Jó időben, jó helyen, jó kezekben – a magyar újságírás hőskora

Ezekből a kiadványokból, valamint a későbbi – ugyancsak Kultsár irányította Hasznos Mulatságok cikkeiből jelentetett meg egy Téka-kötetet a Kriterion Kiadó 2010-ben. A válogatás, sajtó alá rendezés, a bevezető és a jegyzetek Buda Attila és Hidvégi Violetta munkáját dicséri.

Manapság gyakran hallani, hogy valaki jó időben jó helyen volt – Kultsár Istvánra ez tökéletesen illik. 1760-ban született Komáromban, szülővárosában kezdi a tanulmányait, ahol többek között a magyar klasszicizmus olyan jeles képviselője is a tanára volt, mint Baróti Szabó Dávid. Belép a bencés rendbe, Tihanyban, Pannonhalmán és Pozsonyban képezi magát, a rend feloszlatása után pedig tanári munkát vállal. 1789-től hét éven át tanít Szombathelyen, ahol 1794-ben gróf Festetics György anyagi támogatásával megjelenteti Mikes Kelemen művét, a Törökországi leveleket.

Ez már a francia forradalom „ideje”, a felvilágosodás eszméinek gyakorlatba ültetése. A mi tájainkon ugyan még más szelek fújtak, de magától értetődik, hogy olyan nagy tudású, széles látókörű filosz, mint Kultsár István nemcsak érdeklődik a világ dolgai iránt, de elhatározza, hogy környezetével is megismerteti a változásokat. Vezércikknek beillő beköszöntő ajánlásában többek közt az alábbiakban fogalmazza meg szerkesztői programját: „Dicső nemzet! Néked szenteltem ezen áldozatot, melyet ma teszek le a haza oltárára. Nem olyan nagy ugyan, mint méltóságod kívánná: de nem kisebb, mint az idő engedte. A jó szándéknak is akadályt vethet a hatalom.

Ámbár csekély kis igyekezetem, legalább azt a szennyet eltörlötte nemzeti nevünkről, hogy a magyarnak még újságja sincs a maga hazájában. Pedig mely hasznos az újság egy nemzetnek! Azáltal érti meg távul lévő embertársainak állapotjokat, és maga sorsát képzelvén bennük örömre vagy szánakodásra gerjed, azáltal tudja meg a polgári társaságoknak változásaikat, és örvendez hazájának boldogságán, azáltal isméri meg az emberi találmányokat, fáradságos igyekezeteket, és önnön könnyebbítésére gerjed, azáltal az egészséget oltalmazni, a gazdaságot jobbítani, a kereskedést jól intézni tanulja, azáltal a jó hazafiakat ismerni, és az országban lévő dolgokat nem késő és homályos hírekből, hanem meghatározott értelmes tudósításokból meríteni megszokja, azáltal nyelvét, mely minden nemzetnek fő dísze, gyarapítja és csinosítja.(...) Én pedig nagy megelégedéssel fogom azt az örömet érezni, hogy ezen Nemzeti Újságom által a hazafiúi érzés terjesztésének, és a nemzeti lélek felelevenítésének édes hazámban eszköze lehettem.”

Ez már nem a tizennyolcadik század retorikája, nem csupán az észnek, a rációnak az istenítése: Kultsár – kortársaihoz hasonlóan – a lélekre is figyel. A nemzet lelke épp akkoriban kezd ébredezni, ezt azonnal érzékeli, de figyel az egyetemesre, az általános emberire is. Szerkesztői elvei közt szerepel a külföldi eredmények folyamatos hazai megismertetése, a pozitív példákra való állandó figyelmeztetés, mivel „a gondolkodás, azaz a jónak megválasztása és az ahhoz szükséges eszközöknek felkeresése szükséges mind a földmívelőnek, mind a mesterembernek.

Csak okos és értelmes szorgalmatosság által lehet a fabrikákbeli és egyéb kézmíveket megnemesíteni, s a kereskedést messzebb terjeszteni. Az európai pallérozott nemzeteken a tudományok lelke nyugszik. Azáltal jutottak azon állapotra, melyben most vannak, s csak az által juthatnak még nagyobb tökéletességre.”

Botorság volna a mai információáramlást a kétszáz évvel ezelőttihez hasonlítani, de arra büszkék lehetünk, hogy a maga idejében, a meglévő technikai körülmények között Kultsár Istvánnak sikerült szellemileg összekapcsolni a reformkor pezsdülését élő magyarságot a gazdasági-társadalmi szempontból fejlettebb világgal, máig ható érvényességgel vallva és hirdetve, hogy „azért, mert magyarok vagyunk, nem szűnünk meg a világ polgári lenni”.

Kultsár Istvánról azt mondtuk, hogy jó időben jó helyen volt – ehhez még föltétlenül hozzá kell adnunk egy értékelést: kiadványaival a magyar sajtó indulása a legjobb kezekbe került, ami az elkövetkező évtizedek társadalmi küzdelmeinek szempontjából döntő fontosságúvá lett. n Molnár Judit

Kultsár István: Tudósítások és Hasznos Mulatságok – Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010