György Péter Apám helyett című könyvét mutatták be Kolozsváron

György Péter esztéta, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója Apám helyett című könyvét mutatták be a kolozsvári Tranzit Házban, a Korunk Akadémia szervezésében. A könyvbemutatón Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője, Morcsányi Géza, a Magvető Kiadó igazgatója és Selyem Zsuzsa is részt vett. Selyem Zsuzsa esszéíró a bemutatón kifejtette: komoly művészettörténeti és múzeumokról szóló szakmai írásai után a mostani könyv a szerző legszemélyesebb műve.

„A tudomány arra való, hogy az ember megússza az őszinte beszédet, az apámmal történtek és apám reakcióinak újragondolása azonban nem engedte meg a hideg távolságtartást” – fogalmazott György Péter. A szerző apja, a zsidó származású György Lajos magyarnak vallotta magát, a fia szerint hatalmas trauma volt neki, amikor a második világháborúban a zsidóüldözések idején azt tapasztalta, hogy nem kezelik magyarként. Őt is elhurcolták, majd a háború után kommunista lett.

„Apám azért lett kommunista, mert a kommunizmus szörnyű tanaival az egész világot akarta megmenteni, természetesen sikertelenül. Ebben a rendszerben nem emlegették fel, hogy ő zsidó, tulajdonképpen szerintem a zsidók nem azért váltak kommunistává, mert zsidók voltak, hanem mert nem akartak zsidók lenni” – mutatott rá György Péter. Hozzátette: a könyve – amelyet nem akart regénynek nevezni, a hallgatás könyve, a hallgatás jelentéseit próbálja leírni. A kádári „kollektív amnéziáról” van szó, amikor a magyarok megpróbálták elfelejteni, hogy egyáltalán közük van a holokauszthoz, folyton másokra hárították a felelősséget, mintha ők nem lettek volna részesei a történteknek.

„Ugyanígy hallgattak Trianonról is és a Trianon utáni sokkról. Nem lehet külön foglalkozni a dolgokkal, a Trianon okozta traumát a holokauszt traumájával együtt kellene végre kibeszélni, a hallgatás nem megoldás” – vélte György, aki szerint egy országban akkor lehet demokratikus kultúra, ha feldolgozzák a múlt traumáit. György Péter édesapja egész életében olyan mozgalmak részese akart lenni, amelyben magyar lehetett. A kommunizmus után a környezetvédelem aktív képviselője lett, hiszen a zöld mozgalmak sem kérik számon tagjaik etnikai hovatartozását, majd utolsó éveiben Jobbik-szimpatizáns lett. Fia könyve halála után jelent meg.

A könyvet György Péter egyébként Kertész Imrének ajánlotta, aki szerinte a Sorstalanság című regényével először törte meg a káros hallgatást. „A Kádár-korszakban az alkotók jól megéltek, ha nem nyúltak kényes témákhoz. Az operettekkel, a vidám történetekkel akarta ez a rendszer elfedni a múltat. Ezt a kényelmes, mondén életet Kertész egyik pillanatról a másikra feladta, amikor leült megírni egy olyan szöveget, ami senkit, de senkit nem érdekelt. Ezt tisztelem benne” – fejtette ki György.

„A mai magyarországi társadalomnak az a legnagyobb baja, hogy a nyelvében is monokultúrás országról van szó, és ebből a szempontból csaknem egyedi. Nem találkoznak más kultúrákkal, vagy ha igen, akkor turistákként kezelik a más nyelvűeket. Ez egyfajta bezártságot eredményez, nem is nagyon tudják elképzelni, hogy milyen egy másik ember” – fejtette ki az esztéta. György Péter elmondta: apja történetén keresztül társadalmi problémákra világított rá. „Az otthon egyik peremfeltétele a biztonság. Magyarországon néhány helyen már nincsenek otthon az emberek. Azon a településen, ahol a gárdista azzal fenyeget meg egy cigánygyereket, hogy ha holnap is bejön az iskolába, akkor megöli, már soha nem lesznek otthon az emberek. Az otthontalanság állapota egyre általánosabbá válik abban az Európában, ahol a 20. század ilyen sok erőszakos halált eredményezett” – tette hozzá György Péter.