Matei Vişniec Párizsban élő író, drámaíró volt a Kolozsvári Állami Magyar Színház vendége

Mint Visky elmondta, már régóta tervezik, hogy meghívják Vişniecet, aki 1989 után Románia legtöbbet játszott drámaszerzője, most mégis aktuális a kolozsvári magyar közönség előtti bemutatkozása, hiszen a Koinónia Könyvkiadó gondozásában, Patkó Éva átültetésében megjelent a szerző 5 drámáját tartalmazó kötet. A portrébeszélgetés előtt a színház művészei felolvasószínház keretében mutatták be a könyv címadó darabját, a III. Richárd betiltva avagy jelenetek Mejerhold életéből címűt. A művész elnyomásáról, a cenzúráról szóló előadást követően a beszélgetés során kiderült, hogy a párizsi emigráció éve, 1987 óta Vişniec francia nyelven alkot. Visky kérdésére a szerző elmondta, hogy magával vitte a témáit Párizsba, és azok a franciákat is érdekelték.

Mint mondta, azért ír francia nyelven, mert így meg kell küzdenie a szavakkal. „A román nyelvnek zsarnoka voltam, mert a sajátom volt. Azt tettem vele, amit akartam, kifacsartam, megtörtem, a francia nyelvhez viszont alázatosan viszonyultam, mint egy koldus” – fogalmazott Matei Vişniec. Romániai tartózkodása alatt Vişniec verseket és mintegy 20 drámát írt. 1987-ben harmincegy évesen Franciaországban kapott egy irodalmi ösztöndíjat. Párizsi tartózkodása alatt a bukaresti Nottara Színházban egy nappal a bemutató előtt betiltották a Lovak az ablakban című színművéből készült előadást, így politikai menekültként állampolgárságot kért, és nem tért haza. Ezt követően franciául kezdett el írni, és a Francia Nemzetközi Rádió (RFI) munkatársa lett.

„Újságíróként néha pesszimista vagyok, úgy tapasztalom, hogy az emberiség nem fejlődik, nem tanul a saját hibáiból, egyre kevesebb hangsúlyt fektet a kultúrára. Íróként viszont csökönyösen hiszem, hogy ez nem igaz” – fogalmazott szerda este az író. „Romániában egyébként egyértelmű volt, hogy mi a rossz. Ott a rendszer, a diktatúra volt az ellenség. Amikor kikerültem Franciaországba, rádöbbentem, hogy Nyugaton sokkal alattomosabb, meghatározhatatlanabb az ellenség: az ostobaság, a manipuláció, a szubkultúra” – tette hozzá.

Vişniecet egyébként a Ionesco utáni abszurd megújítójaként szokták emlegetni, „aki az abszurdot nem stílusirányzatnak vagy tünékeny színházi divatnak, hanem a világ állapotának tekinti”. „Az abszurdot a történelem szüli” – szögezte le az író, aki szerint az abszurd felé az utat nem Samuel Beckett nyitja meg, hanem már Csehov. Matei Vişniec, aki regényíróként is nagy sikereket ért el, vallja, hogy az ember lényegét sem a pszichológia, sem a filozófia, sem a történelem nem segít megérteni, csakis az irodalom. „Ha meg akarod érteni a nőt, olvass Proustot” – tette hozzá. Azt is elárulta, hogy darabjai rendezőinek mindig szabad kezet ad, mindig a bemutatón látja először az előadásokat. „Amikor egy drámát megírok, nemcsak a rendezőkre és a színészekre gondolok, hanem az olvasókra is. Számomra fontos, hogy a drámáim az olvasók számára is élvezetesek legyenek” – hangsúlyozta Vişniec. Visky András búcsúzóul reményét fejezte ki, hogy folytatni tudják Vişniec munkásságának megismertetését.