Miközben ma az erdélyi közélet egyik legmediatizáltabb gazdasági – és bulvár – jelensége a holland sörgyártó óriás és egy kis erdélyi sörgyár közötti konfliktus, a filmipar egy sokkal jelentősebb, a Heineken világmárkával kapcsolatos konfliktust idéz fel: a Freddy Heineken elrablása című idei filmben azt az 1983-as eseményt dolgozzák fel, amikor öt, nehéz anyagi helyzetbe került holland férfi abban látta az egyetlen kiutat, hogy elrabolja a söripari konszern névadó-tulajdonosát.
2015. április 28., 09:292015. április 28., 09:29
A tetovált lány sorozatverziójának rendezője, Daniel Alfredson filmjében alig több mint másfél órában zsúfolják össze a több évig húzódó eseményeket. (A forgatókönyv megírásában egyébként a Heineken-emberrablásról szóló riportkötet szerzője, Peter R. de Vries is közreműködött).
A kissé hosszúra nyúló expozícióban megismerkedünk az öt főszereplővel: egyszerű holland vállalkozók, akik a gazdasági válság miatt pénzzavarba kerültek, és mivel bankhitelre sem tudnak szert tenni, ráadásul a holland törvények is az éppen elhagyatottan álló ingatlanukba beköltözött csavargók jogait védik a tulajdonosokkal szemben, úgy döntenek, bűncselekmény révén próbálják megszerezni a szükséges pénzt.
Végül arra a következtetésre jutnak, hogy elrabolják a Heineken-birodalom idős tulajdonosát, akiért aztán 35 millió guldenes váltságdíjat kérnek. Az akció előkészítése rendben lezajlik, ahogy az emberrablás is – a film ezt követően a hatóságok késlekedése miatt az emberrablók között kialakuló konfliktust, majd a bukásukat mutatja be.
Bár a sztori elején meglehetősen sok információt kapunk az emberrablók két vezetőjéről, a film hiányossága, hogy nagyvonalúan elsiklik afölött, hogyan tervelhetett ki öt egyszerű polgár úgy egy ilyen bonyolult bűncselekményt, mintha profi bűnözők lennének, ehelyett magától értetődő tényként kezeli például azt, hogy fű alatt egy rakás fegyverre tesznek szert, amelyekkel aztán még az emberrablás előtt szintén profi módon kirabolnak egy pénzszállító autót is.
A felpörgő cselekmény aztán egy idő után annyira epizódszerűen villantja fel a történéseket, mintha csupán kiragadott részleteket látnánk egy hosszabb filmből, ezért aztán az összefüggések sem mindig világosak. A dokumentarista vonalhoz tartozik, hogy mai napig nem tudni, ki dobta fel az amúgy sötétben tapogatózó rendőröknél az elkövetőket – ezért aztán a film meg sem próbál kreatívnak lenni, találgatásokba bocsátkozni, ehelyett egy csapásra rövidre zárja a történetet a rendőrségi rajtaütésekkel, ami nem kevés hiányérzetet hagy a nézőben.
A produkcióhoz több neves színészt is megnyertek – Sir Anthony Hopkins az idős Heineken szerepében ezúttal is jó, míg Sam Worthingtonnak most is vívódó keményfiút kell játszania.
A Freddy Heineken elrablása akár nagyon jó film is lehetett volna, ha az alkotók nagyobb hangsúlyt fektetnek a karakterek közötti viszonyok alakulására és a közöttük kialakuló feszültségek okainak kibontására.
Ehelyett egy teljesen átlagos, kapkodó film lett a végeredmény, ami semmi egyebet nem tesz, mint gépiesen felmondja az emberrablás sztoriját. Olyan, mint amikor az ember belekortyol egy ígéretesnek tűnő, addig még nem kóstolt sörbe – amiről azonban kiderül, hogy csupán ugyanolyan szürke és semmitmondó ipari sör, mint bármelyik multicég lépten-nyomon kapható terméke.
Freddy Heineken elrablása (Kidnapping Freddy Heineken – belga–holland–angol akciófilm, 2015, 95 perc). Rendezte: Daniel Alfredson. Szereplők: Sir Anthony Hopkins, Sam Worthinngton, Jim Sturgess, Ryan Kwanten, Jemima West, Thomas Cocquerel, Mark van Euwen. Írta: William Brookfiled, Peter R. de Vries. Kép: Fredrick Bäckar. Zene: Clay Duncan, Lucas Vidal.
Értékelés az 1–10-es skálán: 7
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
A színház a pillanat tünékeny művészete, ekként az emberi létezés múlandóságának metaforájává válhat – többek közt ez egyik fő gondolata Tiago Rodrigues kortárs szerző darabjának, amelynek magyar nyelvű ősbemutatóját tartotta a szatmári társulat.
Megjelent magyarul Doina Gecse-Borgovan brăilai születésű, több mint három évtizede Kolozsváron élő rádiós újságíró, író kisprózákat felsorakoztató, Haza: úton című kötete.
A szeretet, ami megmarad című izlandi film érkezik a romániai mozikba – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület. Az izlandi filmet 12 éven felülieknek ajánlják és számos romániai városban vetítik.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!