
Fotó: A szerző felvétele
2009. január 15., 10:112009. január 15., 10:11
– Biró Gábor kertjeiben nincsenek emberek, csak színek és formák. Talán madarak, fák, talán levelek, talán indák. Mindezt kívülről látjuk, nem vagyunk, nem lehetünk a részei, mert nem enged be a festő, aki maga is csak külső szemlélő marad. Miért?
– Ez is egy feladat, valakinek ezt is kell csinálni: nézni és látni. Szemlélőként lenni jelen. A kert pedig olyan, amilyennek a hátsó lépcsőről látszik. Nem hajladoznak ringó derekú, pirospozsgás menyecskék pirospozsgás gyümölcsök után, mert nem a kiolvasható valóságra, nem a rebarbaralevél és a keserűlapi felismerhető együttesére, hanem a bennük megbújó törvényekre figyel a szemlélő. A hiteles látványra – így lesz belőle hiteles kép. És ezért a korpuszban is ugyanazok az erők hatnak, mint a kertben.
– A korpusz a szenvedés, az áldozat, a megváltás. Egyszerre bűn és megbocsátás, viszont a kerttel ellentétben ez már személyes. Mégis mi a közös kertben és korpuszban?
– A korpuszt és a kertet is ugyanaz hálózza be, ami ott bujkál a feketeribizli-bokor mögött, mint az imádkozó angyal. Mint a szőlőkacs, amelyik nem kapaszkodik még semmibe, csak elindul, nyújtózik valami bizonyosság fele. Amúgy a kép nem kert, és nem korpusz – csak kép. Egy pillanatot, egy teret egyetlen ránézéssel bejárhatóvá tesz, és rögzít. A nem véletlenek sorozata nyakon csíphető a hátsó lépcsőről, és ez nem több és nem kevesebb a valóságnál, hanem kép. Azért érzem magam szerencsésnek, mert nem kell szavakba foglalnom, hanem megfesthetem mindezt.
– De a jel mögött azért mindig ott van a jelentés, az értelmezés…
– Korpuszt nagyon sokszor láttunk, látunk, hiszen sokan megfestették. Benne van kétezer év történelme, de akár a tízparancsolat is. Az út menti keresztek jelek, akár a veszélyes kanyart jelző táblák. Ezek jelentését megtanultuk, tudjuk, de közben mindig más az út, a táj, a fény, más a célunk, tehát minden jelentés is más, még ha ugyanazt a formát – a korpuszt – látjuk, akkor is. Minden fordulónál, kanyarnál újraértelmezzük a jel-kép-jelentés összefüggéseit. Deo gratia élő festő vagyok, ezért számomra még minden újraértelmezhető, nem lezártak a festményeim sem. Újraértelmezhetők.
A Miniallűrök (2021) és a Lélekporc (2023) után TEjben, jajban, világvégÉN címmel jelent meg az UNITER- és Jászai Mari-díjas színművész legújabb verseskötete, aminek az „ősbemutatóját” Aradon tartották.
Napjaink zajos világában különösen fontos, hogy a gyerekek már kiskorukban találkozzanak a komolyzenével. A LurkOpera játékos foglalkozásai során az opera nemcsak élmény, hanem eszköz a koncentráció, kreativitás és érzelmi intelligencia fejlesztésére.
Ismét adventi turnéra indul a Kaláka. A népszerű zenekar december 4-én a budapesti Deák Ferenc téri evangélikus templomban kezdi a Szabad-e bejönni ide betlehemmel? című műsorsorozatát, és 21-én este Óbudán zárja.
Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnika című meséjét mutatja be a Nagyvárad Táncegyüttes Mikulás ünnepén.
A 130 éves filmművészet tiszteletére 130 kortárs és klasszikus magyar alkotás érhető el ingyen öt héten át, adventtől Vízkeresztig, hétfőtől január 6-ig az idén ötéves Filmio kínálatában.
Alig egy héttel a magyarországi premier után Erdély-szerte is debütál a mozikban a Futni mentem rendezőjének új vígjátéka, a Szenvedélyes nők – közölte a forgalmazó Filmtett Egyesület.
Káel Csaba olyan kalotaszegi esküvőnek a hangulatát igyekezett visszaadni Magyar menyegző című filmjében, amilyenbe évtizedekkel ezelőtt maga is belecsöppent. Eközben arra törekedett, hogy az alkotásra ne etnográfiai dokumentumfilmként tekintsenek.
Radu Afrim román rendező kifejezetten a társulat számára írt és rendezett előadását, a Kommuna - székely öko-románc című produkciót mutatja be a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház december 2-án.
Jótékonysági kampányt indított az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány és a Romániai Magyar Népzenészek Egyesülete az idős adatközlő népzenészekért, akik egész életükben a közösség szolgálatában álltak, őrizték és továbbadták hagyományainkat.
A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásai apropóján Örkény István és Ödön von Horváth műveinek olvasására, illetve alkotásra ösztönzi nézőit és minden érdeklődőt.