„Pásztorbottal a kezemben megálltam a lencse előtt, őrizni Szent Anna tavát" – ez a fotó is szerepel a kötetben
Farkas Árpád Kossuth-díjas költő esszéi, glosszái, tárcái, valamint a vele készült interjúk olvashatók a nemrég megjelent, Nem ilyen lovat akartam című kiadványban. „Szeretem bizony én szabadságát a szónak” – vallja a költő, aki megkeresésünkre úgy fogalmazott, napjainkban más és erősebb hangsúlyt kap a szó jelzője, hogy igaz is legyen.
2021. január 22., 13:502021. január 22., 13:50
A versek egyfajta „hátországa” Farkas Árpád Kossuth-díjas költő nemrég napvilágot látott, prózai írásokat tömörítő gyűjteményes kötete. A több mint hatszáz oldalas, Nem ilyen lovat akartam című kiadvány az irodalomban és közéletben is meghatározó szerepet betöltő költő esszéiből, glosszáiból, tárcáiból, valamint a vele készült interjúkból készült.
A könyv tekintélyes volumenű, szép kivitelezésű, fotókkal illusztrált visszatekintés és kordokumentum, a publicisztikákból az elmúlt évtizedek erdélyi irodalmi mozgásai, a közélet és politika különféle rétegei, Háromszék, Székelyföld, Erdély, a szűkebb régiók és a nagyvilág árnyalatai sejlenek föl Farkas Árpád olvasatában.
A Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. kiadásában 2020-ban Budapesten napvilágot látott kötet sajtótörténeti szempontból is értékes: számos véleményanyag, vezércikk, esszé, kispublicisztika járja körül az elmúlt évtizedek közéleti történéseit, az irodalmi berkekben észlelt mozgásokat, az erdélyi magyar politikai porondon zajló küzdelmeket.
És ez a kötetben szereplő mindenféle műfajra érvényes. A kötetben szó esik Farkas Árpád műfordításairól is, részletek olvashatók többek közt az Ana Blandiana költővel folytatott levelezéséből, Nicolae Prelipceanu kortárs román költő verseinek magyarításáról.
Az elmúlt években-évtizedekben megjelent írásokban természetesen megfogalmazódik az is, miként látja Farkas Árpád az erdélyiséget, a régiós tudatot. A Kányádi Sándor temetése után, 2018-ban készült interjúban úgy fogalmaz:
„Szeretem bizony én szabadságát a szónak” – olvasható a költővel készült egyik interjúban. Farkas Árpádtól azt kérdeztük, miként határozta, határozza meg a versei, illetve a prózai írásai születését a „szó szabadsága”, és egyáltalán, mit jelent számára a „szó szabadsága”.
„Ismét olyan időket élünk, mikor, ha az ember kissé emelkedetten akar szólni, ilyen közhelyek futnak ki a száján. Hiszen a szó szabadsága mit sem ér, ha nem kötőféken tartott vélekedésért naponta megtorolt emberek keresik egymást véle, s nem oly természetességgel használják, miként a levegő jár ki s be szánkon, orrlyukainkon” – fogalmazott a költő.
Farkas Árpád a Nyikó menti Siménfalván született 1944-ben, mint mondja, ezen a vidéken is mindig akadt közvetítője, nem csak okítója és prédikátora a szavakkal becsapható emberi közösségeknek és „az ő lova is „előre-hátra” toporogva kereste, miként száguldoztatná szabadon azt a gyereket, kinek nem sarkantyúja, hanem a történelem szele csapkodta véknyát”.
„És itt állunk megöregedve, újabb múló nemzedék, megkapaszkodva és végigküzdve egy életet a folyamatosan rengő földön, melyen világháború utáni szerződések, béketárgyalások dokumentumai, hazug szavak papírkazlai biztosítanák a nyugodt, kiegyensúlyozott, együtt élő munkás hétköznapokat, ha ama szavak nem vesznének el a sokkal nagyobb örvényben, sokkal nagyobb háborúban, a pénztőke és az ideológiák közötti küzdelemben” – fogalmazott megkeresésünkre a költő.
A világban a jelenleg zajló nagyívű mozgásokra reflektálva azt mondja:
„Az Egyesült Államokról beszélek, mely váratlanul a világ nemrég még szabadelvű, gazdagabb országaival együtt azt az újmarxista orcáját kezdi mutogatni felénk, mely nemrég még számunkra ördögpofát jelentett, s melynek közvetlen velejárója a szólásszabadság zsugorodása. Miközben mi rojtos bundasapkával koldulunk egy olyan igazolványt, mely tanúsítja, hogy anyanyelvünkkel, minden rendű-rangú jogainkkal ide valósiak vagyunk. És lészen majd az is egy papiros, ezért vált napjainkban más és erősebb hangsúlyt a szó jelzője, hogy igaz is legyen” – mondta Farkas Árpád.
