Mindenki kedvére

A rendezvény központjában, Kapolcson és a többi településen a „Kiskörút” és „Nagykörút” útvonalakon áthaladó autóbuszokon kívül a leggyakoribb közlekedési eszköz a saját személygépkocsi volt, amelyre minden becsületes völgylakó annyi autóstoppost vett fel, amennyi csak befért (időnként még a csomagtartókból is kandikáltak elő bőrszandálos lábak). Kerékpárral inkább a táj szerelmesei közlekedtek, gyalog pedig a több mint 200 ezer látogató közül mindazok, akik hajnalra minden járműről lemaradtak.

Afrikától Erdélyig

Tizennyolc évvel ezelőtt minden Kapolcson indult el, a környékbeliek közül most is sokan kapolcsi napokként emlegetik a Völgyet – és az első fesztiválozók zöme ma is ide igyekszik. A főutca a nap minden órájában zsúfolásig telt, az autósok akarva-akaratlan a bámészkodó gyalogosok lépteihez igazodtak. A tömegiszonytól szenvedők semmiképp nem itt telepednek meg: legfennebb reggel látogatják végig a kézművesvásárt, este pedig csak a Kolibri Színház, Szakcsi Lakatos Béla, a Csík zenekar, a Balázs Elemér Group, Palya Bea vagy Bozsik Yvette kedvéért merészkednek vissza. Ám a fesztivál talán legnagyobb érdeme kétségkívül az, hogy mindenfajta érdeklődésű és temperamentumú ember megtalálhatja benne a helyét. A túlzsúfolt központon kívül Vigántpetend a családosoké: az Afrikavölgyben távoli népek gyermekjátékait tanítják, egzotikus zenével, hangszerekkel lehet ismerkedni, és természetesen itt is koncertezett a Völgy vándora, Berecz András. A káprázatos fényfestményekkel díszített öcsi Kőfejtő a legnagyobb koncertek színhelye, a falutól kicsit távolabb eső helyszín viseli el a legnagyobb hangosítást. A világzenei színpad széles kínálata a népzenétől a dzsesszig terjedt: hagyományos népi muzsikát játszott itt a Tükrös, a Söndörgő együttes, afro-balkáni ütőszenét a Mehari Garoba Zenekar, Karády-esttel érkezett Szalóki Ági, és fellépett a csíkszeredai–sepsiszentgyörgyi Tündérground, valamint Dresch Mihály, aki – Szerbhorváth Györgyöt parafrazálva – szűk ösvényt talált, illetve maga vágott csapást a dzsessz és a magyar népzene mezsgyéjén.

Koncertek, színházi előadások festői helyszíne volt a Taliándörögd melletti romos klastrom előtt felállított színpad, ahol a Völgy visszatérő vendége, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház a Liliomfit, Szigligeti Ede vígjátékát adta elő. Az erdélyi társulatokat a Csíki Játékszín képviselte, a Hegedűs a háztetőn című musicallel. A szinte valamennyi erdélyi, illetve más határon túli programnak helyet adó dörögdi színpadnak valóban célközönsége volt, hiszen a fesztivál főútvonalától két-három, a falu szélétől egy kilométerre fekvő klastromhoz nem lehetett csak úgy odavetődni.

Guixot mester és az irodalom

Békés kuckó alakult ki Pulán is, a Bárka Kikötőben, ahol a budapesti színház szervezésében délutánonként a Háború és béke Vurstli kínált igényes szórakozást. A katalán Guixot mester ócska csövekből, használt kerékpárokból összeeszkabált masinériáival órákig lehetett játszani, pihenésül a Háború és békét hallgathatta a látogató bárkás színészek előadásában, vagy maga is vállalkozhatott néhány oldal felolvasására. Itt kaptak helyet a Jelenkor-beszélgetések: a folyóirat vendégei közt volt Garaczi László, Parti Nagy Lajos, Bertók László, Konrád György, Tóth Krisztina és Nádasdy Ádám. Az esték azonban itt is zajos mulatságokkal végződtek, fellépett a Kispál és a Borz és a Besh o droM, de hajnalban is akadt látnivaló: a faluházban Lars von Trier-filmeket vetítettek. Itt, a pulai majdnem-magányban született meg a Völgyfutár című fesztiválújság rímpályázatának díjnyertes műve is, amely a kapolcsi nyüzsgésben talán nem került volna papírra. A csigaemblémás fesztiválról így szól a két sor Petrik Zsolt, a Bárka Színház munkatársának tollából: Kiskertemben fekete tó, /Völgyicsiga-simogató”