával kívánta elkészíteni, 13–18 cm-es síkfilmre dolgozott. A legnehezebb feladatnak az Orbán Balázs-féle perspektíva „becserkészése” bizonyult. „Meg kellett találnom azt a pontot, ahol ő állt. Az elején bizony bénáztam, előfordult, hogy mellélőttem” – emlékszik vissza Fekete Zsolt. Idővel egyre nagyobb jártasságra tett szert az eredeti nézőpont megtalálásában. A kezdeti, sok kísérletezéssel járó időszak nem volt elvesztegetett idő, elmondása szerint akkoriban alapvető problémák tisztázódtak benne a perspektíva tekintetében.
Több alkalommal sikeresen pályázott a projekttel, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a Pro Professione Alapítványtól és az Illyés Alapítványtól is kapott támogatást. A pályázati pénzekből fedezte az utazások költségeit, valamint megvásárolta a szükséges felszerelést: egy nagy síkfilmes gépet. Az Orbán Balázstól ránk maradt tájfényképeket már újrafotózta a vállalkozó kedvű művész – a megörökített tájak között van Borszék, Homoródfürdő, a Tordai-hasadék, Torockószentgyörgy, Kolozsvár.
A legnehezebben az Almási-barlang közelében készült egyik fotó helyszínét sikerült azonosítania, ebben végül helyi lakosok segítettek. A legtöbb helyszín szinte semmit sem változott az elmúlt szinte másfél száz év alatt – az idő alig hagyott nyomot az Orbán Balázs által megörökített tájakon, s igaz, ez nemcsak a természeti, hanem az épített környezetre is. „Nem kell félni a változástól, az elmúlástól” – fogalmazta meg vállalkozásának üzenetét Fekete Zsolt.
Elmondása szerint nem élte meg frusztrációként alkotói szabadságának korlátozását, azt, hogy nem komponálhatott kedve szerint. „Előre sosem lehetett tudni, hogy mi fog bejönni a képbe. Ebben volt egy kis misztika” – vélekedett a művész. Ugyanennek a projektnek a keretében Fekete Zsolt elindult a kolozsvári származású Veress Ferenc nyomdokain is, és elkészítette az első, Európa-szerte ismert magyar fotóművész néhány felvételének aktuális változatát.
A marosvásárhelyi művész triptichon formában mutatja be a képeket. Ezekben az alapmű, az Orbán Balázs-féle felvétel reprodukciója mellé kerül egy-egy Fekete Zsolt által készített síkfilmes fekete-fehér, illetve színes digitális kép. A Fekete–Orbán-féle triptichonok először 2005-ben Budapesten kerültek bemutatásra, aztán csoportos kiállítás következett egy bécsi galéria szervezésében, majd 2007-ben a Prágai Biennálé, ahol a triptichonok a Magyarországot képviselő blokkban kaptak helyet, és a budapesti Ernst Múzeumban is nyílt belőlük tárlat.
A fotóművész célja, hogy az Orbán Balázs nyomában készült művekből egy vándorkiállítás jöjjön létre, és kötetben is megjelenjenek. Fekete Zsolttal párhuzamosan, de tőle függetlenül egy másik fotóművész, Váradi Péter Pál is végigfotózta az Orbán Balázs által felkeresett tájakat, munkájának eredménye a közelmúltban jelent meg könyv formájában.
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.