Megszerettetni a színházi szerepeket

A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház idei rendezvénye korábban zajlott, mint az előző években, és noha az időjárás nem volt kellemes, a színpadra vitt produkciók annál inkább hívogatták a nézőket a nyolcadik kiadáson.

A színházi találkozó utolsó napján Radu Afrim rendező volt a meghívott, aki külföldön is számtalanszor rendezett, Romániában pedig nemcsak bukaresti társulatokkal, hanem a szentgyörgyi, temesvári és marosvásárhelyi magyar társulattal is gyakran dolgozik együtt. Egyébként a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának A nyugalom című, általa rendezett produkciója kapta a legjobb előadásnak járó elismerést a Színházi Kritikusok Céhének díjátadóján a Budapest Bábszínházban, ahol az előző évad legkiemelkedőbb teljesítményeit jutalmazták.  

Afrim a marosvásárhelyi társulattal dolgozta ki Az ördög próbája című produkciót, és mint elárulta, nemsokára saját életéből ihletett darabot mutatnak be. Az éjszakai előadást követő közönségtalálkozón a rendező elmondta, maga is meglepőnek találja, hogy önéletrajzi darabját éppen egy magyar társulattal dolgozza fel, ennek ellenére nem tudja elképzelni más társulattal. Mint mondta, a három éve folyamatosan játszott darabot, Az ördög próbáját most már sokkal nyugodtabban tekintette meg, úgy véli, a színészek nemcsak megszokták, hanem meg is szerették szerepeiket, és hosszabb szünetek után is magabiztosan játsszák az előadást. Radu Afrim szerint egy előadásnak az első évben tökéletesnek kell lennie, utána már a színészek magabiztosabban adják elő azt. Azt is kifejtette, egyelőre tartózkodik a filmrendezéstől. „Egy rossz filmet nehezebb elrejteni, mint egy rosszabbul sikerült színpadi rendezést” – jegyezte meg viccesen. Hozzátette, az opera világa nagyon vonzza, úgy érzi, frissességet tudna vinni a rendezésével egy operaelőadásba.

Az érdeklődők Székely Csaba drámaíróval is találkozhattak, akinek Bányavirág című darabját a nagyváradi Szigligeti Színház, MaRó című drámáját pedig a marosvásárhelyi Yorick Stúdió vitte színpadra. A közönségtalálkozón Székely Csaba elmondta, egy véletlennek köszönhetően került a színházi világba, hiszen valójában nem is szereti az életformát, ami ezzel a közeggel társul. Hozzátette, korábban nem hitte, hogy a drámaírásban tudja kifejezni magát a leginkább, szerkesztő volt, rövidprózával, sajtóműfajokkal próbálkozott.

A fordulatot a BBC-pályázat hozta, amelyre a Szeretik a banánt, elvtársak? című írását küldte el. Ekkor jött rá, valójában a dráma műfaját kedveli leginkább, ezért is iratkozott be a marosvásárhelyi drámaíró szakra. Annak ellenére, hogy azóta a hazai és magyarországi társulatok is többször vitték színpadra drámáit, a kritikusok pedig folyamatosan elismerően beszélnek alkotásairól, mint mondta, olykor ő maga sem tudja eldönteni, hogy egy-egy szövege sikeres lehet-e. A találkozó kísérőprogramjai keretében a színészekkel beszélgethettek az érdeklődők az Alkotni jó! kézműves tárlaton, a Művelődési Ház emeletén koromsötétben lehetett pingpongozni velük, de ki is lehetett „kölcsönözni” őket, a merészebb nézőket pedig improvizációs játékukba is bevonták a színészek.