Látogatható a Nagy Imre-emléktárlat

A hétvégén egyébként a művész előtt emlékest is tisztelgett, amelyet nemcsak Nagy Imre születésének évfordulója, de a képtár fennállásának 40. évfordulója is indokolttá tett, ráadásul 111 évvel ezelőtt nyitották meg az első képzőművészeti kiállítást Csíkszeredában – a csíkmindszenti származású Nagy István tárlatát.

Az emlékesten főképp Nagy Imréről, művészeti felfogásáról és hatásáról esett szó, Szabó András dizájner, a Nagy Imre-hagyaték kurátora elmondása szerint főképp neki köszönhető az, amit Banner Zoltán művészettörténész a városról mondott, szerinte ugyanis „Csíkszereda képzőművészeti nagyhatalom\". Szabó szerint Nagy Imre odafigyelt az elődökre, pályája kezdetén többek között Nagy István és a csíkszentgyörgyi Márton Ferenc volt rá nagy hatással.

Szabó András szerint Nagy Imre pályája kezdetén próbált felzárkózni a kor divatjához, megfestette például a marosvásárhelyi cukorgyárban, az agitációs brigád ülésén éneklő munkásnőket, de nem tudta magáénak érezni ezt a stílust. Ekkor született a Hol volt, hol nem volt című festménye, amely egyfajta vágyakozást fejez ki az elveszett szülőföld után, a természettel harmóniában élő embert ábrázolja.

Az emlékesten a képtár létrehozásának körülményeit is felelevenítették. Becze Zoltán újságíró elmondta, hogy az 1968-ban lezajlott megyésítést kísérő magyar identitást erősítő törekvések egyik fontos eseménye volt a galéria alapítása. Akkoriban a kultúrbizottság kezdeményezésére többek között sikerült kiköltöztetni a katonaságot a Mikó-várból és az épületben múzeumot létrehozni, de Nagy Istvánnak is akkoriban avattak emlékművet szülőfalujában, Csíkmindszenten.

Bara Béla, aki részt vett a képtár megnyitóján, elmondta, hogy nagy tömeg volt jelen, arra is emlékezett, hogy a megnyitón felszólaló Sütő András író a zsögödi festővel fenntartott baráti kapcsolatáról beszélt. Nicolae Bucur műkritikus, aki az akkori megyei kultúrbizottság alelnöke volt, elmondta, nagy eredmény volt akkoriban, hogy sikerült kiharcolni a galéria létrehozását, ugyanis addig példátlan volt Romániában, hogy élő művésznek képtárat létesítsenek.

Úgy sikerült véghezvinni a tervet, hogy Nagy Imre a hagyatékát felajánlotta a megyének. Egy bukaresti bizottság fel is értékelte ezt az örökséget, és rájöttek, hogy érdemes a gazdag műtárgygyűjteményért cserébe felajánlani a galériát. A műkritikus szerint a zsögödi festő azért nem szólalt fel a galériamegnyitón, mert ő is egy hatalmas értéket adott át: „Nagy Imrének nem volt mit megköszönnie, hiszen ő is nagy ajándékot adott át\" – mondta. Hozzátette, számára az maradt még emlékezetes, hogy a megnyitónak inkább kulturális íze volt, mint politikai.

Szőcs Lóránt