2009. március 04., 08:542009. március 04., 08:54
Ismerős tájak köszönnek vissza Fekete Zsolt fotóiról, deja vu érzést keltve olyanokban is, akik nem utazták be keresztül-kasul Erdély magyarlakta vidékeit, de forgatták Orbán Balázs híres A Székelyföld leírását. A marosvásárhelyi fotográfus évek óta járja az országot, fényképezőgéppel, állvánnyal a vállán mászik hegyet, keresi a helyszíneket, ahol Orbán Balázs majd százötven évvel ezelőtt elkészítette a hatkötetes főművének illusztrációiként szolgáló felvételeket.
A legnagyobb székely fotográfiáinak egyetlen negatívja sem maradt az utókorra, előhívott felvételeket viszont őriznek az Országos Levéltár marosvásárhelyi kirendeltségén. Fekete Zsolt e levéltári képek és A Székelyföld leírásában található, róluk készült metszetek alapján próbálta meg újrateremteni a felvételeket.
Az újrafényképezés tervének gyökerei Fekete Zsolt serdülőkorára nyúlnak vissza, arra az időre, amikor még meg sem fordult a fejében, hogy egykor majd hivatásszerűen fogja űzni a fényképezést. „A mi családunkban A Székelyföld leírása alapmű volt. A kommunizmus idején a nővéremmel egy magyarországi utazásról hazatérve beloptuk az országba, majd kirándulást is szerveztünk Orbán Balázs nyomában” – meséli a tágabb ismeretségi körében Lovacska néven emlegetett művész.
1998-ban kezdte el a barangolást Orbán Balázs nyomában. A felvételeket az egykorihoz leghasonlóbb technikával kívánta elkészíteni, 13–18 cm-es síkfilmre dolgozott. A legnehezebb feladatnak az Orbán Balázs-féle perspektíva „becserkészése” bizonyult. „Meg kellett találnom azt a pontot, ahol ő állt. Az elején bizony bénáztam, előfordult, hogy mellélőttem” – emlékszik vissza Fekete Zsolt. Idővel egyre nagyobb jártasságra tett szert az eredeti nézőpont megtalálásában. A kezdeti, sok kísérletezéssel járó időszak nem volt elvesztegetett idő, elmondása szerint akkoriban alapvető problémák tisztázódtak benne a perspektíva tekintetében.
Több alkalommal sikeresen pályázott a projekttel, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a Pro Professione Alapítványtól és az Illyés Alapítványtól is kapott támogatást. A pályázati pénzekből fedezte az utazások költségeit, valamint megvásárolta a szükséges felszerelést: egy nagy síkfilmes gépet. Az Orbán Balázstól ránk maradt tájfényképeket már újrafotózta a vállalkozó kedvű művész – a megörökített tájak között van Borszék, Homoródfürdő, a Tordai-hasadék, Torockószentgyörgy, Kolozsvár.
A legnehezebben az Almási-barlang közelében készült egyik fotó helyszínét sikerült azonosítania, ebben végül helyi lakosok segítettek. A legtöbb helyszín szinte semmit sem változott az elmúlt szinte másfél száz év alatt – az idő alig hagyott nyomot az Orbán Balázs által megörökített tájakon, s igaz, ez nemcsak a természeti, hanem az épített környezetre is. „Nem kell félni a változástól, az elmúlástól” – fogalmazta meg vállalkozásának üzenetét Fekete Zsolt.
Elmondása szerint nem élte meg frusztrációként alkotói szabadságának korlátozását, azt, hogy nem komponálhatott kedve szerint. „Előre sosem lehetett tudni, hogy mi fog bejönni a képbe. Ebben volt egy kis misztika” – vélekedett a művész. Ugyanennek a projektnek a keretében Fekete Zsolt elindult a kolozsvári származású Veress Ferenc nyomdokain is, és elkészítette az első, Európa-szerte ismert magyar fotóművész néhány felvételének aktuális változatát.
A marosvásárhelyi művész triptichon formában mutatja be a képeket. Ezekben az alapmű, az Orbán Balázs-féle felvétel reprodukciója mellé kerül egy-egy Fekete Zsolt által készített síkfilmes fekete-fehér, illetve színes digitális kép. A Fekete–Orbán-féle triptichonok először 2005-ben Budapesten kerültek bemutatásra, aztán csoportos kiállítás következett egy bécsi galéria szervezésében, majd 2007-ben a Prágai Biennálé, ahol a triptichonok a Magyarországot képviselő blokkban kaptak helyet, és a budapesti Ernst Múzeumban is nyílt belőlük tárlat.
A fotóművész célja, hogy az Orbán Balázs nyomában készült művekből egy vándorkiállítás jöjjön létre, és kötetben is megjelenjenek. Fekete Zsolttal párhuzamosan, de tőle függetlenül egy másik fotóművész, Váradi Péter Pál is végigfotózta az Orbán Balázs által felkeresett tájakat, munkájának eredménye a közelmúltban jelent meg könyv formájában.
Tízéves lett idén szeptemberben a Kolozsvári Állami Magyar Színház ESziK vagy isszák? című edukatív programja, az évforduló alkalmából háromnapos eseménysorozatot szerveznek a hétvégén.
Megállapodást írt alá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára és a Méhes György–Nagy Elek Alapítvány: kutatói program keretében feltárják a II. világháborút követő évtizedek erdélyi magyar irodalmi és kulturális élet történeti hátterét.
Nagy Pál (1929 – 1979) erdélyi festő, grafikus, művészeti író és pedagógus munkássága előtt tiszteleg a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ soron következő tárlata.
A Jaful secolului (Az évszázad rablása) című alkotást nevezte Románia a 2026-os Oscar-díjra. A film – amely számos rangos fesztiváldíjat nyert már – egy valódi műkincslopás drámáján keresztül vizsgálja a Kelet és Nyugat közötti bonyolult viszonyokat.
Negyedik alkalommal szervezi meg a BukFeszt színházi fesztivált a Magyar Színházak Szövetsége (MASZÍN) a román fővárosban.
Őszi mozis csemege várja a filmrajongókat a Bánságban és a Partiumban szeptemberben. A Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) két városban Temesváron és Nagyváradon is igazi különlegességekkel készül.
Puccini két egyfelvonásos darabját, A köpeny, valamint a Gianni Schicchi című műveket mutatja be egyazon produkció keretében a Kolozsvári Magyar Opera szeptember 18-án.
Erdélyi turnén lép fel József Attila-estjével Vecsei H. Miklós színművész október végén.
Öt friss magyar nagyjátékfilmet vetít romániai premierként az október 1. és 5. között zajló Filmtettfeszt filmfesztivál, amely további hat, az elmúlt egy-két évben készült egészestés fikciós alkotással várja a közönséget több mint 15 helyszínen.
Rendhagyó eseményre készül az idén 125 éves Szigligeti Színház: az ünnepi évadot egy szabadtéri eseménnyel nyitják meg szeptember 12-én, pénteken, 17.30 órától – tájékoztatott hétfőn a teátrum sajtóirodája.