Boros Zoltán zongorán kíséri Szabó József Ódzsát a rendező 80. születésnapjának megünneplésén, Nagyváradon
Vannak írók, akik keveset írnak. Van, aki csak néhány novellát vagy néhány verset, de azok remekek. Aztán az élet elsodorja őket az irodalom tájékáról és mással foglalkoznak. Ez különösen igaz arra az időszakra, amikor az írást, a költészetet, az irodalmat a társadalmi megítélés a legvonzóbb alkotó tevékenységnek tartotta.
2019. február 20., 09:182019. február 20., 09:18
2019. február 20., 09:192019. február 20., 09:19
Így volt ez Ady korában, a múlt század elején, és ebben jelen volt a különleges tehetség, Ady Endre varázsa és sikere is, ez biztatta, sarkallta a verseit élvező, csodáló, művelt fiatalokat arra, hogy tollat fogjanak.
Aztán jött a nagy háború és ment mindenki arra, amerre az élet sodorta. Adyt Nagyváradon a század első évtizedében egy fiatal költőkből, írókból, bohémekből alakult baráti társaság vette körül, estéiket együtt töltötték valamelyik vendégszerető váradi kocsmában, a Müllerájban vagy a „bodegában”, beszélgettek, vitatkoztak a világ, a magyarság, az irodalom dolgairól. Közös, nagy feltűnést keltő kötetet adtak ki A Holnap címmel, amiben felsejlett egy új irodalmi stílus és egy új költői csoportosulás reménye.
A baráti körben gyakran előfordult egy jogászhallgató is, a Nagyváradon született Tabéry Géza (Nagyvárad, 1890. július 17. – Nagyvárad, 1958. január 6.).
A baráti kör tagjai – köztük Juhász Gyula, Emőd Tamás, Miklós Jutka, Dutka Ákos – a háború alatt szétszóródtak, ki erre, ki arra. Tabéry Géza szülővárosában maradt, újságírói, irodalmi, irodalomszervezői tevékenysége tette Erdély-szerte ismertté a nevét. Ott élt a második világháború után is, amikor a berendezkedett kommunista uralom alatt semmilyen pénzkereseti lehetősége nem maradt, hisz a „burzsoá, reakciós” értelmiség kategóriába esett, vagy ki tudja, épp mert `19-ben együttműködött a Tanácsköztársasággal: a kommunista leszámolás-politikába mind a két lehetőség belefér.
Édesapám ismerte, tisztelte Tabéryt. Amikor ötvenháromban vagy ötvennégyben egyszer meglátogatta, elvitt magával, hogy gyerekként én is megismerhessem (vagy hogy most mesélhessek róla?). Úgy emlékszem, hogy a Szigligeti utcának a Körös felőli vége felé laktak. Kora tavasz lehetett, a lakásban hideg volt, semmilyen fűtés nem működött, feleségével együtt felöltözve üldögéltek az ágy szélén az egyetlen zsúfolt szobában. Még egyszer láttam később gyerekként Tabéryt az ötvenes évek elején, a Szent László-templom mellett. Ősz lehetett, a templom oldalára álltak ki a favágók fűrészes állványaikkal, onnan lehetett őket elhívni, hogy felvágják a tüzelőt, Nagyváradon ugyanis kizárólag fával lehetett fűteni.
Évekkel később valahogy valakik mégis rájöttek, hogy Váradon még él egy ember, aki barátja volt Adynak és Csinszkának, és mást érdemel, mint éhenhalást. 1955-től a megalakult Ady-múzeumnak lett a gondnoka, kutató munkatársa.
Apropó Csinszka. Tabéry a vakációkat gyerekkorától Csucsán töltötte, ahol édesapjának voltak érdekeltségei. Ott ismerkedett meg a helybeli társasági életben előkelőnek számító Boncza család Berta lányával. Később ez az ismeretség Svájcban folytatódott, ahova az ambiciózus Boncza úr egy leányneveldébe adta a kislányát, Tabéry meg a jogi tanulmányait tökéletesítette, ugyancsak Svájcban. Itt meglátogatta kis csucsai barátnőjét és – mint az A csucsai kastély kisasszonya című könyvéből inkább a sorok között kiderül – igencsak összemelegedtek, többször találkoztak, sőt Berta megszegte a leánynevelde szigorú szabályait is, csakhogy együtt lehessenek. A barátság később már csak levelezésben folytatódott, Géza volt az, aki Ady verseit elküldte Bertának, majd a lány kérésére megteremtette a kapcsolatát a költővel. Ma úgy mondanánk: ő hozta össze őket.
