Kemény István budapesti költő és szintén szépíró lányai Kolozsváron

Pénteken slam poetry-estre került sor, amelynek ezúttal Kemény Zsófi volt a főszereplője, de a műfaj tucatnyi képviselője lépett fel mellette Erdélyből és Magyarországról egyaránt. Másnap a családtagokkal Selyem Zsuzsa egyetemi oktató beszélgetett.

Szirmay Ágnes – az egyetlen családtag, aki nem ír szépirodalmat – elmondta: amikor megismerkedett Kemény István verseivel, rögtön tudta, hogy „ezekkel a versekkel akar együtt élni.” Mint mondta, ő maga nem is akar verseket írni, a kritikaírással is azért hagyott fel, mert úgy érezte, hogy a kritikáiban is azt kommunikálja, hogy azok a művek, amelyek Kemény szövegeire emlékeztetik, jók, a többi pedig rossz. „Persze anyagi vonzata is van ennek: a családban már volt egy költő, valakinek pénzt is kellett keresni” – jegyezte meg. Így reklámszövegek írásával kezdett foglalkozni, majd 15 évvel ezelőtt a Barátok közt című szappanopera-sorozat dramaturgja lett.

A sorozat számára egyébként szintén anyagi okokból Kemény István is írt dialógusokat, amelyről elmondta: „Ennek sem lehet úgy nekiülni, hogy írok valami szart, mert akkor az tényleg az is lesz.” Kemény István egyébként számos verseskötet mellett két regényt is megjelentetett már, és mint mondta: hátra van még egy nagyregény megírása, amelyben a családja történetét mondaná el. Szerinte ez a „családelemző motívum” nemzedékről nemzedékre visszatér a famíliában, több felmenője is irodalmi ambíciókat dédelgetett, a családregény megírása azonban még hátra van. Ehhez egy azóta már elhunyt rokona visszaemlékezéseit is rögzítette hangszalagon, mint mondta, ha ő nem írja meg ez alapján a tervezett regényt, a feladatot átruházza a lányaira. Ezzel kapcsolatban azonban lánya, Lili elmondta: nem érzi úgy, hogy köze lenne ehhez az anyaghoz, ő ugyanis egy teljesen más világban született, úgy érzi, hogy a rendszerváltás után „a történelem befejeződött.”

Kemény István elmondta: a rendszerváltozás után maga is azonosulni tudott egy ideig Francis Fukuyama gondolatával, miszerint a kommunista diktatúrák bukása után a történelem valóban lezárult, a kétezres évek elején azonban ez a nézete megváltozott. „Egy regény arra való, hogy egy korszakról mondjon valami fontosat egy későbbi korszaknak. Erre a legjobb példa talán Tolsztoj Háború és békéje, amely a napóleoni háboruk időszakáról szól 50 évvel a történtek után. Bárki azt mondhatná, hogy ez már senkit nem érdekel, és így azt is mondhatjuk ma, hogy a 20. század sem érdekel senkit, de véleményem szerint fontos a történtek értelmezése. Ennek ellenére nagyon nehezen szánom el magam erre a munkára” – fogalmazott Kemény. Az est során Kemény Zsófi és Lili közösen olvastak fel műveikből, majd Kemény István is felolvasott néhány verset.