
Valami nagyon működik a Martin Scorsese és Leonardo DiCaprio között: a neves rendező és az egyre elismertebb színész A tégla, Az aviátor és a Viharsziget után sokadik közös filmjét forgatta, és az eredmény ezúttal is több mint kielégítő.
2014. január 21., 19:582014. január 21., 19:58
2014. január 22., 14:122014. január 22., 14:12
A Wall Street farkasa, amely a címszereplő Jordan Belfort önéletrajzi regénye alapján született, a tőzsdei alkuszok világát mutatja be, olyan karaktereket tárva a néző elé, amelyekhez képest Gordon Gekko, a Tőzsdecápák legendás főgonosz brókere az üdvhadsereg adománygyűjtő önkéntese.
A fekete humorral és öniróniával gazdagon fűszerezett film főhőse egyes szám első személyben meséli el élettörténetét, amely a legkevésbé sem nevezhető szokványosnak: a New Yorkba fölkerült fiatal bróker a semmiből építi fel alkuszcégét, amely annyira sikeres, hogy szinte pillanatok alatt és szemtelenül fiatalon válik kőgazdaggá. Igaz, hogy mindezt részben törvénytelen ügyletek révén éri el, de ez mellékes: nem az erkölcs számít, hanem az, hogy elég pénz legyen a luxusvillákra és -autókra, a nőkre és a kábítószerre.
Belfort ugyanis kezdő brókerként megfogadta egykori főnöke, Mark Hanna (Matthew McConaughey zseniális epizódszerepe) tanácsát, miszerint a pénz minden, az az életforma pedig, amelyet ők választottak maguknak, drogok nélkül nem működik. Minden megy, mint a karikacsapás, a kilencvenes évek közepére összejön a hófehér Ferrari, a világszép feleség, valamint a saját kastély és jacht, orgia orgiát ér, dől a pénz. Ekkorra azonban az FBI figyelmét is fölkeltik az illegális ügyletek, és a nyomozással megbízott ügynök nem nyugszik, amíg le nem leplezi Belfort ügyleteit.
A film sok tekintetben egy másik, szintén önéletrajzi regényből született, hasonló tematikájú mozit idéz, a James Dearden rendezte, Ewan McGregor főszereplésével forgatott Csődtömeget, amely azt meséli el, hogyan döntötte be a főszereplő egymaga a Barings bankot. Emellett az utóbbi évek egyik legjobb tőzsdei témájú filmjét, a Krízispontot is idézi – ez volt az a mozi, amely a lehető legélethűbben, gyomorszorítóan feszes történetszövéssel és kitűnő színészi alakítások révén mutatta be, miért is tört ki a 2008-as gazdasági világválság, és milyen magatartás vezetett a csődhöz.
A Wall Street farkasa is pontosan ezt a témát járja körül: hogyan öli ki a töméntelen, viszonylag könnyen, az ügyfelek átverése révén megszerezhető pénz az erkölcs utolsó morzsáit is azokból, akik a világ első számú pénzügyi központjának működéséért felelnek. Mindezt a Krízisponthoz hasonlóan sokkal hitelesebben és mélyebben teszi, mint Oliver Stone harmatgyenge 2010-es Tőzsdecápák-folytatása, a Tőzsdecápák 2 – A pénz nem alszik.
Már csak azért is, mert nem fullad olcsó moralizálásba: hiába omlik össze minden Belfort körül, és hiába kerül pár évre börtönbe, nehéz azt állítani, hogy elnyerte méltó büntetését. Hiszen vagyona miatt a börtönben is kiemelt elbánásban részesül, a zárás pedig azt sejteti, hogy nem kell aggódni: ismét mindent elölről kezdve is képes lesz újra vagyont szerezni. (Csupán a regény megfilmesítési jogáért egymillió dollárt kapott.)
A film Leonardo DiCaprio újabb kitűnő alakítása miatt is figyelemre méltó, az egyre érettebbé váló színész játéka nyomán a meglehetősen hosszú játékidő sem tűnik elviselhetetlennek – az egyik legjobb rész az a hosszú jelenet, amelyben mély beleéléssel olyan, hadvezérektől megszokott, lelkesítő beszédet tart munkatársainak, hogy az egyébként kiváló szónokként ismert néhai Patton tábornok is elismerően csettintett volna, ha hallhatja.
Mindent öszszevetve, A Wall Street farkasával a Scorsese–DiCaprio-duó újabb figyelemre méltó alkotást tett le az asztalra, amelyre a háromórás játékidő ellenére is érdemes jegyet váltani.
A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street. Amerikai életrajzi dráma, 179 perc, 2013). Rendezte: Martin Scorsese. Szereplők: Leonardo DiCaprio, Jonah Hill, Matthew McConaughey, Jon Favreau, Matgot Robbie, Jon Bernthal, Kyle Chandler. Írta: Terence Winter. Kép: Rodrigo Prieto. Zene: Howard Shore.
Értékelés az 1-10-es skálán: 9
Erdélyi társulatok és alkotók szerezték meg a legfontosabb elismerések jelentős részét a Magyar Színházak 38. Kisvárdai Fesztiválján.
Visky András Kitelepítés című regényének német kiadása, a Die Aussiedlung kapta a Nemzetközi Irodalmi Díjat (Internationaler Literaturpreis) – jelentette be a marosvásárhelyi születésű szerző kiadója, a Jelenkor Kiadó szombaton Facebook-oldalán.
Krasznahorkai László „dühödt értetlenséggel” fogadta nemrég a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) elnökétől azt a kérdést, hogy ha az jelölné a Nemzet Művésze elismerésre, elfogadná-e.
Bemutatóval zárja évadát a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a közönség július 3-án és 4-én 19 órától láthatja a FESTEN című előadást Eugen Jebeleanu rendezésében.
Idén tavasszal rosszindulatú daganatos betegséget diagnosztizáltak Ákosnál: az 58 éves, Kossuth-díjas dalszerző-énekes nemrégiben komoly műtéten esett át.
Későn debütált, mégis néhány év alatt a kortárs svéd irodalom egyik legismertebb szerzője lett. A Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten Karin Smirnoff írásról, Svédország átalakulásáról és könyvei kelet-európai sikerének lehetséges okairól beszélt.
Vallasek Júlia kolozsvári műfordítót jutalmazta Dsida Jenő-díjjal a Romániai Írók Szövetsége Jane Austen műveinek, valamint Doina Gecse-Borgovan Rătăciri deliberate/Haza: úton című könyvének magyarra való átültetéséért.
Négy napon keresztül várja a kortárs irodalom szerelmeseit a Bánffy-palota udvarán megnyitott, 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét. A megnyitó keretében átadták a Kolozsvár Büszkesége díjakat.
Átadták Országos Színházi Találkozó (OSZT) díjait vasárnap Debrecenben: a szakmai zsűri 12 kategóriában, a MASZK-SzíDoSz színészzsűri pedig 4 csoportban hirdetett győzteseket vasárnap.
Holtai Gábor Itt érzem magam otthon című filmje nyerte el a jubileumi, 25. alkalommal megrendezett kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) közönségdíját a szombat este megtartott díjátadón.
szóljon hozzá!