Könyvfesztiváli kavalkád Budapesten

A rekordgyanús könyvkínálaton kívül felolvasással, könyvbemutatóval és dedikálással csalogatta az olvasókat a XIII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. A könyvszakma talán legfontosabb elismerését, az Év Kiadója díját idén a Magvető Kiadó nyerte el.
A csütörtöktől vasárnapig tartó könyvkavalkádnak a hagyománynak megfelelően idén is a Budapesti Kongresszusi Központ adott otthont. A felhozatal ebben az évben sem maradhatott el az előző évek gazdag kínálatától: közel 550 kiadó, 300 újdonság s rengeteg, több tízezres tételben mérhető könyvcím közül válogathattak az érdeklődők. Az idén két nagyszerű vendége is volt a rendezvénynek: elsősorban Spanyolország és népszerű írója – Jorge Semprún, másodsorban pedig a világhírű kirgiz író, Csingiz Ajtmatov.
A fesztivál visszajáró vendégeként látogattam el a fesztiválra, és első látásra úgy tűnt, mintha az előző évekhez képest csökkent volna az érdeklődés, mintha kevesebben lennének a vásárlók. A kongresszusi központba bennebb haladva azonban kiderült: a standok között szinte lehetetlenség közlekedni, egy-egy ismertebb kiadó pultjához pedig csak a tömeg lassú sodrásában lehet odajutni. S közben mindenhol könyvek – az ember csak úgy kapkodta a fejét. Mire megtetszett valami, arra már ott a következő, szinte alig lehetett választani.
A Magvető kiadó standján kezembe akadt Karácsony Zsolt A nagy kilometrik című legújabb verseskötete, de az első vers elolvasása után a zaj miatt feladtam az olvasást. Megtapogattam Terézia Mora Nap mint nap című kötetének halványzöld borítóját, s közben újra és újra körülnéztem, hiszen az előbb Kukorelly Endrét véltem felfedezni a tömegben, később pedig mintha Fábry Sándort láttam volna nagy utazótáskával a vállán.
Szombaton talán még nagyobb volt a tömeg, a nap is kisütött, s már nemcsak az épület, hanem a környező park is megtelt emberekkel: ki-ki a már megszerzett könyvet olvasta, illetve azt ecsetelte, mire is fáj a foga. Miközben magam is könyvre vadásztam, véletlenszerűen be-benéztem az előadótermekbe is: az egyikben éppen Faludy Györggyel beszélgetett Orbán János Dénes, kicsit távolabb egy standon Gyurkovics Tibor dedikált, s közben egy-egy viccet is elengedett. Egy emelettel feljebb Szakolczay Lajos éppen frissen megjelent, Erdélyi ősz című könyvét dedikálta, amikor a pultok előtt várakozó olvasók között halkan terjedni kezdett a hír: lent a Holnap Kiadónál már ott ül Kányádi Sándor, s valaki tudni vélte, hogy Kertész Imre is megérkezett.
Miután egy eladóval megállapítottuk, hogy a könyvfelhozatal mellett egy kis levegőt is kellene valahogy engedni az épületbe, egy pillanatra mintha Papp Sándor Zsigmondot láttam volna „elsuhanni” kockás ingében. Feltehetőleg nem véletlenül, hiszen a Krónika hajdani újságírója a tavaly megjelent, Az éjfekete bozót című könyvével képviseli Magyarországot az Európai Elsőkötetesek Fesztiválján, amelynek immáron hatodszor ad otthont a budapesti könyvfesztivál.
S hogy mennyire kitartóak az olvasók? Erre mi sem jobb bizonyíték, mint a Csingiz Ajtmatov asztala előtt kígyózó, reménytelenül hosszú sor. A várakozókat az sem zavarta, hogy a hangosbemondó már a szombati program és az épület zárását hirdette.
Hazafele a villamoson furcsa érzések keringtek bennem: jó volt látni ennyi könyvet, a rengeteg újdonságot, a dedikáló írókat, s mégis. Jó-e az ekkora felhajtás a könyvek körül? Talán egy kicsit több csend kellene, az olvasás tapintható némasága, hiszen ebben a vásári zűrzavarban elveszni látszik a könyv csendes méltósága.


A nagy
Kovács Emília, a pozsonyi Kalligram Kiadó kereskedelmi vezetője
– Milyen könyvekkel készült a Kalligram Kiadó az idei könyvfesztiválra?
– Elsősorban tanulmánykötetek jelentek meg a Kalligramnál. Például Musil naplója, amely sorozat a kiadó részéről vagy Földényi F. Lászlótól a Berlin sűrűjében című esszékötet látott napvilágot, amely szintén egy sorozat része. Szépirodalom területén a kortárs magyar szerzőket szeretnénk népszerűsíteni, elsősorban Kőrösi Zoltán Milyen egy női mell? Hazánk szíve című kötetét ajánlanám, mely a családregény és a szerelmes regény keveréke. Vagy Sándor Iván Követés című kötetét, amely a második világháború utolsó évében, 1945-ben játszódik.
– Mire kíváncsi az olvasó a fesztivál tapasztalatai alapján: a tanulmánykötetekre vagy inkább a szépirodalomra?
– Az a benyomáson, hogy a tanulmánykötetek iránt is nagy az érdeklődés, de a szépirodalom iránt is. Tőlünk megszoktak az olvasóink egy bizonyos igényességet. Ismernek bennünket, ismerik az elképzeléseinket, s szinte címre jönnek hozzánk az olvasók: hallották vagy olvasták a médiában, hogy megjelent, és eszerint válogatnak.
– Megéri-e részt venni a könyvfesztiválon?
– Nagyon! Minden kiadónak csak ajánlani tudom. A Kalligram számára ez nagyon jó alkalmat jelent, hiszen közvetlenül tudunk találkozni a vásárlóval.


... és A kicsI
Grób László, a gödöllői Attraktor Kiadó munkatársa
– Mit ajánlott az Attraktor Kiadó a könyvfesztiválon az olvasóknak?
– A legfontosabb talán a Magyar Hangosfilm Lexikon, ami 1931–1944 közötti időszakot foglalja öszsze. Szinte mindenki benne van, aki megjelent a filmvásznon, legyen statiszta, operatőr vagy díszlettervező. Mindez képekkel, filmtörténettel, bibliográfiával és korabeli filmplakát mellékletekkel.
– Mit mutat a tapasztalat: nagyobb-e a vásárlói kedv itt a fesztiválon? Ki tudja-e használni a kiadó, hogy részt vesz a rendezvényen?
– Rövid távon semmiképpen: veszteség, méghozzá komoly veszteség. Százalékosan is, és nominálértékben is. Talán csak reklámértéke van. Mi elég sajátos cég vagyunk, szűk olvasói kört érdeklő kiadványokat, főleg egyetemeken használt könyveket adunk ki. Igazából azért jöttünk, mert egyszerűen megígértük magunknak, hogyha már könyvkiadók vagyunk, egyszer kijövünk. Úgyhogy most először és utoljára itt voltunk. Vincze Ferenc, Budapest