Kultúrmisszió a Bánságban

– Az évad közepén tartunk. Min módosíthat ebben az időszakban az új igazgató?
– Az évad műsorterve adott, ezt az előző vezetőség dolgozta ki, nem változtathatok rajta. Megkötött szerződéseket nem módosíthatok még akkor sem, ha az illető produkció nem fogja tükrözni az én személyes színházi „világnézetemet”, ízlésemet. Az elképzeléseimet csak a 2006–2007-es repertoár viszonylatában lehet majd értelmezni. Ami a színház művészi irányultságát illeti, több dolgot megtartanék Demeter András volt igazgató színházszemléletéből: ő korszerű, a mai emberhez közel álló színházat teremtett, és sikerült kiemelnie a megszűnés határára került Csiky Gergely Színházat a névtelenség állapotából.
– Miben különbözik a bánsági közönség az erdélyi, székelyföldi publikumtól?
– A bánsági hihetetlenül furcsán rétegződött közönség. Vannak más etnikumú nézőink is, már több éve minden előadást lefordítunk románra, így nagyon sokan – akik nem találják meg az elvárásaiknak megfelelő előadástípust a román nemzeti színház kínálatában – hozzánk járnak. A Bánságban a többségi nemzet általában kíváncsi a kisebbségi nemzet kultúrájára, s főleg a színházi kultúrára.
– Milyen típusú előadások sikeresek Temesváron?
– Van egy vékony közönségréteg, amely rendkívül fogékony az alternatív, illetve a kísérletező színházra – egy szélesebb réteg pedig kimondottan a zenés műfajokat igényli. A zenés műfaj elképzeléseim szerint évadonként szerepel majd a repertoáron. Nem valamiféle „tinglitanglit” fogunk előállítani, hiszen már évek óta hozzászoktattuk a közönségünket a magas színvonalú, jó ének- és mozgástechnikát igénylő musicalhez, operetthez. Olyan sikerelőadásokat tudunk magunk mögött, mint a Vértestvérek, A dzsungel könyve vagy a Hegedűs a háztetőn, a Cigánytábor filmadaptáció is hatalmas sikernek örvend, legutóbb pedig a Mágnás Miskát mutattuk be. A Bánságban nem engedhetjük meg magunknak, hogy kizárólag rétegelőadásokat játsszunk, mert a színháznak itt más missziója is van. Olyan kultúrintézménynek kell lennie, amely feladatot vállal az önmagát rohamosan feladó szórványmagyarság identitásőrzésében. Én a színházmenedzselést meg a színház egész működését misszióként értelmezem.
– Milyen lépései vannak a „missziós” munkának?
– Először is egy jól eltervezett repertoár kialakítása, mely sokféle nézői igényt tud kielégíteni, és együttműködés kiváló színházi szakemberekkel. A bérleti rendszer bevezetését tervezem, amely a rendszerváltás után teljesen abbamaradt. A bábtagozat megerősítése stratégiai fontosságú lépés, hiszen a Bánságban a beiskolázandó magyar gyermekeknek csak 25 százaléka jár magyar iskolába, ugyanakkor a színmagyar családokban is többnyire az állam nyelvét használják.
Pályázatomban megjelöltem a mozgásszínházi tagozat létrehozását is. Évekkel ezelőtt több Temes megyei civil szervezet elindított egy néphagyományt meghonosító mozgalmat, amelyet mára már professzionális szintre lehetne emelni. Távlatilag el tudom képzelni egy néptáncegyüttesnek, mint külön tagozatnak a működését a színház keretei között, de gondolkodhatunk akár korszerű mozgásművészeti tagozatban is.
– Így nyilván bővíteni kell a társulatot is. Milyen szempontok szerint alakítja a csapatot?
– A társulatbővítés lehetőségeit a törvények nagyon leszűkítik, de munkatársaimmal megtaláltuk a módját, hogy ennek ellenére fejleszthető legyen a struktúra. Fiatal, tehetséges végzősöket várok, akik hajlandók vállalni a szórványsorsot, és akik felismerik, mit jelent egy tehetséges, jól összeszokott csapat tagjának lenni. Szeretném bővíteni az irodalmi titkárságot, dramaturgot és marketingszakembert alkalmaznék, akikkel kidolgoznánk a közönség színházba csalogatásának technikáit, s az előadásnak, mint árunak az eladását. A bábtagozat személyi állományát szakképzett bábosokkal szeretném megerősíteni. Kovács Leventével, a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem rektorával megállapodtunk, hogy ősztől bánsági fiataloknak nyújtanak szakoktatást, akik majd diplomásként hozzánk szerződnének. Addig is végzős bábtagozatos diákokat látunk vendégül, akik elhoznak egy-egy előadást Temesvárra.
– Milyen gyakran hívnak meg vendégszereplőket, -rendezőket?
– A társulatnak van állandó rendezője Szabó K. István személyében, aki a soron következő bemutatót, Radu Macrinici Mama Lolita (Lolita mama) című darabját állítja színpadra. Természetesen rajta kívül még más alkotók is vendégeink lesznek, elsősorban olyanok, akik a korszerű, de közérthető kifejezési módot gyakorolják, és akik a társulat művészi adottságait szem előtt tartva megpróbálnak a nézőinkhez szóló előadásokat létrehozni.