Kusztos Endre grafikái Marosvásárhelyen

Rövid ideig az erdőszentgyörgyi múzeumban dolgozott, 1965-től viszont szabadfoglalkozású művész. Pályájának alakulását meghatározta a Budapesti Nemzeti Galériában 1972-ben megrendezett egyéni kiállítása. „Bármilyen régi rajzról, legyen is szó, Bandi bácsi most, 83 évesen is mindegyikről tudja, hol készült, mi a története, így alkotásai egyben élete naplóját képezik” – árulta el Vécsi Nagy Zoltán, aki a címekből kiindulva elemezte a művész grafikáit.

Mint mondta, Kusztos egyes rajzainak tematikája áttételesen és árnyaltan kulturális, történelmi jelképekhez kapcsolódik, sőt időnként politikai felhangokat is megpendít a művész. A Ballada vagy a Gótika című szénrajz kulturális vonatkozást közvetít, több cím, mint például a Gerinc vagy a Gyűrődés kétértelmű vagy többértelmű, több képén a fákat emberi vagy állati tulajdonságokkal ruházza fel.

A címek lakonikusan a magyar költészet és zene nagyjait, Ady Endrét vagy Bartók Bélát idézik, rajzai pedig a népdalok rokonai, méltó képi megfelelői az ősi dallamoknak és szövegeknek – vélekedett Vécsi Nagy. Mint kiderült, Kusztos Endre mindig is úgy érezte, ha egy nap nem rajzolt, akkor az a nap számára elveszett.

„Most is naponta rajzolok, festek. Leginkább önarcképeket, azért is növeltem meg ennyire a szakállamat. Utoljára 1957-ben festettem szakállas önarcképeket, és most ismét nekiálltam” – mesélte a művész, akinek régebbi munkáiból állandó tárlat nyílt a szülőfalujában. Kusztos jelenleg Szovátán él – a tulajdonában maradt festményeit, rajzait a városnak ajándékozta, akárcsak azt a családi házat, amelyet a feleségétől örökölt, és ahol a művész halála után képzőművészeti egyesület működik majd. Mint mondta, ígéretet kapott arra is, hogy a város nemzetközi művésztelepet alapít majd a szovátai ingatlanban.