Miközben ma az erdélyi közélet egyik legmediatizáltabb gazdasági – és bulvár – jelensége a holland sörgyártó óriás és egy kis erdélyi sörgyár közötti konfliktus, a filmipar egy sokkal jelentősebb, a Heineken világmárkával kapcsolatos konfliktust idéz fel: a Freddy Heineken elrablása című idei filmben azt az 1983-as eseményt dolgozzák fel, amikor öt, nehéz anyagi helyzetbe került holland férfi abban látta az egyetlen kiutat, hogy elrabolja a söripari konszern névadó-tulajdonosát.
2015. április 28., 09:292015. április 28., 09:29
A tetovált lány sorozatverziójának rendezője, Daniel Alfredson filmjében alig több mint másfél órában zsúfolják össze a több évig húzódó eseményeket. (A forgatókönyv megírásában egyébként a Heineken-emberrablásról szóló riportkötet szerzője, Peter R. de Vries is közreműködött).
A kissé hosszúra nyúló expozícióban megismerkedünk az öt főszereplővel: egyszerű holland vállalkozók, akik a gazdasági válság miatt pénzzavarba kerültek, és mivel bankhitelre sem tudnak szert tenni, ráadásul a holland törvények is az éppen elhagyatottan álló ingatlanukba beköltözött csavargók jogait védik a tulajdonosokkal szemben, úgy döntenek, bűncselekmény révén próbálják megszerezni a szükséges pénzt.
Végül arra a következtetésre jutnak, hogy elrabolják a Heineken-birodalom idős tulajdonosát, akiért aztán 35 millió guldenes váltságdíjat kérnek. Az akció előkészítése rendben lezajlik, ahogy az emberrablás is – a film ezt követően a hatóságok késlekedése miatt az emberrablók között kialakuló konfliktust, majd a bukásukat mutatja be.
Bár a sztori elején meglehetősen sok információt kapunk az emberrablók két vezetőjéről, a film hiányossága, hogy nagyvonalúan elsiklik afölött, hogyan tervelhetett ki öt egyszerű polgár úgy egy ilyen bonyolult bűncselekményt, mintha profi bűnözők lennének, ehelyett magától értetődő tényként kezeli például azt, hogy fű alatt egy rakás fegyverre tesznek szert, amelyekkel aztán még az emberrablás előtt szintén profi módon kirabolnak egy pénzszállító autót is.
A felpörgő cselekmény aztán egy idő után annyira epizódszerűen villantja fel a történéseket, mintha csupán kiragadott részleteket látnánk egy hosszabb filmből, ezért aztán az összefüggések sem mindig világosak. A dokumentarista vonalhoz tartozik, hogy mai napig nem tudni, ki dobta fel az amúgy sötétben tapogatózó rendőröknél az elkövetőket – ezért aztán a film meg sem próbál kreatívnak lenni, találgatásokba bocsátkozni, ehelyett egy csapásra rövidre zárja a történetet a rendőrségi rajtaütésekkel, ami nem kevés hiányérzetet hagy a nézőben.
A produkcióhoz több neves színészt is megnyertek – Sir Anthony Hopkins az idős Heineken szerepében ezúttal is jó, míg Sam Worthingtonnak most is vívódó keményfiút kell játszania.
A Freddy Heineken elrablása akár nagyon jó film is lehetett volna, ha az alkotók nagyobb hangsúlyt fektetnek a karakterek közötti viszonyok alakulására és a közöttük kialakuló feszültségek okainak kibontására.
Ehelyett egy teljesen átlagos, kapkodó film lett a végeredmény, ami semmi egyebet nem tesz, mint gépiesen felmondja az emberrablás sztoriját. Olyan, mint amikor az ember belekortyol egy ígéretesnek tűnő, addig még nem kóstolt sörbe – amiről azonban kiderül, hogy csupán ugyanolyan szürke és semmitmondó ipari sör, mint bármelyik multicég lépten-nyomon kapható terméke.
Freddy Heineken elrablása (Kidnapping Freddy Heineken – belga–holland–angol akciófilm, 2015, 95 perc). Rendezte: Daniel Alfredson. Szereplők: Sir Anthony Hopkins, Sam Worthinngton, Jim Sturgess, Ryan Kwanten, Jemima West, Thomas Cocquerel, Mark van Euwen. Írta: William Brookfiled, Peter R. de Vries. Kép: Fredrick Bäckar. Zene: Clay Duncan, Lucas Vidal.
Értékelés az 1–10-es skálán: 7
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Janovics Jenő, a kolozsvári és európai filmművészet úttörője emlékére új díjat ad át idéntől a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) – közölték szerdán a szemle szervezői.
Emlékévet hirdettek Kallós Zoltán szellemi örökségének bemutatására. A programsorozat célja, hogy a nagyközönség átfogó képet kapjon munkásságáról, és ismét reflektorfénybe kerüljön a magyar népzene, valamint a táncházmozgalom hagyománya.
Demeter András kulturális miniszter kedden bejelentette: visszavonják azt a minisztériumi kezdeményezést, amely a közszolgálati színházakban és koncertintézményekben napi munkaidő-jelentések bevezetését írta volna elő.
Két évtized elteltével újra színházi fesztivált szerveznek Marosvásárhelyen – jelentette be kedden Facebook-oldalán a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata.
Nyílt levelet tett közzé hétfőn az UNITER (Román Színházi Szövetség) szenátusa: a több rendező, színész, színházi alkotó által aláírt nyilatkozatban tiltakoznak a bürokrácia ellen.
Szuggesztív erejű előadás készült Sardar Tagirovsky rendezésében Szatmárnémetiben, a Harag György Társulatnál: Mihail Bulgakov halhatatlan, A Mester és Margarita című művén alapuló, jól sikerült produkciót láthat a közönség.
Életének 93. évében, csütörtökön éjjel elhunyt Vásáry Tamás, a nemzet művésze, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, karmester, a Szent István Rend birtokosa a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja.
Marosvásárhelyen és Kolozsváron is bemutatják hamarosan a Kossuth- és a Nemzet Művésze-díjjal kitüntetett ének- és mesemondó, Berecz András pályáját, szerteágazó életművét a teljesség igénye nélkül ismertető portréfilmet.
Fennállásának 76. évfordulóját ünnepli a Puck Bábszínház február 5-én, csütörtökön. A születésnap alkalmából ünnepi előadás-sorozattal készül a bábszínház román és magyar tagozata.
A Kölcsey-díj 2003 óta íródó történetében ő az első magyarországi születésű, nem Aradon élő személy, aki megkapta a kitüntetést, amelyet a magyar kultúra és a magyar identitás megőrzése, ápolása terén kifejtetett munka elismeréseként osztanak ki.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!