Nádas Péter: nincs nyelvünk az érzékiségre

Nádas Péter magyarországi író volt a Korunk Akadémia vendége csütörtök este a kolozsvári Tranzit Házban. Balázs Imre József, a Korunk folyóirat főszerkesztője elmondta: az író nem először jár a városban, de most először vesz részt közönségtalálkozón. „Ugyanaz a város egy másik arcát mutatta akkor, egy sötét és hideg várost láttam először” – emlékezett viszsza első kolozsvári látogatására Nádas, aki a 70-es évek végén egy francia és egy svéd újságírót kísért el. Mint mondta, alig tudták lerázni a „díszkíséretet”, amely a határtól követte őket. Balázs Imre József a közös hallgatás jelentéseiről faggatta az írót, aki szerint ennek misztikus dimenziója is lehet, egy misén, istentiszteleten például fontos szerepe van. „A diktatúrában ennek a hallgatásnak más a jelentése. A diktatúrában a közös hallgatásnak súlya van, miközben a tömeg hangos, hiszen hangosan kell tapsolni és éljenezni. A hallgatásban ekkor nyers, masszív félelem van” – fogalmazott az író, hozzátéve, hogy a diktatúrának megvolt a maga listája, hogy miről kell hallgatni, illetve miről hogyan kell beszélni, de ilyen „tilalomlista” a demokráciában is van.

Az író Emlékiratok könyve című regénye egyébként nemsokára román nyelven is megjelenik a május végi bukaresti könyvfesztiválra időzítve. A könyvet Anamaria Pop fordította, és románul Apocalipsa memoriilor (Emlékiratok apokalipszise) címmel jelenik meg. Balázs Imre szerint az író megpróbált nyelvet találni a szerelemre, a testi szerelemre, az író pedig elmondta, valóban nincs nyelvünk helyesen kifejezni ezt. „Nincs nyelvünk az érzékiségre, vagy klinikai, vagy trágár szavakat kell használnunk, ha el akarjuk mesélni ezt” – magyarázta Nádas, aki szerint a legtöbb szerelmes regény inkább társadalmi regény, hiszen nem magát a szerelmet írja le, amely két ember között kibontakozik, hanem a szociális körülményeket, amelyek kettejük közé állnak.

Mint mondta az első igazi szerelmes regény Longosz Daphnisz és Chloéja. „Az írók nem foglalkoznak a mikrotörténésekkel, inkább elvesznek a társadalmi problémák között, így az emberek magukra vannak utalva sok mindenben. Így a fiúk a fiúktól, a lányok pedig a lányoktól hallanak először például a testi szerelemről, mindenki elképzeli a maga módján, és jönnek az ellentétek. A férfi és női genetikai állomány között csak két százalék különbség van, de mi nevetségesen nagy cirkuszt csinálunk emiatt a két százalék különbség miatt. Persze még nagyobb lesz ez a cirkusz, ha a két ember két hétnél tovább akar együtt maradni” – mondta Nádas. Az író egyébként 1993-ban szívinfarktust szenvedett, és több mint három percig volt a klinikai halál állapotában, ebből az élményből született később a Saját halál című könyv, melynek szövege egy bécsi előadásra íródott, és amelyet Kolozsváron és Bukarestben is tanítanak az egyetemen.

Az író egyébként, aki legutóbbi nagyregényén, a Párhuzamos történeteken 18 évig dolgozott gombosszegi otthonában, jelenleg egyfajta memoáron dolgozik, amelyből részleteket is meghallgathatott a közönség. „Olyan sokat írtam már egyes szám első személyben, hogy sokan azt gondolhatják, ellentmondásos ember vagyok. A korábbiak azonban fikciók voltak, de most úgy gondoltam, hogy mégis feldolgozom valahogy a saját élményanyagomat” – fogalmazott Nádas, aki a beszélgetést követően dedikálta könyveit.