Közelkép: ördög bújt a felvonóba

A misztikus borzongás, illetve borzongatás iránti igény persze megmaradt, ennek nyomán ezúttal egy klaszszikus toposzt dolgozott fel: az emberek között járó álruhás ördög motívumát. A sallangmentesen csak Ördög címre keresztelt történetnek csupán a 14 oldalas szinopszisa származik Shyamalantól: a további fázisokat a forgatókönyv megírásától a megrendezésig fiatal, de mégis tapasztalt kollégákra bízta, a rendező például az a John Erick Dowdle, aki a spanyol REC című zombihorror amerikai remake-jét, a Karantént rendezte. A horrorisztikus műfaj ennek nyomán nem áll távol tőle – még akkor sem, ha azért a hollywoodi utánlövés elmarad az eredeti film nívójától.

Az Ördög című film egy régi legendára épül: eszerint a patásnak néha szórakozni támad kedve, ezért az elkárhozásra szánt lelkekért személyesen jön el az emberi világba. Ilyenkor előbb összegyűjti a pácienseket, majd közéjük vegyülve módszeresen végez velük, hogy aztán kedvére grillezhesse őket a pokol valamely összkomfortos bugyrában.

Minderről rögtön a film elején értesíti a nézőt a narrátor, így a továbbiakban csupán annyi volt az alkotók teendője, hogy sorban bemutassák a főszereplőket, majd szépen összezárják őket – ezúttal egy hatalmas felhőkarcoló liftjében. A felvonó természetesen elakad, majd néha-néha menetrendszerűen kialszanak a fények, és mikor kigyulladnak, az áldozatok egyike rendszerint valamilyen különlegesen gusztustalan halálnemmel távozik az élők sorából.

A liftbe zárt emberek megmentésére indított akciót egy depressziós rendőrfelügyelő vezényli, akinek családját néhány évvel korábban egy ámokfutó autós ölte meg, majd nyomtalanul távozott a helyszínről – mint később kiderül, ez az információ a végkifejlet szempontjából  meghatározó jelentőséggel bír. A mentőakció természetesen nem sikerül – nem egy átlagos hollywoodi ördögűző történettel állunk szemben, itt a földöntúli erők annyival hatalmasabbak az embernél, hogy esélye sincs felvenni ellenük a küzdelmet – , viszont a történet olyan fordulattal zárul, amely ugyan nem nevezhető a mozitörténelem legnagyobb meglepetésének, de azért képes teljesen más megvilágításba helyezni a történetet.

A sztori jellegéből fakadóan a rendező és az operatőr arra kárhoztatott, hogy statikus beállítások váltakozása révén bontsa ki a történetet, a film háromnegyedében a lift zárt belső terét, illetve az épület egyik felső szintjén berendezett műveleti központot látjuk. Mindezt az alkotók a  film nyitójelenetével kompenzálják: a főszereplők bemutatása közben ötletes és látványos kameramozgással pásztáznak végig a felhőkarcoló előcsarnokán.

A látványrészt erősíti a színhasználat is: a néző szorongását a hideg, fémes árnyalatok fokozzák, ha már az akciónak nem annyira sikerül – a történet ugyanis meglehetősen előre látható. Az első áldozat halálakor ugyan még megborzong az ember, de amikor másodszor is kialszik a liftben a fény, akkor már csak annyi a találgatnivaló, hogy vajon ki is lehet az ördög az öt liftbe szorult elkárhozott közül.

A filmből hiányoznak a hatásvadász, váratlan rémjelenetek, amelyek nyomán a néző vagy betolja az alsónadrágba a sportszeletet, vagy ijedten felugrik, vagy mindkettő – ezt kompenzálja azonban a végén az a fordulat, amelynek során nem csupán az derül ki, hogy melyik szereplő bőrébe bújt a sátán, de az is, hogy az egész kiruccanás több volt egyszerű lélekbegyűjtésnél: konkrét célja volt, amely valójában nem is a liftben rekedt szerencsétleneket érinti.

A film mindezek nyomán nem lesz folyamatosan hivatkozott kultuszdarab, de korrekt iparosmunka, amely egy alkalommal laza esti kikapcsolódást biztosít. Shyamalan a jelek szerint mostanában nem is készül arra, hogy nagyot dobjon: mint kiderült, van még néhány hasonló ötlet a tarsolyában, amelyeket az Ördöggel együtt The Night Chronicles, azaz Az éjszaka krónikái sorozatcím alatt kíván megvalósítani, ugyanilyen formában, azaz oly módon, hogy az alapsztorit ő szolgáltatja, de a meló többi részét feltörekvő fiatal kollégákra bízza. Ha sikerül az Ördög színvonalát tartani, nagyot biztos nem bukik – igaz, nem is ezzel a sorozattal vonul be a mozitörténet panteonjába.