Művészet az utca emberének

– A muuuvi nemzetközi rövidfilmfesztivál alkalmából látogatott Gyergyószárhegyre, és csak a nyitónap reggelén indult Olaszországból a több mint ezer kilométeres útra. Nem veszélyes ez?

– Számomra nem gond a hosszas vezetés, és amikor elvállaltam a látogatást, számoltam a romániai útviszonyokkal is. Egyébként épp előző nap értem haza Lengyelországból, ahol szintén Blut képviseltem egy filmfesztiválon, és nem volt lehetőségem korábban indulni. Egyetlen dolog miatt aggódtam, hogy a romániai közutakon sok az állat vontatta jármű és a kerékpáros, ami akadályozza a forgalmat. Mellesleg Trieszttől Nagyváradig eljutni annyi időbe telt, mint Nagyváradról Gyergyószárhegyre érkezni.

– Kit takar ez a betűkombináció, esetleg monogram?

– A Blu fedőnév, az „utcai művész” minden alkotását ezzel a három betűvel írja alá. Egyébként igazi képzőművész, a bolognai szépművészeti egyetemen végzett, és már sok éve készít graffitiket. Nagyon tehetséges és termékeny művészegyéniség.

– Blu Muto című, graffitielemekből készült animációja elnyerte az idei muuuvi legjobb filmjének járó Vértehén-díjat. Hogy készült a díjnyertes munka?

– Tavaly egy producer felkérte Blut, hogy készítsen egy dokumentumfilmet a graffitiről. A műfaj Dél-Amerikából ered, Blu ezért ott kezdte el a munkát – Mexikóban, Guatemalában és Argentínában sok kortárs alkotóval találkozott, és az az ötlete támadt, hogy a graffiti által az utcai művészet elterjedését mutassa be. Tavaly év elején lehetősége adódott két hónapig Buenos Airesben alkotni: a film ott kezdődik, majd különböző kontinensek más-más helyszínein – többek közt olyan jelentős történelmi helyszíneken is, mint a berlini fal – készült graffitiket ismertet. A svájci Badenben egy körgraffitit készített, amelynek egymás után sorakozó képeiből animáció alakul ki. A badeni és a Buenos Aires-i filmeket használta fel a Gyergyószárhegyen díjazott alkotáshoz. Az animáció egy korábbi, hang nélküli változata az interneten is látható volt, a filmzene szerkesztésén pedig én dolgoztam. Blu nem tervezte a fesztiválokon való versenyzést, hiszen azt vallja, hogy a graffiti ingyenes művészet, amelynek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lennie – ezért töltötte fel a You Tube filmportálra is, ahol csak májusban több mint kétmillióan nézték meg.

– Blu miért nem jött el a muuuvira?

– A graffiti anonim művészet, a világon mindenhol tiltják, ezért az alkotók sehol nem fedik fel a kilétüket. Ez alól Blu sem kivétel, hiszen ha valahol „hivatalosan” a saját nevével és arcával jelenne meg, megszűnne graffitiművésznek lenni. Nagyon kevés ember ismeri a kilétét. Szerencsés vagyok, hogy Blu bizalmasa lehetek, mert így én képviselhetem őt a különböző filmfesztiválokon. De ha felkérnék, hogy alkosson valamit itt Szárhegyen, biztosan eljönne. Egy hónapja például a lengyelországi Poznanban képviseltem egy filmfesztiválon, ahova Blu nem jött el, bár a szervezők többször is hangsúlyozták, hogy nagyon örülnének neki. Aztán két napra rá, hogy véget ért a fesztivál, elutazott, és egy közeli városban, Wroclawban egy hatalmas épület oldalára háromemeletnyi magasságban lerajzolta a New York-i Szabadság-szobrot. A festmény mérete hét-nyolc méter, a női alak éppen egy kulcsot eszik, és a ruhája csupa kulcsokból és kulcslyukakból áll.

– Ha a kilétét nem is, de mégis mit lehet tudni Bluról?

– Nagyon fiatal, húsz-harminc év közötti, és Közép-Olaszországból érkezett Bolognába, ott ismerkedtünk meg. Könyvet is írt, amely az interneten olvasható angol nyelven. A falfestményei rémálmokhoz hasonlítanak, ez azért furcsa, mert ő maga nagyon józan életű ember. Ezt annyira komolyan veszi, hogy amikor egy olyan San Paoló-i filmfesztiválra hívták meg, amelyet egy nagyon neves vodkagyártó cég szponzorált, felbontotta a szerződést, mert nem akart részt venni olyan rendezvényen, amelyet egy italgyár támogat. Különben teljesen ingyen dolgozik, alkotásai letölthetők a világhálóról – mint mondja, ő az utca emberének alkot, nem nyerészkedési vágyból.