
Ritka az olyan film, ami már az első percekben olyannyira a székéhez szögezi a nézőt, hogy lélegzetvisszafojtva meredjen a vászonra. Alfonso Cuarón Gravitáció című filmje ezen filmek közé tartozik.
2013. október 15., 15:312013. október 15., 15:31
A nyitó képsorok – egy hosszú, ráközelítéses snittből álló űrjelenet – egyszerűen lélegzetelállítóan szépek. Ugyanakkor – szerencsére – nem a látvány a film egyetlen erénye, a történeten végig jelen levő feszültség és a sztori rétegzettsége, mélysége is a jó mozik közé emeli az alkotást. A kamaradrámaként is jellemezhető történet színhelye maga a végtelen űr: a mindössze három szereplő – akiből hamarosan csak kettő marad – egy amerikai űrrepülőgép fedélzetén érkezik a kozmoszba, hogy javítási munkálatokat végezzen a Hubble űrtávcsövön. Egy váratlanul lecsapó űrtörmelék-zápor azonban katasztrófát eredményez: megsemmisíti az űrhajót, így a Sandra Bullock alakította Ryan Stone doktor és a George Clooney által megszemélyesített veterán űrhajós, Matt Kowalski magára marad, és ketten próbálnak meg először a rommá vált űrrepülőgéphez, majd a Nemzetközi Űrállomásra eljutni, hogy visszatérhessenek a Földre.
A Gravitáció jóval több egyszerű akció sci-fi-nél, a történet maga keretként szolgál ahhoz, hogy végig követhessük a gyermeke elvesztése okozta trauma miatt teljesen magába forduló Stone doktornő jellemfejlődését, sőt újjászületését. A film ugyanis metaforaként értelmezhető, a születés, újjászületés metaforájaként, amit Cuarón bizonyos képi megoldások alkalmazásával is nyilvánvalóvá tesz. Stone egy darabig Kowalskira van utalva, azonban amikor egy újabb baleset miatt elszakadnak, már egyedül kell boldogulnia – vagyis az új élet születésében itt ér véget a férfi szerepe. A hosszú, fehér kötelet az űr sötét háttere előtt maga után vonszoló fehér űrruhás alak a spermiumot idézi, de hogy az egész metafora még egyértelműbb legyen, azt Cuarón kissé talán már túlságosan is szájbarágósan oldja meg, amikor Stone végre bejut az űrállomásra, és ott űrruhájától megszabadulva, a súlytalanság állapotában lebegve, a tekergő csövek között magzati pózt vesz fel. Innen következik az újabb fejezet, amikor saját erejéből kell a végzetesen megrongálódott ISS-ről a kínai űrállomásra eljutnia, hogy aztán a „születés” traumáját megélve egy tóból másszon ki, és megtegye az első bizonytalan, majd egyre határozottabb lépéseket az új élet felé.
A film igazi jutalomjáték Sandra Bullock számára, aki a kötelező hepienddel végződő romantikus komédiák világából most feljebb lépve meggyőzően alakítja a letargiából felébredő, és a kiélezett helyzetben a küzdeni tudást magában felfedező karaktert. Jó pont az is, hogy több, korábbi űrfilmre való utalás is helyet kapott a műben – az összekötő kapcsot Ed Harris játssza, aki Az igazak című filmben John Glennt játszotta, az Apollo 13-ban pedig a küldetésirányítót. Ezúttal is utóbbi szerepben találkozunk vele, igaz, csak a hangját hallva. Meglehetősen kínos ugyanakkor az a jelenet, amely a WALL-E című, amúgy kitűnő animációs filmet idézi, és amelyben Stone egy tűzoltó készüléket használ „hajtóműként” az űrben. Ugyancsak túltolták azt az epizódot, amelyben a nézők hosszasan csodálhatják Stone súlytalanságban lebegő könnycseppjeit 3D-ben.
A pozitívumok azonban jócskán felülmúlják a film negatívumait – kezdve attól, hogy a fizikai realitásokat tiszteletben tartva nem alkalmaztak hangeffektusokat az űrben játszódó pusztulásjelenetekben, egészen addig, hogy a képi világ lélegzetelállítóan van megkomponálva. Ezt a filmet tényleg csak 3D-ben érdemes megnézni, különben elvész az esztétikai élmény. A lényeg ugyanakkor mégis az, hogy érdemes megnézni, Alfonso Cuarón ugyanis a 2006-os Az ember gyermeke után újabb kitűnő sci-fit forgatott „az élet él és élni akar” témában.
Gravitáció. (amerikai sci-fi, 90 perc, 2013).
Rendezte: Alfonso Cuarón. Szereplők: George Clooney, Sandra Bullock, Basher Savage. Írta: Alfonso Cuarón, Jonás Cuarón, Rodrigo García. Kép: Emmanuel Lubezki, Michael Seresin. Zene: Steven Price. Értékelés az 1-10-es skálán: 9
Tizedik születésnapjára készül a WonderPuck utcai fesztivál, az újdonságokat is tartogató, ingyenesen látogatható jubileumi eseményt szeptember 4. és 6. között szervezik Kolozsváron.
A franciaországi Antibes-ban működő Musée Picasso gyűjteményéből 69 Pablo Picasso-alkotást láthat a közönség a Picasso en visite című kiállításon, amely szeptember 17-én nyílik Temesváron, az Art Encounters új kiállítóterében.
Meghalt Nádas Péter író szerda reggel 8 órakor gombosszegi otthonában – közölték a művész Facebook-oldalán a család kérésére.
Bálint Tibor türei bujkakészítő a Népművészet Mestere kitüntetésben részesült, Kovács Pali Ferenc mákófalvi népi bútorfestő a Csokonai Vitéz Mihály-díjat kapta meg szombaton a 40. Mesterségek Ünnepén, a budai Várban.
A politika helyett a közművelődést választotta. Interjúnk második részében a nyolcvanéves Szabó Zsolt irodalomtörténész a Művelődés megmentéséről, a Kolozsvár Társaságról és a fiatalok megszólításáról beszélt.
Nyolcvanévesen is megállás nélkül dolgozik Szabó Zsolt. Interjúnk első részében családi örökségről, Benedek Elekről, a kommunista cenzúráról és a közösség szolgálatáról beszél a Kolozsvár Társaság elnöke.
Szeptember 10–12. között a Nexus Nemzetközi Színházi Fesztivállal nyitja évadát a Békéscsabai Jókai Színház: a háromnapos találkozón magyarországi, romániai, ukrajnai és szerbiai társulatok kilenc előadással, hat versenyprodukcióval mutatkoznak be.
Mit lehet megmutatni egy korán félbeszakadt életműből? Milyen is volt a húsz évvel ezelőtti Csíkszereda? És miért fontos emlékezni? Hátrahagyott pillanatok 2001–2006 címmel nyílik kiállítás Krausz Károly Róbert munkáiból Csíkszeredában.
Megújult a temesvári-józsefvárosi több mint százéves víztorony, és nemsokára megnyitja kapuit a látogatók előtt.
A felújított Kemény-kúriába költözhet vissza ősszel a sarmasági falumúzeum, amely másfél évig nem volt látogatható a felújítási munkálatok miatt. Most gyűjtés indult: a helyiektől régi használati tárgyakat, népviseleteket, néprajzi emlékeket várnak.
szóljon hozzá!