Népvándorlás a Völgyben

A Balatontól mintegy 15 kilométerre húzódó völgy dimbes-dombos tájai igazi kerékpáros paradicsomnak mutatkoznak, időleges megváltást nyújtva a városi élettől. A hetvenes-nyolcvanas években fővárosi értelmiségiek, alkotók vásároltak itt parasztházakat, környezet- és örökségvédők fogtak össze a természeti és az épített környezet megmentéséért. Kiemelt látványosságnak számítanak a vízimalmok, amelyek közül például a Kapolcs határában fekvő Ilona Malom a kilencvenes évek közepén újult meg, és népesült be. Az itteni, famunkával, játszóterek kialakításával foglalkozó kolónia magját Pécsen néprajz szakot végzett fiatalok alkotják. Nemcsak ők választották a rendhagyó életformát, Taliándörög-dön például építészek alapítottak közös farmot, maguk tervezte házakkal.

Az évről évre nagyobb fesztivál felborítja az őslakosok és a nyári vendégek, „emigránsok” békés mindennapjainak menetét: az összművészeti fesztivál zajosabb programjai, például a koncertek miatt ilyenkor mindenki kevesebbet alszik, napközben pedig forgalmi dugók keletkeznek a főútvonalakon. A falu megszokott arca is változik – a nagyobb, koncerteknek, előadásoknak helyet adó helyszínek mellett minden második házban akad látnivaló. A fesztivál kirakodóvásárán ma már szinte mindegyik, magára valamit is adó kézműves, iparművész képviselteti magát, a végeláthatatlan standokon a míves, egyedi daraboktól az importtermékekig bármit lehet találni. A válogatás igényes, az erdélyi országutak mellett árult giccsek csak elvétve fordulnak elő. A régi házakban, csűrökben berendezett festmény- és fotótárlatok sorát iparművészek tárlatai tarkítják: ilyen Bobály Kati Ez nem az, ez nemez című, gyermekrajzok alapján készített, illetve egyedi tervezésű falikárpitokból álló nemezkiállítása, vagy Somogyi Kati só-liszt gyurmából készült, különös és érzékeny arcú babái. A látnivalók sokaságát ígérő Kapolcs, valamint a közeli Vigántpetend mellett csendesebbnek tűnik az erdélyi programoknak helyet adó Taliándörögd. Itt a hajdani klastrom romjai előtti színpadon zajlik az Égtájak Fesztivál. Kedden este a Csíkszeredai Régizene-fesztiválról áthozott produkció, a londoni Mary Collins koreografálta és rendezte Erdélyi körkép volt színpadon, a kolozsvári Passamezzo Historikus Együttes, a bukaresti Colleggio Stravagante és a sepsiszentgyörgyi Codex együttes előadásában. A hirtelen lehűlő estében azonban kevesen maradtak a nézőtéren, ahol addig több százan nézték és hallgatták a Prímástalálkozó vendégeit. A Lakatos Róbert vezette műsor a népzene, a dzsessz és a világzene nagy személyiségeit mutatta be, az egyéni koncertek füzéréből álló, időnként pedig csoportos örömzenéléssé alakuló koncerten Potta Géza, Dresch Mihály, Balogh Kálmán, Vizeli Balázs, Pál István „Szalonna”, Both Miklós, Korpás Éva, Mester László és Doór Róbert lépett fel.

Az iparművészet, a zene és a tánc mellett a fesztiválon sokféle programból válogathatnak az érdeklődők: napközben bábszínházi előadások sora, játszóház várja a családosokat, az irodalomkedvelőket pedig író-olvasó találkozók, könyvbemutatók. Színházból ezúttal kevesebb van, a fesztivál karcsúsodott költségvetése miatt éppen a sokszereplős produkciókat mondták vissza a szervezők. A kapol-csi népvándorlást azonban minden bizonnyal jövőre sem apasztják el az idei pénzügyi gondok.