
Ritka az olyan film, ami már az első percekben olyannyira a székéhez szögezi a nézőt, hogy lélegzetvisszafojtva meredjen a vászonra. Alfonso Cuarón Gravitáció című filmje ezen filmek közé tartozik.
2013. október 15., 15:312013. október 15., 15:31
A nyitó képsorok – egy hosszú, ráközelítéses snittből álló űrjelenet – egyszerűen lélegzetelállítóan szépek. Ugyanakkor – szerencsére – nem a látvány a film egyetlen erénye, a történeten végig jelen levő feszültség és a sztori rétegzettsége, mélysége is a jó mozik közé emeli az alkotást. A kamaradrámaként is jellemezhető történet színhelye maga a végtelen űr: a mindössze három szereplő – akiből hamarosan csak kettő marad – egy amerikai űrrepülőgép fedélzetén érkezik a kozmoszba, hogy javítási munkálatokat végezzen a Hubble űrtávcsövön. Egy váratlanul lecsapó űrtörmelék-zápor azonban katasztrófát eredményez: megsemmisíti az űrhajót, így a Sandra Bullock alakította Ryan Stone doktor és a George Clooney által megszemélyesített veterán űrhajós, Matt Kowalski magára marad, és ketten próbálnak meg először a rommá vált űrrepülőgéphez, majd a Nemzetközi Űrállomásra eljutni, hogy visszatérhessenek a Földre.
A Gravitáció jóval több egyszerű akció sci-fi-nél, a történet maga keretként szolgál ahhoz, hogy végig követhessük a gyermeke elvesztése okozta trauma miatt teljesen magába forduló Stone doktornő jellemfejlődését, sőt újjászületését. A film ugyanis metaforaként értelmezhető, a születés, újjászületés metaforájaként, amit Cuarón bizonyos képi megoldások alkalmazásával is nyilvánvalóvá tesz. Stone egy darabig Kowalskira van utalva, azonban amikor egy újabb baleset miatt elszakadnak, már egyedül kell boldogulnia – vagyis az új élet születésében itt ér véget a férfi szerepe. A hosszú, fehér kötelet az űr sötét háttere előtt maga után vonszoló fehér űrruhás alak a spermiumot idézi, de hogy az egész metafora még egyértelműbb legyen, azt Cuarón kissé talán már túlságosan is szájbarágósan oldja meg, amikor Stone végre bejut az űrállomásra, és ott űrruhájától megszabadulva, a súlytalanság állapotában lebegve, a tekergő csövek között magzati pózt vesz fel. Innen következik az újabb fejezet, amikor saját erejéből kell a végzetesen megrongálódott ISS-ről a kínai űrállomásra eljutnia, hogy aztán a „születés” traumáját megélve egy tóból másszon ki, és megtegye az első bizonytalan, majd egyre határozottabb lépéseket az új élet felé.
A film igazi jutalomjáték Sandra Bullock számára, aki a kötelező hepienddel végződő romantikus komédiák világából most feljebb lépve meggyőzően alakítja a letargiából felébredő, és a kiélezett helyzetben a küzdeni tudást magában felfedező karaktert. Jó pont az is, hogy több, korábbi űrfilmre való utalás is helyet kapott a műben – az összekötő kapcsot Ed Harris játssza, aki Az igazak című filmben John Glennt játszotta, az Apollo 13-ban pedig a küldetésirányítót. Ezúttal is utóbbi szerepben találkozunk vele, igaz, csak a hangját hallva. Meglehetősen kínos ugyanakkor az a jelenet, amely a WALL-E című, amúgy kitűnő animációs filmet idézi, és amelyben Stone egy tűzoltó készüléket használ „hajtóműként” az űrben. Ugyancsak túltolták azt az epizódot, amelyben a nézők hosszasan csodálhatják Stone súlytalanságban lebegő könnycseppjeit 3D-ben.
A pozitívumok azonban jócskán felülmúlják a film negatívumait – kezdve attól, hogy a fizikai realitásokat tiszteletben tartva nem alkalmaztak hangeffektusokat az űrben játszódó pusztulásjelenetekben, egészen addig, hogy a képi világ lélegzetelállítóan van megkomponálva. Ezt a filmet tényleg csak 3D-ben érdemes megnézni, különben elvész az esztétikai élmény. A lényeg ugyanakkor mégis az, hogy érdemes megnézni, Alfonso Cuarón ugyanis a 2006-os Az ember gyermeke után újabb kitűnő sci-fit forgatott „az élet él és élni akar” témában.
Gravitáció. (amerikai sci-fi, 90 perc, 2013).
Rendezte: Alfonso Cuarón. Szereplők: George Clooney, Sandra Bullock, Basher Savage. Írta: Alfonso Cuarón, Jonás Cuarón, Rodrigo García. Kép: Emmanuel Lubezki, Michael Seresin. Zene: Steven Price. Értékelés az 1-10-es skálán: 9
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.
szóljon hozzá!