Vannak írók, költők, akik keveset írnak, és ezért nem kerülnek be az irodalmi „kánonba”, hiába keresed a nevüket a hivatalos irodalomtörténetben, a „kánon” ugyanis a megalkotott mennyiséget is beszámítja. Ilyen volt véleményem szerint Tabéry is. Vannak színházi rendezők, akik nem az irodalmi kánon, hanem a saját ízlésük szerint válogatják a darabokat, amiket színpadra akarnak vinni, mint például Szabó József Ódzsa (Székelyhíd, 1928. június 19. − Sligo, Írország, 2019. február 15.).
Szabó József Ódzsa
Amikor Nagyváradra került, Tabéry már nem élt, csak a felesége, Irénke néni. Ódzsa, aki véletlenül szintén a Szigligeti utcában lakott, többször meglátogatta, érdeklődött, meséltette az idős asszonyt, elkérte Tabéry fennmaradt kéziratait. Talált köztük egy drámát és egy verset, ami megtetszett, így született meg az Álomhajó című előadás a nagyváradi színház színpadán.
Én 1969-től két évig a nagyváradi színház karmestere, tulajdonképpen zenei mindenese voltam. Szabó József rendező úr ideadta a verset, hogy tudnék-e rá zenét szerezni. A vers önmagában is muzsikált, élvezet volt dallamot illeszteni hozzá. Rendezői ötletre a zongora, meg jómagam is a színpadra kerültünk, ott szólalt meg Papp Magda gyönyörű hangján, meg az én csiszolatlan baritonomon a Hattyúdal.
Időgép. Ugrás 2008-ra, Ódzsa nyolcvanadik születésnapjának a megünneplésére Nagyváradon, a Filharmónia színpadán, ahol egy nagyszerű Bösendorfer zongora ékeskedett. Ha már van zongora, megkértek, hogy legyek én a zenei háttér. Örömmel vállaltam.
Az ünneplés előestéjén Ódzsával felelevenítettük az Álomhajót. Ő nagyon szerette ezt a hajdani előadást, mert számára több volt, mint egy darab bemutatója. Úgy érezte, hogy sikerült az írót post mortem kárpótolnia az évekig tartó elhallgattatásért és az özvegyet azokért a sanyarú évekért, amikor „osztályellenségként” a betevő falatra se volt pénzük. A versre került a szó, és ennyi idő után megpróbáltuk megfejteni: kinek is írhatta Tabéry Géza ezt a trubadúrének-szerű költeményt? Talán a hajdani váradi úrilánynak, feleségének, Puskás Irénnek, azaz Irénke néninek? A vers formája is különleges, minden szakasz második sora a következő szakasz első sora is lesz egyben. „Kit néznek majdan szőlő szemeid, a must ha forr?” – Irénke néni szeme barna volt. Szinte egyszerre jutott eszünkbe Csinszkának egy fényképe, amelyen a szemeire tökéletesen ráillik a szőlő mint jelző. Másnap este ezt a sejtésünket el is mondtuk a színpadon, sőt rávettem Ódzsát, hogy a vers egy részletét elevenítsük is fel együtt.
Egyik utolsó telefonbeszélgetésünk alkalmával épp Tabéry Irénke néniről mesélt Ódzsa, és arról, hogy férjére halott poraiban is haragudott, mert arról rendelkezett, hogy őt ne temessék a Tabéry család sírhelyére. Az Álomhajó premierje után, amire eredetileg nem is akart eljönni, Irénke néni mégis meghatottan köszönte meg, hogy Tabéry Géza szavai megszólalhattak a nagyváradi színházban. Az álom motívuma végigkísérte Szabó József Ódzsát a pályáján, könyvének a címe is ez: Színház álom-indulattal. Ódzsa álomhajóját az idő hullámai elsodorták, de színházi krédóját őrzi egyik különösen értékes kolozsvári előadásának a tévéfelvétele, Bálint Tibor Zokogó majom című regényének a színpadi változata, a Sánta angyalok utcája.
Boros Zoltán
A szerző filmrendező, zeneszerző, televíziós szerkesztő
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!