
Fotó: A szerző felvétele
2009. január 15., 10:112009. január 15., 10:11
– Biró Gábor kertjeiben nincsenek emberek, csak színek és formák. Talán madarak, fák, talán levelek, talán indák. Mindezt kívülről látjuk, nem vagyunk, nem lehetünk a részei, mert nem enged be a festő, aki maga is csak külső szemlélő marad. Miért?
– Ez is egy feladat, valakinek ezt is kell csinálni: nézni és látni. Szemlélőként lenni jelen. A kert pedig olyan, amilyennek a hátsó lépcsőről látszik. Nem hajladoznak ringó derekú, pirospozsgás menyecskék pirospozsgás gyümölcsök után, mert nem a kiolvasható valóságra, nem a rebarbaralevél és a keserűlapi felismerhető együttesére, hanem a bennük megbújó törvényekre figyel a szemlélő. A hiteles látványra – így lesz belőle hiteles kép. És ezért a korpuszban is ugyanazok az erők hatnak, mint a kertben.
– A korpusz a szenvedés, az áldozat, a megváltás. Egyszerre bűn és megbocsátás, viszont a kerttel ellentétben ez már személyes. Mégis mi a közös kertben és korpuszban?
– A korpuszt és a kertet is ugyanaz hálózza be, ami ott bujkál a feketeribizli-bokor mögött, mint az imádkozó angyal. Mint a szőlőkacs, amelyik nem kapaszkodik még semmibe, csak elindul, nyújtózik valami bizonyosság fele. Amúgy a kép nem kert, és nem korpusz – csak kép. Egy pillanatot, egy teret egyetlen ránézéssel bejárhatóvá tesz, és rögzít. A nem véletlenek sorozata nyakon csíphető a hátsó lépcsőről, és ez nem több és nem kevesebb a valóságnál, hanem kép. Azért érzem magam szerencsésnek, mert nem kell szavakba foglalnom, hanem megfesthetem mindezt.
– De a jel mögött azért mindig ott van a jelentés, az értelmezés…
– Korpuszt nagyon sokszor láttunk, látunk, hiszen sokan megfestették. Benne van kétezer év történelme, de akár a tízparancsolat is. Az út menti keresztek jelek, akár a veszélyes kanyart jelző táblák. Ezek jelentését megtanultuk, tudjuk, de közben mindig más az út, a táj, a fény, más a célunk, tehát minden jelentés is más, még ha ugyanazt a formát – a korpuszt – látjuk, akkor is. Minden fordulónál, kanyarnál újraértelmezzük a jel-kép-jelentés összefüggéseit. Deo gratia élő festő vagyok, ezért számomra még minden újraértelmezhető, nem lezártak a festményeim sem. Újraértelmezhetők.
Markó Bélának ítélte Az Év Írója Nagydíjat a Romániai Írók Szövetsége – közölte hétfőn az erdélyi költő, prózaíró több könyvét megjelentető Bookart Kiadó.
A teljesítmény igazsága kell, hogy áthassa a kultúrát, ugyanakkor sokszínűségnek is kell jellemeznie a területet. Ezért a politikát száműzni, a szakmát pedig előtérbe szeretnék helyezni – hangsúlyozta Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár.
Azért indították, mert a közönség egy része a harmincas évek színházát kérte számon a kolozsvári magyar társulaton. A kortárs világszínház erdélyi seregszemléje lett: november 10. és 22. között 10. alkalommal rendezik meg az Interferenciákat.
A kincses városban lép fel a pozsonyi Ifjú Szivek Táncszínház, a Pupek című produkció november 3-án 19 órától látható-hallható a Kolozsvári Magyar Operában.
A Csíky András Alapítvány kuratóriuma 2026-ban megosztva ítéli oda a Csíky András-díjat Moldován Blanka színművésznek, valamint Kocsis Anna színművésznek.
Huszonegyedik alkalommal rendezik meg november 6. és 15. között az Ars Hungarica fesztivált Nagyszebenben és a Szeben megyei Vízaknán. A dél-erdélyi magyar közösség legnagyobb kulturális seregszemléjén minden program ingyenes.
A díszünnepségen jelen lesznek többek között a román királyi család tagjai, valamint a román és magyar kormány képviselői.
Immár 11. alkalommal szervezik meg a zsidó kulturális napokat Kolozsváron, a november 2. és 5. közt tartandó rendezvénysorozatra a szervezők a zsidó kultúra barátait várják Erdély kincses városába.
Életének 71. évében, október 26-án elhunyt Gyöngyössy János székelyföldi történeti grafikus, illusztrátor.
Ady szerelmei – több nő egy részben címmel érkezik budapesti vendégelőadás az Aradi Kamaraszínházba.