Mocsárlakók és politika az Oberon Csőszínház új darabjában

Véletlenül talált rá új előadásának, a Mocsárlakóknak a szövegére a nagyváradi Oberon Csőszínház vezetője, Csatlós Lóránt. A társulatalapító-rendező, aki civilben az állami színház Szigligeti Társulatának művésze, elmondta, ha előre megírt szöveghez nyúl, mindig olyat keres, amelyet lehetőleg minél kevesebben ismernek.

A váradi alternatív színtársulat egyébként már két éve nem vitt színre kész szöveget, inkább saját maguk által improvizált vagy összerakott párbeszédekből dolgoztak. „Pesti antikváriumokban a Dráma feliratú polcon szoktam keresgélni ismeretlen nevek után” – mesélte a Krónikának Csatlós Lóránt. Bár elismeri, hogy ez zsákbamacska, hiszen könnyen megeshet, hogy egy ismeretlen szerző korántsem véletlenül maradt meg az ismeretlenségben, azt mondja, igazi kincsekre is rá lehet bukkanni ezzel a módszerrel. Így talált rá a nigériai Wole Soyinka színpadi műveire is, s mint hamar kiderült, ez a regény- és drámaíró a legkevésbé sem nevenincs alkotó, 1986-ban ugyanis ő lett az első fekete-afrikai, aki irodalmi Nobel-díjat kapott.

„A politikusok a hamis szentek”

A társulatvezető elmondta, meglepte, hogy az ötvenes években írt szöveg mennyire könnyedén aktualizálható. „Eredetileg kifejezetten antiklerikális mondandót hordoz, az emberi szellem sötétsége, a babona ellen küzd, ami szerinte visszahúzta a civilizáció felé haladni próbáló afrikai lakosságot” – magyarázta Csatlós. Persze mifelénk ez a téma nem aktuális, ám a dráma alapmotívumát nem volt nehéz azzá tenni: az egyik szereplő ugyanis, aki az eredeti szöveg szerint pap, egy manipulációs célokra kitalált mocsáristenség szent embere, különösebb erőfeszítés nélkül értelmezhető akár politikusnak is, öltönyben, marcona testőrrel és fontoskodó, miniszoknyás sajtóreferenssel. „A politikusok civilizáltnak nevezett világunk hamis szentjei, akik gátlástalanul kihasználják az embereket” – fogalmazott Csatlós Lóránt. Azt pedig különösen fontosnak tartja, hogy egy alternatív társulat képes legyen a „hétköznapok ütőerén tartani a kezét”, és olyan előadásokat játszani, amelyek a nézők számára is érdekes témákat boncolgatnak.

Vegyes társulat

Az Oberon Csőszínház érdekessége, hogy mind műkedvelők, mind profi színművészek részt vesznek benne. A társulatvezető szerint a próbák során gyakran nem is látni a különbséget a kettő között, talán csak annyiban, hogy a rutinosabbak hamarabb éreznek rá a szövegre és a szituációkra – ez azonban nem jelenti azt, hogy nekik szükségtelen az irányítás. A szabadság pedig összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a kőszínházban. „A színházban műsorpolitika van, amelyet be kell tartani, nincs lehetőség a kísérletezésre. Az undergroundban a bukásnak nincsenek különösebben súlyos következményei” – magyarázta a színművész. Mindenekelőtt pedig azt hangsúlyozta: az Oberon műkedvelői és profijai a maguk örömére játszanak. Akár a küszöbön áll egy premier, akár nem, hetente kétszer improvizációs tréningeket tartanak a tagokkal, amelyeken szinte kötelező a megjelenés. A társulatban tizenöt aktív tag dolgozik, de a kóbor tagokkal együtt akár huszonöten is összejönnek egy-egy próbán.