A Nem ilyen lovat akartam című kötet több egységes részre tagolja Farkas Árpád írásait: az Asszonyidő című az 1968–1983 között, a Megyei Tükör, az Igaz Szó, az Utunk című lap hasábjain megjelent publicisztikákat tartalmazza. A Hermafrodita idő az 1990 után született publicisztikákat, közéleti írásokat sorakoztatja fel, amelyek a Háromszék című lapban jelentek meg. A Fekete doboz című fejezet a Látó folyóirat hasábjain napvilágot látott, irodalmi témájú esszéket tömöríti, a Jelentés a völgyből című részben pedig a Farkas Árpáddal készült interjúk olvashatók. A kötetet a Nem ilyen lovat akartam című, 1990-ben a Látóban megjelent írás zárja, amely egyfajta „fénykép-
album”: fekete-fehér fotókon villannak fel életképek, ezeket fogja körül a személyes hangú visszaemlékezés. A Nem ilyen lovat akartam előlapján régi fotó látható, amelyen a pár éves gyermek sarkantyúzza hintalovát, hátlapján pedig a költő elgondolkodó tekintete.
Farkas Árpád az egyetemes magyar irodalmat autentikus erdélyi színezettel gazdagító, örök érvényű témákkal foglalkozó költői életműve elismeréseként vette át a Kossuth-díjat 2018-ban a Parlamentben.
– fogalmazott 2018-ban Farkas Árpád.
Első verseskötete, a Másnapos ének 1968-ban jelent meg. „Közvetlen mesteremnek Kányádi Sándort és Nagy Lászlót tekintem, szerkesztőként Ilia Mihályt, indulásomhoz a pályán sok köze volt Lászlóffy Aladárnak. Az ő nemzedéke volt az, amelyik az erdélyi irodalomban az ötvenes évek dogmatikus és nevetséges időszaka után fordított egyet a versbeszéden. A mi nemzedékünk már azt mondta: amíg a verslábakat mossák, addig radikálisan mást kell képviselni” – idézte fel a költő.
Második kötetével, az 1971-ben kiadott Jegenyekörrel találta meg saját hangját. Mint mondta, a kilencvenes évektől úgy érezte, nincs tétje a versírásnak, ezért éveken át újságszerkesztéssel foglalkozott. 1990-től a Látó című marosvásárhelyi irodalmi lap szerkesztője volt, majd 1992-től 2010-ig a Háromszék című független sepsiszentgyörgyi napilap főszerkesztője. „Pályám elején rengeteget jártunk az emberek között, közel voltunk a valósághoz, mélyebben megismertük a körülöttünk lévő világot. Később, a kilencvenes évektől olyan kérdésekbe tudtunk belemélyedni, mint a nemzetiségi gondok, ami egyfajta misszionáriusi újságírói feladat volt” – idézte fel Farkas Árpád.
A költő előtt tisztelegnek a magyar kultúra napján
A magyar kultúra napja alkalmából Farkas Árpád író, költő, műfordító életműve előtt tiszteleg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata. A Meg kellene bolondulni című előadás a költő verseiből és prózai műveiből mutat be egy csokorra valót közismert színészek előadásában, Kolcsár József szerkesztésében. Az előadóest online bemutatóját pénteken este 7 órától tartják, az érdeklődők a Tamási Áron Színház Facebook-oldalán láthatják a produkciót. A Tamási Áron Színház előadásában Farkas Árpád irodalmi és publicisztikai munkásságának valamennyi jellegzetes motívuma megjelenik a szülőföldről és gyermekkorról szóló vallomásoktól a szerelem és költői-emberi áldozatvállalás mámoráig, az éles társadalomrajz, a művészettel és színházzal kapcsolatos eszmefuttatások.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.
Minden korosztály számára kínál programot a mezőségi Széken található Csipkeszegi és Forrószegi táncház, legyen szó táncbemutatóról vagy -oktatásról, tárlatvezetésről, az állandó fotókiállítás megtekintéséről vagy a rendszeresen szervezendő táncházakról.
Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színművésze ezúttal Márai Sándor Füves könyv című művéből készült előadással áll a közönség elé.
Megkezdődtek a vetítések Temesváron az újjászületett szabadfalui moziban, amelyet Johnny Weissmullerről neveztek el. Az úszó- és filmcsillag, Tarzan, a majomember megformálója az egykor önálló településnek számító városrészben született.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!