Nők feketén-fehéren: Gozner Gertrud fényképei Szatmárnémetiben

Amint a szerzőtől megtudtuk, modelljei ismerősök, barátok, kollégák, egykori lakótársak voltak. A saját képeiről, mint mondta, nem szeret beszélni, hisz épp azért készít fényképet, mert ezzel olyasmit közöl, amit szóban nehezen tudna. Annyit azonban elárult, hogy azért szereti az analóg technikát és a fekete-fehér fotókat, mivel így kifejezőbbek a képek, sokkal szebben jönnek ki az árnyalatok, és a fényérzékenység is nagyobb. Digitális géppel „steril” fotók készülnek, míg az analóg felvételek homályosabbak, elvontabbak. Ez egyébként a művész negyedik kiállítása, amelyből három egyéni tárlat volt, Gozner Gertrud a kolozsvári Tranzit Házban megnyílt tárlatát tartja a legjelentősebbnek.
A mostani megnyitón Szilágyi Levente, a szatmári múzeum munkatársa úgy vélekedett, Gozner Gertrud a női fotográfia egyik legtehetségesebb erdélyi képviselője.

„A női fotográfia számos paradigmaváltáson ment át az elmúlt évtizedekben. Gozner Gertrud képei engem a fogalom eredeti megjelenésének idejébe visznek viszsza, amikor a nők helyet kerestek maguknak a férfidominanciájú kultúrában – fejtette ki a muzeológus. – Ám mégis akad egy óriási eltérés, mivel képei nem programszerűek, nem lázadoznak a férfiuralom ellen, hanem magától értetődőek és természetesek, nem valami ellen készülnek, hanem valami mellett, a fénykép számára nem eszköz, hanem cél, az »én« megismerésének célja.” Ciprian Jura, a szatmárnémeti Prisma Fotósegyesület tagja elmondta: a művész jelentőségét ékesen bizonyítja, hogy munkái több ízben szerepeltek már nívós romániai és magyarországi szakmai folyóiratokban. Meglátása szerint Gozner Gertrud képei a női lélek egy-egy részletét mutatják meg úgy, ahogyan egy másik nő látja. Minden fotónak üzenete van, érzelmekről szólnak, vagy egy-egy gesztust örökítenek meg.