Népek tánca Tamási történetére

Az együttes Tamási Áron novelláját, a Bambuc ördög történetét dolgozták át zenés táncjátékká. Bambuc olyan rendetlen kisfiú, hogy a szülei egyenesen a pokolba kívánják. És láss csodát, aznap lefekvés után bizony az alvilágban ébred fel. Ez a pokol azonban – bár félelmetes, sötét és kaotikus – nem is hasonlít a megszokott pokolképünkre, az elkárhozottak jajkiáltásaitól hangos infernóra, inkább egy kortárs művészeti galériára hasonlít. Gyerekelőadás lévén különösen izgalmas volt, hogy Holló-Csejtei Kinga nagyváradi képzőművész díszletei és kosztümjei újabb dimenziót adnak hozzá a népzene és néptánc, illetve a különleges ritmikai játékok alkotta Bambuc-világhoz.

A ritmikai játékok pedig hiába emlékeztettek a magyar népzene zsigerileg kódolt ütemeire, egyértelműen egzotikus íze lett a dolognak, ahogy a pokol inkább kópés, mint gonosz ördögfiókái seprűnyelekkel és gumiharangos lefolyópumpákkal jártak táncot és játszottak virtuóz zenét egyszerre. Az előadáshoz készült műsorfüzetből egyébként az is kiderül, hogy a Bambuc ördög a Tamási írói világára rímelő sóvidéki ropogós táncok mellett dél-afrikai táncos és énekes hagyományokból is építkezik. A gumboot elnevezésű „táncot” a Dél-afrikai Köztársaság fekete bányászai járták, akiknek az apartheid rendszer megtiltotta a hagyományos dobolást – így gumicsizmájuk ritmikus dobbantásával üzentek egymásnak.

Miklós János és csapata az afrikai ritmusokat, a brit Stomp táncegyüttes Flatley-re hajazó lábdobbantásos táncát bátran keveri a sóvidéki székelyek piros rokolyás, lajbis-csizmás körjátékaival, a csujjogatással és néhol a párbeszéddel. A novella cselekménye sok elemet veszített, amíg a Nagyvárad Táncegyüttes színpadára került, de annál többet nyert a tánc médiumára való átértelmezéssel. Az adaptálás után gyereknyelven szólal meg a történet – azt azonban ne gondolja senki, hogy ez valamilyen leminősítést jelent, inkább azt, hogy a darab a gyerekek értelmére, figyelmességére és humorérzékére építve „adja el” azokat a dallamokat és ritmusokat, amelyek bennük még könnyedén megpendíthetik a közös emlékezet húrjait.