Miközben ma az erdélyi közélet egyik legmediatizáltabb gazdasági – és bulvár – jelensége a holland sörgyártó óriás és egy kis erdélyi sörgyár közötti konfliktus, a filmipar egy sokkal jelentősebb, a Heineken világmárkával kapcsolatos konfliktust idéz fel: a Freddy Heineken elrablása című idei filmben azt az 1983-as eseményt dolgozzák fel, amikor öt, nehéz anyagi helyzetbe került holland férfi abban látta az egyetlen kiutat, hogy elrabolja a söripari konszern névadó-tulajdonosát.
2015. április 28., 09:292015. április 28., 09:29
A tetovált lány sorozatverziójának rendezője, Daniel Alfredson filmjében alig több mint másfél órában zsúfolják össze a több évig húzódó eseményeket. (A forgatókönyv megírásában egyébként a Heineken-emberrablásról szóló riportkötet szerzője, Peter R. de Vries is közreműködött).
A kissé hosszúra nyúló expozícióban megismerkedünk az öt főszereplővel: egyszerű holland vállalkozók, akik a gazdasági válság miatt pénzzavarba kerültek, és mivel bankhitelre sem tudnak szert tenni, ráadásul a holland törvények is az éppen elhagyatottan álló ingatlanukba beköltözött csavargók jogait védik a tulajdonosokkal szemben, úgy döntenek, bűncselekmény révén próbálják megszerezni a szükséges pénzt.
Végül arra a következtetésre jutnak, hogy elrabolják a Heineken-birodalom idős tulajdonosát, akiért aztán 35 millió guldenes váltságdíjat kérnek. Az akció előkészítése rendben lezajlik, ahogy az emberrablás is – a film ezt követően a hatóságok késlekedése miatt az emberrablók között kialakuló konfliktust, majd a bukásukat mutatja be.
Bár a sztori elején meglehetősen sok információt kapunk az emberrablók két vezetőjéről, a film hiányossága, hogy nagyvonalúan elsiklik afölött, hogyan tervelhetett ki öt egyszerű polgár úgy egy ilyen bonyolult bűncselekményt, mintha profi bűnözők lennének, ehelyett magától értetődő tényként kezeli például azt, hogy fű alatt egy rakás fegyverre tesznek szert, amelyekkel aztán még az emberrablás előtt szintén profi módon kirabolnak egy pénzszállító autót is.
A felpörgő cselekmény aztán egy idő után annyira epizódszerűen villantja fel a történéseket, mintha csupán kiragadott részleteket látnánk egy hosszabb filmből, ezért aztán az összefüggések sem mindig világosak. A dokumentarista vonalhoz tartozik, hogy mai napig nem tudni, ki dobta fel az amúgy sötétben tapogatózó rendőröknél az elkövetőket – ezért aztán a film meg sem próbál kreatívnak lenni, találgatásokba bocsátkozni, ehelyett egy csapásra rövidre zárja a történetet a rendőrségi rajtaütésekkel, ami nem kevés hiányérzetet hagy a nézőben.
A produkcióhoz több neves színészt is megnyertek – Sir Anthony Hopkins az idős Heineken szerepében ezúttal is jó, míg Sam Worthingtonnak most is vívódó keményfiút kell játszania.
A Freddy Heineken elrablása akár nagyon jó film is lehetett volna, ha az alkotók nagyobb hangsúlyt fektetnek a karakterek közötti viszonyok alakulására és a közöttük kialakuló feszültségek okainak kibontására.
Ehelyett egy teljesen átlagos, kapkodó film lett a végeredmény, ami semmi egyebet nem tesz, mint gépiesen felmondja az emberrablás sztoriját. Olyan, mint amikor az ember belekortyol egy ígéretesnek tűnő, addig még nem kóstolt sörbe – amiről azonban kiderül, hogy csupán ugyanolyan szürke és semmitmondó ipari sör, mint bármelyik multicég lépten-nyomon kapható terméke.
Freddy Heineken elrablása (Kidnapping Freddy Heineken – belga–holland–angol akciófilm, 2015, 95 perc). Rendezte: Daniel Alfredson. Szereplők: Sir Anthony Hopkins, Sam Worthinngton, Jim Sturgess, Ryan Kwanten, Jemima West, Thomas Cocquerel, Mark van Euwen. Írta: William Brookfiled, Peter R. de Vries. Kép: Fredrick Bäckar. Zene: Clay Duncan, Lucas Vidal.
Értékelés az 1–10-es skálán: 7
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Biztonságban őrizné, szakszerűen feltárná és a kortárs, helyi zenei élet számára elérhetővé tenné az Erdélyben egykor működő zeneszerzők, művészek megvalósításait a frissen megalakult Erdélyi Zeneszerzők Archívuma. Sófalvi Emese muzikológussal beszéltünk.
Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása kapta a Legjobb monodráma díját az idén 12. alkalommal megrendezett tatabányai MOST Feszten. Harsányi Attila címszereplő három egyórás darabot mutatott be egymásután.
Gyermekoperát mutatnak be a kincses városban ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében: Mester Dávid zeneszerző művének premierjét április 2-án tartják – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
Hosszas betegség után vasárnap 79 éves korában elhunyt Nádasdy Ádám nyelvész, költő és műfordító – közölte a család kérésére Török András Budapest-történész, a Fortepan menedzsere hétfőn az MTI-vel.
Kallós Zoltán egyszerre jelent mércét, példát és kapaszkodót a magyar nemzetnek – jelentette ki Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár szombaton este Kolozsváron, a Kallós 100 emlékév erdélyi nyitórendezvényén.
Bogdán Zsoltot, a Kolozsvári Állami Magyar Színház többszörös UNITER-díjas, Jászai Mari-díjas, Kiváló művész címmel kitüntetett színművészét arra kértük, fogalmazza meg a Krónikának a benne felmerülő gondolatokat a színház világnapja alkalmából.
Gazdag programkínálattal ünnepli a színház világnapját pénteken, március 27-én a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház.
A Kolozsvári Magyar Operában koncertszínházzal, a magyarországi közmédián portréfilmmel, tematikus műsorokkal tisztelegnek a 100 éve született Kallós Zoltán emléke előtt.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája új programsorozatot indít útjára idén. Az Olvasatórium kritikusi kerekasztal első eseményét március 26-án, csütörtökön 19 órától tartják.
Szatmárnémetiben rendez Tompa Gábor, a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója, aki a Harag György Társulattal állítja színpadra Eugène Ionesco: A kopasz énekesnő című műve alapján készülő előadást.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!